Orvosi Hetilap, 1916. június (60. évfolyam, 23-26. szám)
1916-06-04 / 23. szám
60. évfolyam. 23. szám. Budapest, 1916 június 4. SZERKESZTI ÉS KIADJA: SEMHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTOM EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. TARTALOM. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. EREDETI KÖZLÉSEK. Remete Jenő: A cs. és kir. XVII. sz. helyőrségi kórház sebész-urologiai osztályáról. (Parancsnok: Noel Jenő dr., cs. és kir. törzsorvos.) A nagyfokú gyuladásos és traumás húgycsőszűkületek kezelése, különös tekintettel a hadisebészetre. 298. lap. Jankovich László: Közlemény a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem I. számú kórboncztani intézetéből. (Igazgató: Buday Kálmán dr., ny. r. tanár.) A tüdőverőérbe áttörő aorta-aneurysmájáról. 303. lap. Szana Sándor: Csik vármegye 1915-i nagy gyermekhalandóságának okai. 304. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Sauerbruch -. Die willkürlich bewegbare künstliche Hand. — Fleissig: Medikamentenlehre für Krankenpfleger und Krankenschwestern. — Lapszemle. Sebészet. Wilms: Koponyalékelés. — Szülészet és nőorvostan. Jung. A gyermekágyi fertőzések kezelése. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Hirsch: Kiütéses typhus. — Anna: Callosus eczema. 307—308. lap. Magyar orvosi irodalom. 308. lap. Vegyes hírek. 308. lap. Tudományos Társulatok. 309—310. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A cs. és kir. XVII. sz. helyőrségi kórház sebész-urológiai osztályáról. (Parancsnok: Noel Jenő dr., cs. és kir. törzsorvos.) A nagyfokú gyuladásos és traumás húgycsőszükületek kezelése, különös tekintettel a hadisebészetre.* (Készítmény- és betegbemutatással.) Irta: Remete Jenő dr., honvédezredorvos, osztályos orvosfőnök. Noha az újabb és régibb sebész-urológiai iskolák a szűkületek kezeléséről meglehetős ellentétes nézeteket hoztak forgalomba, manapság mégis meglehetősen egységes elv lett általánossá, amely a húgycsőszűkület okozta pathologikushistologiai elváltozásoknak figyelembe vételén alapul. Mindamellett egy és ugyanazon iskola keretein belül is fordulnak elő egyéni eltérések, amelyeket a szakemberek különböző fokú technikája és tapasztalata magyaráz meg, így azt hiszem, hogy húsz évi klinikai és magángyakorlatban szerzett bőséges tapasztalataim alapján a húgycsőszűkületeknek, különösen a nagyfokúaknak kezelését, annyira módosítottam, hogy az ezek kezelésekor követett eljárásomat joggal nevezhetem egyéni módszeremnek. Több mint egy éve, hogy a XVII. sz. helyőrségi kórház sebész-urológiai osztályának élén állok és az itteni gazdag beteganyag kezelése közben módszeremet még jobban megalapoztam, sőt alkalmat találtam arra is, hogy magukat a klasszikus, rég polgárjogot nyert műtéti eljárásokat módosítsam, illetőleg tovább fejleszszem. Nem annyira gazdasági, hanem inkább katonai szempontok azok, amelyek a structúra-kezelésben követett elveimet befolyásolták. Én, a lassú, fokozatos tágítás híve (t. i. ott, hol ez indokolt), hamar megtanultam alkalmazkodni a megváltozott háborús viszonyokhoz. Ezeknek megfelelően tudtam eljárásomnak azt a bizonyos, most olyannyira szükséges gyorsabb tempót kölcsönözni, amely a szövettani viszonyokat szem előtt tartva, a mellett, hogy megóv a tőlem annyira rettegett divulsiótól, mégis jelentékenyen gyorsabb, de mindamellett megfelelő eredményt ad. * Előadás a kir. Orvosegyesület 1916. évi április hó 1.-én tartott Oly esetekben, hol a véres műtéti beavatkozás indikált volt, mindig a legradikálisabb módszert választottam és nem elégedtem meg a megfelelő szűkült húgycsőrészlet resectiójával, hanem arra törekedtem, hogy olyan viszonyokat teremtsek, amelyek maradó késői eredménynyel járnak, így például oly esetekben, amikor a bulbaris húgycsövet a műtétkor fel kellett áldoznom, ennek speciális élettani jelentőségétől ösztönözve igyekeztem ezt egy később részletezendő plastikával reconstruálni. Egyáltalán alapelvem volt a normális anatómiai viszonyokat lehetőleg tökéletesen helyreállítani, ami az efajta műtétekkor annál nagyobb nehézségekbe ütközik, minél kiterjedtebb a pars fixát körülvevő hegesedés. Különösen kiterjedt a hegesedés a húgyinfiltratiók miatt végzett urethrotomia externa és a gát kiterjedt traumái után. Hogy ezen hegeket alaposan kiirthassam és hogy puha, sima gátat kapjak, csakhamar eltértem az ily esetekben szokásos urethrotomia externától, hogy ezt a radikálisabb perineotomiával helyettesítsem, mely eljárás azzal, hogy a gátat szélesen feltárja, lehetővé teszi a műtét alkalmával a pontos igazodást a topographiai viszonyokhoz és így alkalmunk van oly eredményt biztosítani, amely a beteget a későbbi, annyira káros zsugorodástól megvédi. Ezen eljárást, mely különben nem eredeti, már Leforgue használta. Osztályomon 1915 februártól 1916 februárig 138 húgycsőszűkületet kezeltünk, amelyből 120 gyuladásos és 18 traumás eredetű volt. A gyuladásos eredetűek feloszlanak 109 postgonorrheásra (80%), 5 tuberculosusra, 4 vegyire (chemiai), 1 phosphatos diathesis okozta szűkületre és végül egy syphilises szűkületre. A traumásakat pedig feloszthatjuk szűkebb értelemben vett traumás eredetű szűkületre (baleseti trauma), ilyen volt 4, postoperatív szűkületre, ilyen volt 2, és végül harctéri sérülések okozta szűkületre, ilyen volt 12. (L. a táblázatot a következő oldalon.) Az egyes aetrológiai csoportokon belül mi a szűkületeket a könnyebb tájékozás kedvéért a systemás kezeléskor a következő házi beosztással különböztetjük meg: 1. I.-fokú vagy könnyű szűkületek; 2. II.-fokú vagy közepes szűkületek; 3. III.-fokú vagy súlyos szűkületek. 1. E csoportba tartoznak azok a szűkületek, melyek még a Il. számú (mindig Charrière-t értünk) gombos kutatót (bougie à boule) áteresztik. 2. E csoportot ama szűkületek alkotják, amelyek a 2°—3° filiformisok számára még átjárhatók és a hold ülésén.