Orvosi Hetilap, 1920. május (64. évfolyam, 18-22. szám)

1920-05-02 / 18. szám

64. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1920 május 2. ORVOSI HETILAP Alapította : Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LENHOSSÉK MIHÁLY egyet, tanár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet t­anár szerkesztő. SZERKESZTI ÉS KIADJA: EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti poliklinikai egyesület nyilvános jellegű kórházából. Mivel tökéletesíthetjük a nőgyógyászati laparotomiák eredményét ? Közli: Kubinyi Pál dr., egyetemi magántanár, a nőgyógyászati osztály főorvosa. Valójában annak a szemében ragyog a laparotomiákkal elért eredmény a maga fényességében, a­ki ennek a fejlődés­nek phasisait az utolsó évtizedekben végigélte. Magam ebből az időből több mint ezer laparotomiára tekinthetek vissza. Ezen a téren a biztonságnak valóban magas fokát értük el. Míg azelőtt minden laparotomiát nagy koc­kázattal járó ese­ménynek tekintettek, a­melynek esélyei kiszámíthatatlanok, addig ma ez a veszélyesség a minimumra szállt alá s a pro­­gnostikai beállításnál szinte mathematikai tényezőkkel dol­gozunk. Ezek közt természetesen alapvető fontossággal bír az asepsis. Az úgynevezett fokozott sebvédelem ma egy, részle­teiben is kidolgozott berendezés biztonságával működik, mely az előbbihez mérten nagyot lendített a helyzeten s a hiba­források közül többet kiküszöbölt. Ma már tisztán látjuk, hogy a műtét utáni complicatiók jó része szintén az asepsis hibáiból származott. A postoperativ ileusok, a nagy kivétel­ként előforduló mechanikai ileusokat nem tekintve, bizony csak közönséges peritonitis okozta bélparalysisek, azaz dynamiás ileusok voltak, a­mint hogy az asepsis tökéletesedésével úgy­szólván el is tűntek. Magam részéről a sterilis műtétekhez csatlakozó thrombosisokat is ilyen szemmel nézem s az úgy­nevezett autochton thrombosisokat nem tekintve, a­hol külön­legesen hajlamosító tényezők szerepelnek (mechanikai ténye­zők, a vérösszetétel megváltozása, stb.), ezeket is az asepsisbe becsúszott hibából származtatom. Hasonló megítélés alá esnek a kövér egyéneken sterilis műtét után a hasfali sebben jelentkező úgynevezett zsíremulsiók is, valamint a hasfal sebé­nek Madelung és mások által tanulmányozott s néha későn bekövetkező teljes szétválása, kivéve, ha hirtelen ható erőművi behatás, heves köhögés, hányás, hirtelen felülés, stb., idéz­ték elő. Nem tekintve az úgynevezett szennyes műtéteket, a­hol ter­mészetesen helyben van a fertőzés forrása, úgy hogy ennek esélyeit legfeljebb alászállíthatjuk, de végképp kikerülni nem áll hatalmunkban, sterilis műtétek után az említett szövőd­mények valamelyikének előfordulását feltétlenül hibának minő­sítjük. Ma már olyanformán alakult ki a helyzet, hogy ha 100 úgynevezett sterilis műtétet végzünk, 100-nak is kell per primum meggyógyulnia s ha ez nem történt meg, kutatnunk kell a hibaforrás után, a­mint hogy csakis folytonos ellenőrzés biztosítja az eredmény állandóságát. Olyanforma a helyzet, mint bármely úgynevezett veszélyes üzemnél, a­hol időnként úgynevezett ellenőrzési vagy terhelési próbákat kell alkal­mazni, vizsgálat alá kell venni a tengelyeket, biztosító csava­rokat, vezetékeket, szelepeket s így tovább. Nekünk is meg kell vizsgálnunk időnként a sterilisátort, a ruhanemű­­s kötő­szerdobozok belsejében elhelyezett ellenőrző hőmérőket, felül kell vizsgálnunk a varróanyagok sterilezését stb. Mértékünk annyira finomodott, hogy eredményeink össze­mérésekor a jövőben már