Orvosi Hetilap, 1915. július (59. évfolyam, 27-30. szám)
1915-07-04 / 27. szám
59. évfolyam. 27. szám. Budapest, 1915 julius 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlés a budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyet, gyermekklinikából. (Igazgató: Bókay János dr., udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár.) A gümős tracheobronchialis nyirokmirigyek áttöréséről a légutakba a gyermekkorban. Irta: Paunz Márk dr., egyetemi magántanár, kórházi főorvos. A tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős elfajulása a gyermekkorban rendkívül gyakori. Ha klinikailag nem is állapítható meg mindig könnyen ezen mirigyek gümős megbetegedése, sőt ez nagyon sokszor egyáltalában nem okoz feltűnőbb klinikai tüneteket, mégis a tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős elfajulása rendes kisérő tünete a tüdő összes gümős megbetegedéseinek és rendszerint fellelhető a gyermeki szervezet összes egyéb gümős megbetegedéseiben is (a. m. tuberculosis miliaris, meningitis tuberculosa basilaris-, csonttuberculosis-, béltuberculosisban és egyéb gümős megbetegedésekben). Ezt számos bonczolás eléggé bizonyítja. A tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős elfajulása gyermekekben — és kétségtelenül felnőttekben is — majdnem mindig másodlagos, azaz következménye a tüdő elsődleges gümős megbetegedésének. G. Küss * alapvető munkái a gümőkór betörési helyeiről a gyermeki szervezetben egészen világosan mutatják a tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős elfajulásának keletkezése módját is. G. Küss állításait újabban H. Albrecht és A. Giron, legutóbb pedig G. Hedréni vizsgálatai mindenben megerősítették. Parrott már 1876-ban a tüdő és a tracheobronchialis nyirokmirigyek kóros változásai között szabályszerű összefüggést mutatott ki. Ezen szabály szerint gyermekben, akinek érintetlen szervei az ilyen vizsgálatokra sokkal alkalmasabbak, mint a felnőttekéi, nem található a tüdőnek semmiféle 1 G Küss: De l’hérédité parasitaire de la tuberculose humaine. Paris, 1898, cit. Ghon-nál. 2 H. Albrecht: Über Tuberkulose des Kindesalters. Wiener klin. Woch., 1909, 10. sz. 3 A. Ghon: Der primäre Lungenherd bei der Tuberkulose der Kinder. Berlin und Wien, 1912 Urban u. Schwarzenberg. 4 G. Hedrén : Path. Anatomie u. Infektionsweise der Tuberkulose etc. Zeitschr. f. Hygiene u. Infektionskrankh., 1913, 73. köt. 6 Parrot: Société de Biologie. Paris. Cit. Ghon-nál. megbetegedése, amely egyúttal a megfelelő tracheobronchialis nyirokmirigyekben ne okozna hasonló kóros változásokat; és viszont nem található kóros elfajulás a tracheobronchialis nyirokmirigyekben a tüdő hasonló változásai nélkül. Ezen törvény érvényes a gümőkórra is: a tracheobronchialis nyirokmirigyek minden gümős elfajulása esetén a tüdő hasonló megbetegedése mindig fellelhető; igaz, hogy a tüdő gümős megbetegedése néha nehezen mutatható ki és a gümős beszűrődési terület sokszor alig nagyobb gombostű fejénél, mindazonáltal Parrot számos bonczolása alkalmával azt mindig ki tudta mutatni. G Küsse és H. Albrecht, főként pedig A. Giron beható vizsgálatai alapján a tracheobronchialis nyirokmirigyek gümős elfajulásának keletkezése módjáról a következő állapítható meg. A gümős fertőzés az esetek legtöbbjében belégzés által történik. „Küss szerint a gümőbacillus belégzése gyermekekben a gümőkór egy sajátlagos alakját idézi elő, mely klinikailag ugyan nem állapítható meg, azonban tüzetes vizsgálattal a hullában mindig kimutatható. A gümőkór ezen alakjára jellegzetes, hogy kezdetben kicsiny, subpleurálisan fekvő gümős csomó támad, mely a tüdő környező egészséges szövetétől élesen elüt. Ezen állapotában évekig megmaradhat, miközben mindama visszafejlődési változásokon, amelyek a gümőkórban észlelhetők, áteshetik, avagy kifekélyesedik : a gümős csomó akkor ellágyul és tartalma valamely bronchuson át kiürülhet.“ „A tüdőgócznak megfelelő nyirokmirigyek majdnem mindig gümősen elfajulnak és az elsődleges tüdőgócz és az elfajult nyirokmirigyek közti összefüggés nyilvánvaló.“ „Az elsődleges tüdőgócz és a megfelelő táji nyirokmirigy közötti nyirokpályák azonban majdnem mindig egészségesek maradnak.“ „Küss összes észleleteiből feltűnően kiviláglik amaz aránytalanság, amely az elsődleges tüdőgócz kicsisége és a nyirokmirigyek gümős elfajulásának nagy foka között fennáll.“ Az elsődleges tüdőgóc kicsiny volta okozza, hogy sokszor állapítjuk meg a tracheobronchialis nyirokmirigyek elsődleges gümős megbetegedését oly esetekben, amelyekben az nem felel meg a valóságnak. Bizonyára lehetséges, hogy a legfinomabb hörgőkbe bejutott gümőbacillus bekerülhet a nyirokáramba anélkül, hogy magában a tüdő szövetében elsődleges gócz fejlődését megindítaná és csak a nyirokmirigyekben fennakadó bacillusok okozzák ezeknek gümős elfajulását. Ezen esetekben a nyirokmirigy elsődleges megbetegedésével van dolgunk, de meg kell jegyeznünk, hogy ezen esetekben is belégzés útján 6 L. Ghon: 2. és 3. old. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Paunz Márk: Közlés a budapesti Stefánia-gyermekkórházzal kapcsolatos egyet, gyermekklinikáról. (Igazgató: Bókay János dr., udv. tanácsos, egyet. ny. r. tanár.) A gümős tracheobronchialis nyirokmirigyek áttöréséről a gyermekkorban. 361. lap. Marschalkó Tamás: Közlés a kolozsvári tud.-egyetem bőrklinikájáról. Háború és venereás bántalmak. 365. lap. Moravcsik Ernő Emil: A paranoiás elmekórformákról. 369. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Prof. Robert Bonnet: Die Hand und ihr Ersatz. — Wilhelm Wundt: Die Nationen und ihre Philosophie. — Lapszemle. Belorvosion Schmidt Adolf: A gyomor-bélcsatornának a háborúban szerzett bajai s azok utókezelése. — Sebészet. Kraske: Haslövések esetei. — Boerner: Koponyalövések műtéti kezelése. — Szülészet és nőorvostan. Langstein: A koraszülöttek táplálása és növekedése. — Börkórtan. Galewsky: A fogolytáborokban szükséges tetűiirtás. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Schütz: A konyhasó használata hosszas lázas állapotokban. 370—372. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság. 372. lap. Vegyes hírek. 372. lap.