Orvosi Hetilap, 1915. február (59. évfolyam, 7-9. szám)
1915-02-14 / 7. szám
59. évfolyam. 7. szám. Budapest, 1915 február 14. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Kelen Béla: Közlemény a budapesti m. kir. egyetemi I. sz. női klinikáról. (Igazgató Bársony János dr., egyetemi tanár, udvari tanácsos) Filteres Röntgen-felvételek. 87. lap. Wagner Dániel: Sebgyógyítás illóolajokkal. 88. lap. Dollinger Béla: Közlemény az I. sz. sebészeti klinikáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. egyetemi ny. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos.) Spondylitis tuberculosa (2000 eset alapján). 91. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Riedl: A hastyphus vaccinus gyógyítása.— Aufrecht: A pneumonia chinín-kezelése. — Sebészet. Payr: Vérzések és utóvérzések. — Pribram: A fagyás megelőzése és gyógykezelése. — Gyermekorvostan. Schloss: A spasmophilia kezelése. — Húgyszervi betegségek. Bloch: A gonorrhoea vaccintherapiája. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Kuznitzky: A sebek környékének beretválása. — Krummacher : A benzin pótlása a sebészetben. 96—98. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság. 98. lap. Vegyes hírek. 98. lap. Tudományos társulatok. 99-100 lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti m. kir. egyetemi I. sz. női klinikáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyet. tanár, udvari tanácsos.) Filteres Röntgen-felvételek. Irta: Kelen Béla dr., a klinikai Röntgen-laboratórium vezetője. Ha kiszámítjuk azt a Röntgen-sugármennyiséget, amely egy vastagabb testrész fotografálásakor a testen áthatol és a lemezre jutva képet ad, igen meglepő eredményre jutunk. Mióta a sugárkeménységet Christen szerint ,felező rétegek 11- ben (Halbwertschicht) mérjük, azóta módunkban van ezeket a számításokat elvégezni, így pl. a medencze 8—9 fok Wehnelt keménységű lámpával ad jó képet. A 8—9 fok Wehneltnek megfelel 1 cm. felező réteg. Ez alatt azt értjük, hogy a sugár a lágyrészekben való áthatolása közben minden centiméternyi úton elveszti intenzitásának a felét. Ha már most a hasnak nyílirányú átmérője 20 cm., akkor a sugár, míg rajta keresztül a lemezre jut, 20-szor feleződik, vagyis intenzitásának az Viv48776-ad része marad meg. Ez annyit jelent, hogy a 8—9 Wehnelt keménységű sugarakból kevesebb jut a lemezre, mint a beeső sugarak egy milliomod része! Ez oly csekély mennyiség, hogy ennek a lemezre semmiféle számbavehető hatása nem lehet. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy képet mégis kapunk. Ez csak úgy lehetséges, ha felteszszük, hogy a képet nem ezek a 8—9 Wehnelt keménységű sugarak rajzolják, hanem azok, amelyek ehhez hozzá vannak keverve, de sokkal áthatolóbbak, azaz keményebbek. Minden lámpa összetett sugárzást ad, melynek lágyabb és keményebb alkotórészei vannak. A keményebb részleteket eddig oly szennyezésnek tartottuk, amelytől nem volt módunkban megszabadulni. Eddig mindig a lágyságra törekedtünk, a fentiekből pedig ellenkezőleg az következik, hogy előnyös lenne a sugárkeverék kemény alkotórészeit meghagyni és a többit kiküszöbölni. És ez módunkban áll. A sugarak útjába helyezett fémlemezek (filterek) a sugárkeverék lágyabb részét többé-kevésbé elnyelik, míg kemény sugarak lényegesebb gyengítés nélkül haladnak át rajta. Nyilvánvaló, hogy nem kívánatos oly sugaraknak a jelenléte, amelyek a kép létrehozásában nem játszanak szerepet. Ezek a testben absorbeálódnak, jórészt secundaer sugarakká alakulnak, s ha keresztül-kasul járva a lemezre kerülnek, a lemezt megfátyolosítják. Ez a secundaer-sugár-fátyol nagyon zavaró s főként ez az oka, hogy vastagabb testrészek képei (melyeknél sok az elnyelt sugár) nem oly briliánsak, mint pl. egy kézfelvétel. A filter közbeiktatásával tehát a képnek qualitásban nyerni kell. Különös fontosságú e kérdés a szülészeti praxisban, ahol a medenczefelvételek, vagy egy foetus in utero olyan feladat elé állítanak bennünket, melyet a legjobban sikerült felvétel is csak selejtesen old meg. A kép-qualitás javításának a szüksége vezetett bennünket arra, hogy a filterek alkalmazásával technikai tökéletesedést keressünk. Kísérleteink elméleti feltevéseinket igazolták. Eredményeink a következők: Vastagabb testrészek felvétele alkalmával lényegesen tisztább, részletekben dúsabb, briliánsabb képet kapunk, ha a sugarak útjába alumínium-lemezeket teszünk. Előtűnik a csontgerendezet finom rajza ott is, ahol ilyet látni nem szoktunk: a csípőlapátokban, combfejben, ágyéki csigolyatestekben. A szíven keresztül látszik a hilus-rajzolat, a lehágó aorta és mindezeken keresztül a csigolyák és bordák finom spongiosája. A csontok világosabbnak s a lágyrészek sötétebbnek látszanak. Izmok, inak, vesecontour jól differencziálódnak. A lámpa nem rajzolt élesebben, kontrasztosabban a filteren át, hanem azok a secundaer sugarak hiányoznak, amelyek a részleteket elmossák és a kontrasztokat betemetik. Első pillanatra különös, de meggondolás után érthető, hogy a filter alkalmazása mellett az expositiós időt alig kell meghosszabbítani. A filter t. i. csak azokat a sugarakat nyeli el, amelyek a kép létrehozásában nem szerepelnek, a főbenjáró sugarakat ellenben csak lényegtelenül gyengíti. Mivel a fentiekből az látszik, hogy a képet a keményebb sugarak adják, azt gondolhatnánk, hogy czélszerű volna a lámpa keménységét fokozni. A kísérletek azonban azt mutatták, hogy ezáltal a képqualitás romlik. A kép elveszti kontrasztjait s a részletrajzok elhalványodnak. A keményebb lámpának ugyanis a képrajzoló sugarai kelleténél keményebbek.