Orvosi Hetilap, 1916. június (60. évfolyam, 23-26. szám)

1916-06-04 / 23. szám

60. évfolyam. 23. szám. Budapest, 1916 június 4. SZERKESZTI ÉS KIADJA: SEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. TARTALOM. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. EREDETI KÖZLÉSEK. Remete Jenő: A cs. és kir. XVII. sz. helyőrségi kórház sebész-urologiai osztályáról. (Parancsnok: Noel Jenő dr., cs. és kir. törzsorvos.) A nagyfokú gyuladásos és traumás húgycsőszűkületek kezelése, különös tekintettel a hadisebészetre. 298. lap. Jankovich László: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. számú kór­­boncztani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., ny. r. tanár.) A tüdőverőérbe át­törő aorta-aneurysmájáról. 303. lap. Szana Sándor: Csik vármegye 1915-i nagy gyermekhalandóságának okai. 304. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Sauerbruch -. Die willkürlich bewegbare künstliche Hand. — Fleissig: Medikamentenlehre für Krankenpfleger und Krankenschwestern. — Lapszemle. Sebészet. Wilms: Koponyalékelés. — Szülészet és nőorvostan. Jung­. A gyermekágyi fertőzések kezelése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hirsch: Kiütéses typhus. — Anna: Callosus eczema. 307—308. lap. Magyar orvosi irodalom. 308. lap. Vegyes hírek. 308. lap. Tudományos Társulatok. 309—310. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A cs. és kir. XVII. sz. helyőrségi kórház sebész-urológiai osz­tályáról. (Parancsnok: Noel Jenő dr., cs. és kir. törzsorvos.) A nagyfokú gyuladásos és traumás húgycső­­szükületek kezelése, különös tekintettel a hadi­sebészetre.* (Készítmény- és betegbemutatással.) Irta: Remete Jenő dr., honvédezredorvos, osztályos orvosfőnök. Noha az újabb és régibb sebész-urológiai iskolák a szűkületek kezeléséről meglehetős ellentétes nézeteket hoztak forgalomba, manapság mégis meglehetősen egységes elv lett általánossá, a­mely a húgycsőszűkület okozta pathologikus­­histologiai elváltozásoknak figyelembe vételén alapul. Mind­amellett egy és ugyanazon iskola keretein belül is fordulnak elő egyéni eltérések, a­melyeket a szakemberek különböző fokú technikája és tapasztalata magyaráz meg, így azt hiszem, hogy húsz évi klinikai és magángyakor­latban szerzett bőséges tapasztalataim alapján a húgycső­­szűkületeknek, különösen a nagyfokúaknak kezelését, annyira módosítottam, hogy az ezek kezelésekor követett eljárásomat joggal nevezhetem egyéni módszeremnek. Több mint egy éve, hogy a XVII. sz. helyőrségi kórház sebész-urológiai osz­tályának élén állok és az itteni gazdag beteganyag kezelése közben módszeremet még jobban megalapoztam, sőt alkalmat találtam arra is, hogy magukat a klasszikus, rég polgárjogot nyert műtéti eljárásokat módosítsam, illetőleg tovább fej­­leszszem. Nem annyira gazdasági, hanem inkább katonai szem­pontok azok, a­melyek a structúra-kezelésben követett elvei­met befolyásolták. Én, a lassú, fokozatos tágítás híve (t. i. ott, hol ez indokolt), hamar megtanultam alkalmazkodni a megváltozott háborús viszonyokhoz. Ezeknek megfelelően tudtam eljárásomnak azt a bizonyos, most olyannyira szük­séges gyorsabb tempót kölcsönözni, a­mely a szövettani viszonyokat szem előtt tartva, a mellett, hogy megóv a tőlem annyira rettegett divulsiótól, mégis jelentékenyen gyorsabb, de mindamellett megfelelő eredményt ad. * Előadás a kir. Orvosegyesület 1916. évi április hó 1.-én tartott Oly esetekben, hol a véres műtéti beavatkozás indikált volt, mindig a legradikálisabb módszert választottam és nem elégedtem meg a megfelelő szűkült húgycsőrészlet resectió­­jával, hanem arra törekedtem, hogy olyan viszonyokat teremtsek, a­melyek maradó késői eredménynyel járnak, így például oly esetekben, a­mikor a bulbaris húgycsövet a műtétkor fel kellett áldoznom, ennek speciális élettani jelentő­ségétől ösztönözve igyekeztem ezt egy később részletezendő plastikával reconstruálni. Egyáltalán alapelvem volt a nor­mális anatómiai viszonyokat lehetőleg tökéletesen helyreállí­tani, a­mi az efajta műtétekkor annál nagyobb nehézségekbe ütközik, minél kiterjedtebb a pars fixát körülvevő hegesedés. Különösen kiterjedt a hegesedés a húgyinfiltratiók miatt vég­zett urethrotomia externa és a gát kiterjedt traumái után. Hogy ezen hegeket alaposan kiirthassam és hogy puha, sima gátat kapjak, csakhamar eltértem az ily esetekben szo­kásos urethrotomia externától, hogy ezt a radikálisabb peri­­neotomiával helyettesítsem, mely eljárás azzal, hogy a gátat szélesen feltárja, lehetővé teszi a műtét alkalmával a pontos igazodást a topographiai viszonyokhoz és így alkalmunk van oly eredményt biztosítani, a­mely a beteget a későbbi, annyira káros zsugorodástól megvédi. Ezen eljárást, mely különben nem eredeti, már Leforgue használta. Osztályomon 1915 februártól 1916 februárig 138 húgycsőszűkületet kezeltünk, a­melyből 120 gyuladásos és 18 traumás eredetű volt. A gyuladásos eredetűek feloszla­­nak 109 postgonorrheásra (80%), 5 tuberculosusra, 4 vegyire (chemiai), 1 phosphatos diathesis okozta szűkületre és végül egy syphilises szűkületre. A traumásakat pedig feloszthatjuk szűkebb értelemben vett traumás eredetű szűkületre (baleseti trauma), ilyen volt 4, postoperatív szűkületre, ilyen volt 2, és végül harc­téri sérülések okozta szűkületre, ilyen volt 12. (L. a táblázatot a következő oldalon.) Az egyes aetrológiai csoportokon belül mi a szűküle­teket a könnyebb tájékozás kedvéért a systemás kezeléskor a következő házi beosztással különböztetjük meg: 1. I.-fokú vagy könnyű szűkületek; 2. II.-fokú vagy közepes szűkületek; 3. III.-fokú vagy súlyos szűkületek. 1. E csoportba tartoznak azok a szűkületek, melyek még a Il. számú (mindig Charrière-t értünk) gombos kutatót (bougie à boule) áteresztik. 2. E csoportot ama szűkületek alkotják, a­melyek a 2°—3° filiformisok számára még átjárhatók és a hol­d ülésén.

Next