Orvosi Hetilap, 1915. szeptember (59. évfolyam, 36-39. szám)

1915-09-05 / 36. szám

59. évfolyam. 36. szám. Budapest, 1915 szeptember 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Fonyó János: Közlemény a cs. és kir. kenyérmezei tábor kórházából. A foltos hagymáz epidemiológiája és prophylaxisa. 477. lap. Ónodi Adolf: Harcztéri orr- és gégegyógyászati esetek. 482. lap. Lövi József: A kassai megfigyelő-kórház járvány osztályáról. A cholera kezelése hyper­­toniás konyhasós infusiókkal. 483. lap. Justus Jakab: Megfigyelések és kísérletek a keloid aetiologiáját illetőleg. 484. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Franz Kuhn: Samaritäre und chirurgische Geräte­improvisation im Kriege. — Schmidt, Lamhofer, Friedheim Donat: Diagnostisch­ therapeutisches Vademecum. — Wilhelm Croner: Die Therapie an den Berliner Uni­versitätskliniken. — Lapszemle. Belorvostan. A. Hoffmann : Theacylon. — Sebészet. Ehret: A tüdőlövések gyógykezelése. — Gyermekorvostan. Jacobsen: A szamárhurut okozója. — Koch: A gyermekkori gümőkór initiális láza. — Bőrkórtan. Curschmann A tetvek elpusztítása a harcztéren. — Húgyszervi betegségek. A húgyanyagkiválasztás megállapításának hasznáról prostatál betegeken. — Kisebb közlések az orvosgyakor­latra. Strauss: Katacid-tabletták. — Marcovici és Schmitt: Au­phen. — Herd­er : Tetanus. 486—488. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság. 488. lap. Vegyes hírek. 488. lap. Tudományos társulatok. 489. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a cs. és kir. kenyérmezei tábor kórházából. A foltos hagymáz epidemiológiája és prophylaxisa.* Irta: Fonyó János dr., főorvos (Budapest). A foltos hagymáz (typhus exanthematicus) ismerete és epidemiológiája a régebbi időkben egyes hiányos megfigye­lésekben merült ki. A legtökéletesebben vázolta a körfolya­matot Curschmann 1900-ban. Hatalmas lépéssel hozták köze­lebb a betegség lényegének sejtését és a betegség ismeretét Nicolle 1910-ben, Prowazek, Goldenberg és Anderson 1912-ben, az ő experimentális állatkísérleteikkel. A betegségnek és a belőle kifejlődött járványoknak ijesztő hírei, a­melyek azt oly súlyos és veszélyes állapotnak festették, ma már nem ismét­lődnek. Minthogy Közép-Európa kultúrállamaiban foltos hagymáz-járvány már évtizedek óta nem volt, új nézőpontok csak ma jelentkezhettek, a­mikor a hadjárattal kapcsolatban a betegség hol elszórtan, hol meg kisebb-nagyobb járvá­nyok alakjában jelenik meg. A vizsgálatok és kísérletek azt mutatták, hogy a járvány kifejlődése meggátolható, a hol pedig az első eseteknek figyelmen kívül hagyása folytán a járvány kitört, ott hamarosan és könnyű szerrel legyőzhető, minthogy ma már jól tudunk ellene védekezni és jól tudjuk magunkat is megvédeni. Már kezdettől fogva látszott, hogy a járványnyal szemben nem állunk olyan tehetetlenül mint haj­danában és hogy utak és módok lesznek, ezen eddig isme­retlen eredetű veszedelem legyőzésére. A járvány az eddigi irodalmi adatok alapján stereo­­típusos módon a következőképpen szokott lefolyni. A kór­házi jelentések szerint az év téli hónapjaiban látszólag sza­porodni szoktak a recurrens (Obermeyer), az abdominalis typhus- és az influenza-esetek, úgy hogy a kórházak termei csakhamar megteltek. Erre hirtelen, az exanthemának felisme­rése és a sejtésnek valóra válása folytán, megjelenik a járvány a maga legyőzhetetlennek látszó formájában. A látszólag nem kifejezett, aránylag hamar, 14 napon belül lefolyó lázas álla­potok, kevert (typhus recurrens) infectiókból származó, vagy complicatiókkal (otitis, pleuritis, gangraena, pneumonia, par­otitis) variált újabb hőemelkedések a megítélést bizonytalanná teszik. A­mint azonban a foltos hagymáz gyanúja a kórlefo­lyások egyenlősége (typhosus agytünetek, lázmenet, állandó exanthema) folytán való diagnosissá vált, egyszerre eltűntek a kimutatásokból az influenzák és a hastyphusok és a járvány, a betegség szétterjedése annak tetőpontját érte el. A továb­biakban nem maradt a járvány, a napi megbetegedések száma ugyanazon magas fokon, csak ott, a­hol az váratlanul és előkészületlenül, a hygiene legelemibb berendezései nélkül találta az embereket és a­hol hetekig felderítetlenül maradt a betegség. Jellemző tehát az epidémiára a meglepő és hirtelen kezdet. Most gyorsan lezárások foganatosíttattak a kifejlett járvány leküzdésére és meggátlására, mégis a járvány hóna­pokon át továbbra is fennmaradt, tekintet nélkül az alkal­mazott eljárásokra, minthogy az utóbbiak tökéletlenül, minden egységesség és erély nélkül vitettek keresztül. Az ápolószemély­zetből sokan (7%) megbetegedtek, daczára annak, hogy foltos hagymázos beteggel még csak nem is érintkeztek. Ebben rejlik a betegségnek második sarkalatos sajátsága, hogy az emberek megbetegszenek a­nélkül, hogy a beteggel érintkez­tek volna, a­nélkül, hogy a betegnek közelében lettek volna. Ez a szokatlan átterjedése a betegségnek a foltos hagymáznak bizonyos ijesztőséget kölcsönöz. A látszólag alig meggátolható fertőzési veszedelemnek megfelelőleg a meg­betegedési arányszám is szokatlanul magas szokott lenni és túllépi más epidémiák megbetegedési arányát. A foltos hagymáz járványának további sajátossága, hogy egy emberlakta terület az összeköttetések mentén a szó szoros értelmében átivódik vele (1. az 1. képet) és míg más járvány bizonyos idő múlva természetes végét éri, foltos hagymáz esetén egyik megbetegedés követi a másikat végtelen soro­zatban, az egyik eset olyan mint a másik, az infectio súlyos­sága tekintetében teljesen egyenértékű és ha a járvány ellen technikai és orvosi intézkedéseket életbe nem léptetnek, addig tart, a­míg csak egészséges ember van az illető lakás­közösségben (Wenckebach). A sorból legfeljebb csak azok maradnak ki, a­kik a betegséget egyszer már átélték, tehát az immunisok. E mellett egyes embereknek természetes immuni­tása, bizonyos életkor az epidémia csökkentése tekintetében a foltos hagymázban alig jön kifejezésre. Wenckebach betegei például 2—60 évesek voltak. Egyhangú sorozatban következik egyik eset a másik után, a baj az egyik ember­ről a másikra terjed, egyedül az infectio terjedésmódja és a terjesztő rovar és a vándorló ember útja által megható- * A cs. és kir. pozsonyi 1. sz. katonai parancsnokság 28102/1915 M. A. számú engedélyével közölve.

Next