Orvosi Hetilap, 1916. november (60. évfolyam, 45-48. szám)

1916-11-05 / 45. szám

60. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1916 november 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Iintal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágostom EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ. SZERKESZTŐ. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a debreczeni Auguszta-sanatoriumból. A felső mellkasnyílás rendellenességeinek tüneteiről. Irta: Geszti József dr., igazgató-főorvos. Birch-Hirsch­feld­nek ama szavaival kezdem fejtegetései­met, melyeket Hart és Harras „Der Thorax phthisicus“ czímű munkájának mottójául választott, hogy „minden haladás azoknak a tényezőknek a megismerésében, melyek a gümőkó­­ros tüdőphthisis keletkezését és lefolyását lényegesen befo­lyásolják, nyereséget hoz e kiterjedt népbetegség leküzdése számára, mert a gümőkóros fertőzés terjedése, megtelepe­dése és tovafejlődése ellen irányuló védő és támadó eszkö­zök hatásosságának kritikai megállapítása lesz megkönnyítve vele.“ Birch-Hirschfeld szavainak idézésével nem a ma­gam munkájának a jelentőségét óhajtom emelni, hanem azokét a főképpen Freund és Hart nevéhez fűződő alapvető vizsgá­latokét, melyek a felső mellkasnyílás rendellenességeinek és a tüdőcsúcsok gümőkóros megbetegedésének correlatiójával foglalkoznak s melyek teljes mértékben megérdemlik, hogy a tüdőtuberculosis keletkezéséről szóló tan lényeges haladá­sának tekintsük. Ezekkel a vizsgálatokkal kissé bővebben kell foglalkoznunk, mert a bennük lefektetett kórtani meghatáro­zások alkotják azoknak a jelenségeknek az alapját, melyekről szólani akarok. Freund Wilhelm Alexander nőgyógyásznak az első bordaporcz szövettani viszonyait s az első bordaporcz rend­ellenességeinek a tüdő némely megbetegedésével való kap­csolatát tárgyaló első dolgozatai már szinte hat évtizeddel ezelőtt, 1858-ban és 1859-ben jelentek meg. Freund ezekben abból a feltevésből indul ki, hogy annak, hogy a tüdő gümő­kóros megbetegedése az esetek túlnyomó számában a tüdő­csúcsokból indul ki, locális disponáló okai vannak. Ezeket az okokat az első bordaporcz megrövidülésében és elcsontoso­­dásában, az első bordagyűrűnek részben a porcz rövidülése, részben az első borda physiologiás görbületének kiegyene­sedése következtében beálló szűkületében és csökkent moz­gathatóságában találta meg. A Berliner kiin, Wochenschrift 1912. évfolyamában Freund a következő gondolatmenettel indokolja meg álláspontját: Az első bordagyűrű már physiologiás körülmények kö­zött is csekély légzés­mozgásokat végez, melyek a borda­­gyűrű által körülfogott teret főképpen sagittalis irányban tá­gítják. Minthogy az első bordaporcz nem ízülettel egyesül a szegycsont markolatával, hanem közvetlenül átmegy ebbe, a mellkasnak az az ellenállása, melyet a belégzés által okozott tágulással szemben kifejt, az első bordagyűrűben éri el tető­fokát s a belégzési izommunka végeztével az első borda­­gyűrűből indul ki az impulzus arra, hogy a mellkas kilég­zési helyzetébe visszakerüljön. Minthogy továbbá az egyes tüdő­részletek mozgása az őket körülvevő mellkasrészek mozgásá­val van szoros kapcsolatban, a tüdőcsúcsok a sajátos anatómiai viszonyok következtében az összes tüdőrészletek közül a legkisebb mozgást végzik s a legkevésbé lesznek szellőztetve. Már most az első bordagyűrű, akár veleszületett (öröklött), akár szerzett anomáliák következtében, igen gyak­ran mutat rendellenességeket. Veleszületett az első bordaporcz megrövidülése és tömöttsége (Derbheit), továbbá az első borda megrövidülése s görbületének kiegyenesedése. Mind­ezeknek következtében a felső mellkasnyílás deformálódik s megszűkül, főleg a jelentőségteljes paravertebralis részé­ben. Ehhez járul azután a mellkasnyílás síkjának nagyobb lejtése a vízszinteshez s a mellkasgyűrű csökkent mozgat­hatósága. A megrövidült bordaporét rendesen ossifikáló peri­­chondritissel reagál az első bordához tapadó scalenus-izom húzóhatására, melynek következtében részben vagy egészben elcsontosodhatik. Ha a csúcsfolyamat gyógyul, gyakran látjuk, hogy az első bordaporcz continuitásában nagyobb mozgást lehetővé tevő álízület keletkezik. Erre a jelenségre alapította Freund azt a későbbi javaslatát, hogy a megbetegedett tüdő­csúcs nagyobb mozgékonyságának lehetővé tételére a borda­­porczot át kell vágni, de az ilyen műtétnek a hasznát a ta­pasztalat nem igazolta. Ez volt Freund első közléseinek gondolatmenete, tanai azonban nem tudtak tért hódítani, annak daczára, hogy a kórtannak egy rendkívül fontos problémáját tárgyalták exact vizsgálatok alapján. Az évtizedek folyamán szinte feledésbe mentek, a­mit Bacmeister főleg annak tulajdonít, hogy ebbe az időszakba esik a tüdőphthisis fertőző voltának a felismerése, s a fertőzésnek mint kórokozó tényezőnek az előtérbe nyomulása egy időre háttérbe szorította a másik kórokozó tényezőnek, a dispositiónak jelentőségét. Csak a­mikor újból felvetődött az a kérdés, hogy miért indul ki a tüdőphthisis szinte törvény­szerűen a tüdőcsúcsokból s a gümőbacillus ubiquitasa da- TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Geszti József: Közlemény a debreczeni Auguszta-sanatoriumból. A felső mellkasnyilás rendellenességeinek tüneteiről. 601. lap. Galambos Arnold: Közlemény egy cs. és kir. mozgó-tartalékkórházból. A partyphus-A­ megbetegedésről. 605. lap. Réthi Aurél: Közlemény a kir. magy. tud.-egyetemi orr- és gégegyógyászat klinikájáról. (Igazgató: Ónodi Adolf dr., egyetemi tanár.) A hypopharynx vizsgálatáról. (Hypo­­pharyngoskopia.) 608. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Arends: Volkstümliche Anwendung der einheimi­schen Arzneipflanzen. — Lapszemle. Belorvostan. Noorden: Köszvény és diabetes. — Sebészet. Heinen: A cornea új reflexe. — Gyermekorvostan. Stolte: Az erythrodermia desquammativa (Leiner) és vernix caseosa összefüggése. — Harald Boas: Syphilis­­recidivák 2­/4 és 3 évvel a sikeresnek látszó abortio után. — Kisebb közlések az orvos­gyakorlatra. Latzer: Nyálfistula. — Türckheim: Furunculus. 610—611. lap. Magyar orvosi irodalom. 611. lap. Vegyes hírek. 611. lap. Tudományos Társulatok. 612. lap.

Next