Orvosi Hetilap, 1914. október (58. évfolyam, 40-43. szám)
1914-10-04 / 40. szám
58. évfolyam. 40. szám. Budapest, 1914 október 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény az egyetemi III. számú belgyógyászati klinikáról. (Igazgató: Báró Korányi Sándor dr., egyet. ny. r. tanár.) Intramuscularis vérinjectiók a leukaemia therapiájában. Irta: Királyfi Géza dr., egyetemi magántanár, adjunctus. A leukaemia therápiájában eddig használatos kezelési eljárások mindegyikénél fenyegeti a beteget az a veszedelem, hogy a therapia, amely iránt az érzékenység előre ki nem számítható módon egyénileg rendkívül különbözik, bizonyos esetekben túllőhet a czélon és a therapiás hatásból káros befolyás válhatik. Tudjuk jól, hogy a leukaemia lefolyásában azok a gyakori, ominosus hirtelen exacerbatiók, amelyek rendszerint rövid idő alatt az exilus letalisig fokozódnak, sokszor a túlzott therapia befolyása alatt fejlődnek. Úgy a Röntgen-, mint a benzol-kezelés mellett ilyen „posztherapiás“ rosszabbodások ismeretesek. E rosszabbodások vonatkozhatnak úgy a fehér, mint a vörös vérsejtek viselkedésére. Megtörténhetik, hogy a kellő határon túl adagolt gyógyszer, amelylyel leukaemia eseteiben a csontvelő működésének csökkenését czélozzuk, végeredményben a csontvelőnek működését teljesen tönkreteszi, megsemmisíti. Ilyenkor azután nemcsak a keringő vér sejtjei pusztulnak, hanem kimarad egyúttal a vérsejtek újdonképződése, regenerátiója is és ennek eredményeképpen igen nagy mértékben megfogyhat úgy a fehér, mint a vörös vérsejteknek a száma. A normális érték alá szálló leukopeniák a leukaemia lefolyásában csak olyan veszedelmessé válhatnak, mint a vörös vérsejteknek az anaemia gravisig fokozódó megfogyása. Mikor a therapia befolyása alatt a haematopoétikus systemának ilyen súlyos degeneratiója fejlődik ki, olyankor tapasztalás szerint e functiozavar nem is szokott megállani a rendszerint rohamos gyorsasággal bekövetkező exitus letalisig. Annál inkább, mert az eddigi therapiás eljárások közül, amelyek egymás közt annyi analóg vonást mutatnak, egyik sem alkalmas arra, hogy a csontvelőt működésének ezen súlyos zavarában feltartóztassa. Igaz ugyan, hogy a mi leukaemiaellenes szereink, az arsen, a benzol, a thorium, amelyek nagy adagokban a csontvelő működését bénító hatásuknál fogva tudják éppen a leukaemiás elváltozásokat kedvezően befolyásolni, kis dosisokban nyújtva tapasztalás szerint a csontvelőre izgató, ingerlő hatást tudnak kifejteni. Ez teszi őket éppen alkalmassá arra, hogy bizonyos esetekben az anaemiákat is kedvezően befolyásoljuk velük. Olyankor azonban, amikor a szervezet valósággal saturálva van már akár a benzol, akár a thorium, akár az arsen adagaival, mert hisz a vérképző rendszer súlyos zavara éppen a szervezet saturatiójának a következménye, olyankor természetesen az a csekély plus, amit e szerekből esetleg, a csontvelő ingerlését czélozva, a szervezetbe még beviszünk, a szervezetben visszamaradt adagokkal együtt, éppen ellentétes módon, ismét toxikus anyagokká fog kumulálódni. Ilyenkor azután természetesen czélunkat el nem érve, illetve czélunkkal éppen ellentétes módon a leukopenia és az anaemia is csak fokozódni fog. Éppen ezért kerestük azt, mi módon lehetne a leukaemia gyógykezelésében néha beálló ezen súlyos jelentőségű időszakon keresztül segíteni a beteget úgy, hogy később a therapiának ismét hozzáférhető legyen. A csontvelőre ingerlő, izgató valaminő befolyást kerestünk, amely azonban különbözzék az ismeretes gyógyszeres befolyásoktól. E czélra azon tapasztalatból indultunk ki, amely szerint a súlyos anaemiák kezelésében a vérbefecskendezések néha haszonnal járnak. Nem akarunk a kérdésnek ezen részletére, az anaemiáknak vérinjectiókkal való therápiájára bővebben kitérni. Czélunk az volt, hogy egy súlyos leukaemiás betegünkön, akinek a vérképe, részben talán a megindított benzoltherapia hatása alatt, a fehér és a vörös vérsejteknek gyorsan progrediáló csökkenését mutatta, a vérsejteknek ezen fenyegető megfő TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Királyfi Géza: Közlemény az egyetemi Il. számú belgyógyászati klinikáról. (Igazgató: Báró Korányi Sándor dr., egyet. ny. r. tanár.) Intramuscularis vérinjectiók a leukaemia therapiájában. 726. lap. Ádám Lajos: Közlemény a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem I. számi sebészeti klinikájáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár.) A hasüreg érzéstelenítéséről. 727. lap. Győry Tibor: Sinapius Mihály, a XVII. századvégi antihippokratikus mozgalom megindítója. 729. lap. ____________ Irodalom-szemle. His: Lapszemle. Belorvostan. A cholera gyógyítása. — K. Kisskalt: A kulturahiány betegségeinek kiveszése. — Sebészet. Betke: A scapula recsegésének pathologiai jelentősége. — Szülészet és nőorvostan. Kosminski: Az amenorrhoea kezelése hypophysis-kivonattal. — Gyermekorvostan. A. Schkarin: A csecsemők eczemájáról a gyermekkori diathesisek tanával kapcsolatban. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Cramer: Puerperalis fertőzés. — Rappel: Gramonervin. — Schwarz: Fülfájás. — Cerioli: Az airol és hydrogensuperoxyd használatáról a gynaekologiában. 733-734. lap. Magyar orvosi irodalom. Orvosképzés. — Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság. 734. lap. Vegyes hírek. 734. lap. Tudományos társulatok. 735 737. lap.