Orvosi Hetilap, 1916. február (60. évfolyam, 6-9. szám)

1916-02-06 / 6. szám

60. évfolyam. 6. szám. Budapest, 1916 február 6. ORVOSI HETILAP SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TA­NÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Hatal Géza és Hőgyes Endre. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Fejes Lajos : A typhus- és cholera-védőoltás gyakorlati jelentősége. 67. lap. Neumann Alfréd: A belső szervek érzékenysége. 68. lap. Alföldi Béla: Közlemény a m­. kir. rokkantügyi hivatal Révész-utczai utókezelő gyógy­intézetéből. (Igazgató-főorvos: Verebély Tibor dr., egyet, tanár főtörzsorvos.) A köröm­ágytünet. 71. lap. Kiss Ödön : A front mögött felállítandó aseptikus műtőintézetekről. 73. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Ernst Sommer: Röntgen-Taschenbuch. — Lap­­ szemle. Belorvostan. Mayerhofer: Új tünet a kimerültség megállapítására. — Bac­­meisten Tüdőgümőkórosok pneumococcus-infectiója. — Sebészet. Wildt: Renyhén sar­­jadzó sebek. — Szülészet és nőorvostan. Winter­: A gyakorló orvosok eklampsia-keze­­lése. — Venereás betegségek. Luithlen: A láz lefolyása a syphilisre. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Riedel: Csillapíthatatlan tüdővérzés. — Reichmann: Sepsis. 74-76. lap. Magyar orvosi irodalom. 76. lap. Vegyes hírek. 76. lap. Tudományos Társulatok. 77-80. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A typhus- és cholera-védőoltás gyakorlati jelentősége. Irta: Fejes Lajos dr., egyetemi magántanár, ezredorvos.­ A typhus- és cholera-védőoltást 10 hónap óta oly nagy tömegben alkalmaztuk rendszeresen, hogy ma már az oltás eredményének úgy általános hygieniai hatásáról, mint az oltás ellenére mégis bekövetkezhető megbetegedés esetén az oltás nyújtotta individuumos védelem értékéről leszűrhetjük tapasztalatainkat. Ami a védő­oltás általános prophylaxisos hatását illeti, kétségtelen, hogy az oltás rendszeres alkalmazása óta úgy a typhusos, mint a cholerás megbetegedések száma igen nagy mértékben csökkent. Természetesen csak későbbi időpont­­ lesz hivatva arra, hogy a számadatok pontos összeállításával a védőoltás csökkentő hatását a megbetegedés absolut számára megállapítsa. Közvetlen, mindennapos észlelésből figyelhetjük meg, hogy a védőoltás hatására teljesen megváltozott a typhus abdominalis klinikai kórképe. Míg 1914 őszén általánosság­ban a betegség legsúlyosabb klinikai kórformáját észlel­hettük, addig a mostani betegséget az aránytalanul enyhébb és rövidebb tartamú kórkép jellemzi. A 1914 őszén a betegség azon klasszikus, typusos alakjában fejlődött ki, a­mely alakját békés körülmények között jóformán sohasem észleltük. A mos­tani typhus viszont általánosságban annyira kivetkőzött eredeti, typusos alakjából, hogy megállapítása gyakran nem csekély nehézségbe ütközik, néha a kórjelzést csak a bakteriológiai vérvizsgálat eredménye dönti el. A beoltott egyén betegsége két typusba osztható: Az egyik a typhus megszokott kórképével kezdődik, főként a typhus abdominalis általános tünetei ez első csoportban miben sem különböznek a nem oltott typhusos beteg tüne­teinek súlyosságától: a nagy láz continua continens typusú, az öntudat mélyen elhomályosodott, a bradykardia állandó stb. E súlyos kezdeti kórkép azonban csak napokig tart s míg előbbi tapasztalásaink alapján a kórkép súlyosságából komolyabb prognosisra gondolnánk: a beteg 8—10 nap múltán láztalanná válik s nem typhus reconvalescens, hanem gyógyult. A második csoport képviselőjének betegsége oly atypusos klinikai kórképet nyújt, hogy a diagnosis korai megállapítása bakteriológiai vérvizsgálat nélkül lehetetlen. A hőmérsék ugyanis reggel rendesen normális, vagy alig valamivel több, délután a tetőfokig 38 5 —39°-ig, emelkedik, igen ritka a 39° feletti hőmérsék. Minden lázellenes orvosság alkalmazása nélkül profás izzadással száll a hőmérsék az éj folyamán a normálisra. A beteg öntudata tökéletesen tiszta, a beteg élénk, a „status typhosus“nak nyoma sincsen. A szívműködés és pulsus száma lépést tart a hőmérséklettel. Csekélyebb fokú léptumor és a rendesen jelenlevő roseolák az egyedüli tünetek, melyek typhusra terelik a gyanút. A beteg éhes, szívesen vesz táplálékot magához, minek követ­keztében erőbeli állapota alig szenved s ha a beteg — mint általában — egy hét — 10 nap múltán láztalanná válik, akkor egyszersmind meg is gyógyúlt s nem typhus reconvalescens. A kórkép enyheségét jellemzi, hogy súlyosabb typhusos bél­beli folyamat, mint bélvérzés vagy éppen bélátfúródás, egy­­­­általán nem fordul elő. E második typus az aránytalanul gyakoribb. Az oltás legfőbb hasznossága benne: az öntudat zavartalan tisztasága s a jóval rövidebb betegség­tartam. A tiszta öntudat óvja meg a beteget a typhus abdominalis súlyos szövődményeitől, hisz az öntudat elhomályosodott volta idézi elő a folytonos „passiv fekvés“-t, a bronchopneumonia, a decubitus főokát; nagyrészt ez az oka a hiányos táplálékfelvétel miatt a szájár felől a beteget fenyegető másodlagos egyébb természetű fer­tőzésnek. Mindezen tünet hiányzik az oltott egyén typhusá­­ban. Az oltott egyén typhusában is szívesen eszik, sőt étvágya megköveteli a fokozottabb táplálást. A lázas állapot rendesen átlagosan 8—12 napig tart, igen ritkán haladja túl a második hetet. E­miatt nemcsak maga a betegség tetemesen enyhébb s rövidebb tartamú, hanem a lázas állapot lezajlása után a beteg nem typhus­ reconvalescens, hanem gyógyult, teljes erőbeli állapotban. A prophylaxisos choleracitás nyújtotta védelem hatása ennek a betegségnek klinikai kórképében, lefolyásában jóval csekélyebb mértékben nyilvánul meg. Sok-sok eset megfigye­léséből azonban arra a tapasztalásra jutunk, hogy a cholera­­védőoltás a mégis bekövetkezhető fertőzés esetén magát a tulajdonképpeni bélbeli cholerás folyamatot s ennek klinikai tüneteit alig vagy egyáltalán nem változtatja meg. A hányás­hasmenés intenzitása miben sem különbözik a be nem oltott egyén betegségének tüneteitől, a hányás­hasmenés következ­tében elveszített óriási folyadékmennyiség épp úgy érezteti hatását, a folyadékveszteség előidézte másodlagos cholerás tünetek megnyilvánulásában; ú. m. a vérbesürüsödése, mely

Next