nem is a mortalitást, hanem majd a morbiditást vehetjük mérték gyanánt, a­mint azt Werth, s a német nőorvosok drezdai congressusán Tauffert aján­lotta volt. Az asepsist biztosító beállításunk tényezői a következők: A sebbel érintkező műszereket főzéssel, a kötőszert pedig túl­hevített gőzben, 2 atmosphera túlnyomás mellett kellő időn át a bakteriológia legszigorúbb kritériumai értelmében steri­­lissé tudjuk tenni, varróanyagaink közül a catgutot a Bill­­mann-féle jódos-formalinos oldatban megbízhatóan tudjuk csíramentessé tenni, a szrket és selymet alkoholban, nyomás alatt felfőzve hasonlóképpen. Ha sublimattal frissen felmosott műtőteremben,a sterilis keztyűben, maszkban operálunk s így az úgynevezett nyálcseppfertőzést is kizárjuk, a behatolás helyén pedig az előzőleg aetherrel zsírtalanított bőr bacteriumait jod­­tinctura-bekenéssel lefixáltuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a sebzés pillanatában a beállítás az asepsis szempontjából töké­letes. Következő feladatunk, hogy ezt az állapotot a műtét végéig­ fentartsuk. Sajnos, ezt ideális értelemben nem tudjuk elérni. Sokan (Döderlein, Schank és Scheib,3 Sigwarti stb.) foglalkoztak ezzel a kérdéssel s ma már bebizonyított tény, hogy minden műtéti tér csakis a műtét legeslegkezdetén ste­rilis, azontúl szinte hihetetlen bacteriummennyiség jut be a sebbe, főként a levegőből, vagyis absolut sterilisen egyáltalá­ban nem tudunk operálni. E felől a Liepmann-féle, úgy­nevezett „Dreitupferprobe“-val, a műtét elején, közepén és végén eszközölt bakteriológiai ellenőrző-próbával egyébiránt bárki meggyőződést szerezhet. Szerencsére a levegőből behullott csírák majd mind ártatlanok, egyéb bejutott csírákkal pedig, ha nem virulensek, elkészül a szervezet. A virulensek úgy­szólván kizárólag közvetlen érintés útján jutnak a sebbe. Ezt az úgynevezett contact-infectiót pedig módunkban van el­kerülni. Vizsgáljuk most már sorra, hogy melyek azok a ténye­zők, a­melyek a műtét folyamán hátrányosan változhatnak meg s alkalmasak arra is, hogy a fertőző csírákat beojtsák.­ ­ Verhandl. d. deutschen Ges. f. Gyn. zu Dresden, 1907, 685. old. 2 Legideálisabb az esőkészülék alkalmazása a műtét előtt. 8 Münchener mediz. Wochenschr., 1907, 40. 4 Berlini congr., 1912. 5 Gyn. Rundschau, VI. évf., 21. fűz. TARTALOM. Kubinyi Pál: Közlemény a budapesti poliklinikai egyesület nyilvános jellegű kórházá­ból. Mivel tökéletesíthetjük a nőgyógyászati laparotomiák eredményét? 201. lap. Udvarhelyi Károly: Reflexiók Lorenz Hugó dr. „A nervus vestibularis,élettani műkö­dése“ czímű tanulmányára. 203. lap Rejtő Sándor: Megjegyzések Lorenz dr. „A nervus vestibularis élettani működése“ czímű czikkéhez. 204. lap. Lorenz Hugó: Válasz Udvarhelyi Károly és Rejtő Sándor dr.-ok megjegyzéseire „A ner­vus vestibularis élettani működése" czímű czikkemre. 205. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szemészet. Telavivi: A trachoma Palaestinában.— A.Vogt: Az öregkori hályog öröklékenységéről és viszonyáról az exogen megbetegedésekhez és a seniumhoz. — Sebészet. Schülein: A biceps m­as részének indirect erő behatása foly­tán történő elszakadása. — Pflaumer: A cystoskopozás. — Goeldel: A térdlövések vuzinkezelése. — Venereás betegségek. St. R. Brünauer: Ulcus molle frenuli lin­guae.­­ Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Bettmann: Sajátszerü dermatitis. — Frühwald: Urticaria, strophulus és prurigo.— Müllen Húgycsőgonorrhoea. 206—208. lap. Magyar orvosi irodalom. 208. lap. Vegyes hirek: 208 lap.

Next