Orvosi Hetilap, 1920. június (64. évfolyam, 23-26. szám)
1920-06-06 / 23. szám
/ 64. évfolyam. 23. szám. Budapest, 1920 junius 6 ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanár szerkesztő. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Rejtő Sándor: A gyermekkori heveny középfülgyuladások. 241. lap. Láng Adolf: A budapesti magyar kir. tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájáról (igazgató: Verebély Tibor, egy ny. r. tanár) és I. sz. belgyógyászati klinikájának (igazgató : Bálint Rezső, egy. ny. r. tanár) laboratóriumából. Belső desinfectiós kísérletek vutinnal súlyos sebészi fertőzésekben; adatok a therapia sterilisans localis percapillaris kérdéséhez. 243. lap. ALOM. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szülészet és nőorvostan. Mueller: A méhnyak tágításáról. — Gyermekorvostan. Göppert: Az újszülöttek köldökdiphtheriájáról. — A Orgien A zsír jótékony befolyásáról a gyermek-táplálásban. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 246—247. lap. Vegyes hírek. 247. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A gyermekkori heveny középfülgyuladások. Irta: Rejtő Sándor dr. fülorvos, egyetemi magántanár. A heveny középfülgyuladásoknak e csoportját azért tárgyalom külön, mert egyrészt a középfülgyuladás a gyermekkorban fordul elő leggyakrabban, másrészt pedig, mert számos, a gyermekorvost különösen érdeklő részletkérdése van. A középfülmegbetegedések lefolyása, mint általában minden betegségé, három tényezőtől függ és pedig: 1. az egyén szervezetétől, 2. az anatómiai viszonyoktól, 3. a fertőzés minőségétől. 1. Az individualitás szélsőségeit jelzi ez a talán régi, de jó hasonlat, hogy más eredményt ad egy égő gyufa, ha fűrészporos hordóba esik és mást, ha lőporos hordóba. A modern cytologia és serologia akármilyen szép neveit használjuk is az individualitás megmagyarázására, a lényeg az marad, hogy vannak szervezetek, amelyek az infectiók ellen kitűnően védekeznek, és vannak, a mlegek védekezni alig tudnak. Ez utóbbinak alapja igen gyakran a hereditaer lues, tuberculosis, rhachitis, scrophulosis és talán elsősorban az exsudativ diathesis. A kor szerepéről csak az élet első félévében kell külön megemlékeznem, mert az egészen fiatal csecsemő szervezete olyan gyenge, hogy sokszor egészen csekély kórbonczolási elváltozást találunk a halál okának. Az is igaz azonban, hogy az első életévben aránylag igen ritka a középfülgyuladáshoz járuló csontmegbetegedés. 2. Az anatómiai viszonyok szerepe elsősorban az osteológiai részre, nevezetesen a csecsnyúlványra és környékére vonatkozik. Lényege az, hogy a processus mastoideusnak két typusát kell megkülönböztetnünk, amely két typus a felnőttekben mindig kifejezett, de már a gyermekkorban is az egyik vagy másik felé hajlik. A csecsemőnek cellulái még nincsenek, azért Cheatle azt a typust, amikor a csecsnyúlvány tömör, a kéregrésze vastag, kemény, alig van cellulája és az is kicsi, „infantil type“-nek nevezi. Ezzel ellentétben áll a vékony kéregrészű, sok cellulás, rendszerint nagyobb és domborúbb típusú csecsnyúlvány. Nem térhetek ki a részletekre, csak főbb vonásaiban szeretném vázolni azt a szerepet, amelyet ezen anatómiai viszonyok, illetőleg ezek ezernyi változata, az előállott szövődmények létrehozásában játszanak. A sinust körülvevő csecssejtek genyedése ugráló lázakat okoz és csakhamar beállhat a sinus thrombosisa is. A processus zygomaticus sejtes gyökének lábja a halánték és szem tájának oedemája mellett a középső agygödör szövődményeit okozhatja. A canalis Fallopiae mellett fekvő cellulák az elég gyakori dehiscentiák révén facialis bénulást, a nagy peritubalis sejtek lobja pedig a sziklacsont csúcsán pachymeningitis által sokszor elérhetetlen mélységben abducens bénulást okozhat. De a legfontosabb tudni azt, hogy vékony kéregszerű csecsnyúlványon könnyen áttörhet a geny, míg vastag cortex mellett minden külső tünet nélkül állhatnak elő a mélyben nagy roncsolódások. Régebben ezt nem így gondoltuk. A gyökeres műtétekkor ugyanis, amikor az idősütt középfülgenyedés évek vagy évtizedek alatt végzett destruction látjuk a mélyben, a dobüreg és antrum körül, a csecsnyúlvány kéregrészét az esetek túlnyomó részében vastagnak találjuk. Ebből post hoc propter hoc következtettük, hogy a hosszantartó gyuladás okozta a csontnak ezen megvastagodását. Anatómiai vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy ép középfül mellett egyformán gyakori a csecsnyúlvány e két típusa, vagyis hogy a vastag kéregrész nem okozata, hanem oka lehet a megbetegedések bizonyos csoportjának. A lágy részek anatómiai szerepe magában a középfülben kicsi, csak a csecsemőkor embryonális szövetelemeire kell hivatkoznom a középfül mucosájában. Annál fontosabb azonban a középfül környékének, az orr és orrgaratüregnek anatómiai épsége, mely a tuba révén a legszorosabb összefüggésben van a középfüllel (adenoid vegetatiók!). 3. Sohasem szabad szem elől tévesztenünk a fertőzés minőségét. Nem úgy gondolom, hogy minden esetben bacteriológiai vizsgálatot végezzünk, hanem hogy mindig az egész beteget tekintsük. A középfül megbetegedése ugyanis igen gyakran az egész szervezet megbetegedésének csak részletjelensége. Legkifejezettebben látjuk ezt a gyermekkori fertőző megbetegedések kapcsán gyakran jelentkező középfülgenyedéseknél. Más a prognosisa az egyszerű, nátha után fejlődött heveny középfülgyuladásnak, és más a scarlatinás, morbillis vagy pneumoniás eseteké, bár hangsúlyozom, hogy a lefolyás nemcsak az infectio minőségétől függ. Ami a bacteriológiai vizsgálatok eredményeit illeti, tudjuk például, hogy a virulens streptococcusok gyorsan okoznak szövődményeket, a streptococcus mucosus okozta gyuladás (Neumann-Ruttin) elég gyorsan gyógyul a dobüregben, de néhány nap után a fül melléküregeiben könnyen kiújul a láb; a staphylococcus pyogenes vagy egyéb vegyes fertőzés hajlamossá teszi a bajt idősült lefolyásra stb. Mindez azonban a mindennapos gyakorlatban keveset szerepel, mert a súlyos, kétes esetekben, amikor bacteriológiai vizsgálathoz fordulunk, inkább a meningococcusnak vagy a diphtheriabacillusnak van fontos vonatkozása a gyógyítás tekintetében. A diagnosis felállításakor legfontosabb a dobhártyaides (otoskopia), amely a csecsemőkorban különös technikai nehézségekkel jár. Tröltsch 1889-ben még a specialista számára is csak per exclusionem tartotta megállapíthatónak a csecsemő, középfülbaját, amint ezt ma a dolgában biztos gyermekorvos