Orvosi Hetilap, 1921. február (65. évfolyam, 6-9. szám)

1921-02-06 / 6. szám

65. évfolyam. 6. szám Budapest, 1921 február 6. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Schütz János: Közlemény a pozsonyi kir. magyar Erzsébet-tudományegyetem belklini­kájáról. (Igazgató: Herzog Ferencz dr., egyetemi nyilv. r. tanár.) A harántcsíkolt izmok és a retrobulbaris zsírszövet elváltozásáról Basedow-kórban. 43. lap. Szontagh Félix: Variatio, virulentia, periodicitás és anyagforgalom relatióban egymás­sal. 52. lap. Bókay János: Közlemények a budapesti „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egye­temi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből. — Koós Aurél: Multi­plex chondroma 13 éves fiún. 54. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Általános kór- és gyógytan : Schmidt: A kanyaró kísér­letes átvitele állatokra. — Fischer: A görcsök és a mellékvese kéregállománya közötti összefüggés. — Leo: A lecithin méregeltérítő hatása. — Moexves: A lymphocyták maga­tartása carcinoma eseteiben. Reenstierna: Scrum lágyfekély ellen. — Belorvosion. Benjamin és Kapff: Az arythmia chinidin kezeléséről — Arnstein: A herpes zoster összefüggése belső betegségekkel. — Sebészet Kleinschmidt: Az a­­menin­ea media vérzése. — Rost: Heveny osteomyelitis. — Szemészet. A. Jess: Farkassötétség gáz­sérülés után. Schöppe: A szoptatás 4. hónapjában jelentkezett retrobulbaris neuritis. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 55—57. lap. Vegyes hirek. 57. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a pozsonyi kir. magyar Erzsébet-tudományegyetem bel­klinikájáról. (Igazgató: Herzog Ferencz dr., egyetemi nyilv. r. tanár.) A harántcsíkolt izmok és a retrobulbaris zsír­szövet elváltozásáról Basedow-kórban. Irta: Schütz János dr., egyetemi tanársegéd. Vizsgálataim az exophthalmus anatómiai alapjának ku­tatásával indultak meg és azért először a retrobulbaris szövet vizsgálatára fektettem súlyt, de minthogy a metszetek át­vizsgálásakor arról győződtem meg, hogy feltűnő elváltozá­sok vannak a külső szemizmokban, minden esetben rész­letesen vizsgáltam a szemizmokat is. Annak megállapítása czéljából, hogy az elváltozások milyen mértében terjednek ki az egész harántcsíkolt izomzatra, kívánatos lett volna a szemizmokon kívül még sok más izmot is vizsgálni. Mint­hogy azonban eredeti czélom az anyaggyűjtést befolyásolta s ez a metszetek készítésekor már majdnem be volt fejezve, ennek a feladatnak már csak részben tehettem eleget. A meg­felelő irodalom áttekintésekor kitűnt, hogy Askanazyr beható vizsgálatokat végzett a Basedow-kórosak harántcsíkolt izmain, úgy hogy saját vizsgálataim eredményének értékelésekor ezekre a vizsgálatokra támaszkodhatom. A legtöbb esetben lehetőleg megvizsgáltam a belső szerveket és a belső secre­­tiós mirigyeket is, ezeknek leírásával azonban csak nagyon röviden foglalkozom, mert a lelet egyrészt általában meg-­­egyezik mások vizsgálatainak eredményével, másrészt pedig a belső secretiós mirigyek vizsgálatából nyert leletek csak akkor értékelhetők kifogástalanul, ha előbb beható fejlődés­tani és szövettani tanulmányokat végeztünk e szerveken. Az egészében, bulbusszal vagy a nélkül kikészített orbitális szövetet keményítés után a n. opticusra merőleges síkban 2—3 szeletre vágtam és celloidinbeágyazás után so­rozatosan felmetszettem, így majdnem minden esetben a n. opticus kilépésétől körülbelül a bulbusig terjedően sorozatok állottak rendelkezésemre az egész retrobulbaris zsírszövetből, a­melyekben a m. obi. inf.-on kívül az összes külső szem­izmok bent voltak. Finomabb részletek vizsgálása czéljából minden esetben vékonyabb, részben haránt-, részben hossz­­metszeteket készítettem külön (celloidin-paraffinba) beágya­zott izmokból. Hat klinikailag biztos Basedow-esetben végez­tem vizsgálatokat, melyeknek anyagát 5 esetben a budapesti I. sz., egy esetben a II. sz. kórboncztani intézet bocsátotta rendelkezésemre, a­miért e helyen is őszinte köszönetet mondok. Úgyszintén hálás köszönetemet nyilvánítom Jendras­­sik Ernő, Bálint Rezső, Pólya Jenő és Winternitz Arnold tanár uraknak a kórtörténetek átengedéséért.­ ­ Askanazy: Pathologisch-anatomische Beiträge zur Kenntnis des Morbus Basedowi, insbesonders über die dabei auftretende Muskel­erkrankung. Deutsches Arch. f. klin. Med., 1898. 61. kötet. I. eset. H. G., 50 éves gazdatiszt. A budapesti I. belklinikán feküdt 1912 szeptember 21 .-étől október 7.-éig. Szülei gümőkórban haltak meg. Egy nővére szintén Basedow­­kórban szenved. 2 egészséges gyermeke van, 4 kis­gyermekkorban halt el. Gyermekkori betegségek: vörheny és bárányhimlő. Nemi be­tegsége nem volt. Mérsékelten fogyasztott szeszes italt; erős dohányos volt 1911-ig. 1899 deczember havában kimerülés következtében (vadá­szat) összeesett. Ezután vette észre, hogy szemei fokozatosan kidülled­nek. Kézreszketése és szívdobogása támadt, majd nyakán daganat nőtt. A Tátrában töltött egy hónap alatt állapota javult és elég jól volt 1911 deczember 1.-éig Akkor szívdobogása erősbödött, fulladt, lábai járká­­lás közben először térdig, később még magasabbra megdagadtak. Pihenésre a duzzanat elmúlt. Egy havi tátrai kezelés után megjavult az állapota, de 1912 június elején újra mutatkoztak a régi tünetek. Kéthavi tátrai tartózkodás után állítólag ismét rendbe jött. Most azon­ban sokkal rosszabbul van, étvágytalan, időnként hasmenése van, sokat izzad, 4 hónap alatt 8 kg.-ot fogyott. Nagyon nyugtalan, gyenge, álmat­lanságban szenved. Status praesens: Gyengén táplált, súlya 60 kg. Alsó végtagok pedemásak. A szemei erősen kidülledtek, a szemhéjak és a cornea között a sclera keresztüllátszik. Graefe- és Stellwag-tünet. Nyelv- és kézreszketés. A pajzsmirigy mindkét lebenye megnagyobbodott, akár almányi középső lebeny. A pajzsmirigy nem kemény, surranás nem ta­pintható. Felületes és szapora légzés. Jobboldalt a scapulacsúcstól le­felé tompulat, gyengült légzés és gyengült mellrezgés. A szívtompulat nagyobb, a csúcslökés szétterülten az V. bordaközben, kissé a bim­bón kívül tapintható. Gyenge süstolés zörej. A pulsus kemény, egyen­lőtlen, szabálytalan; felvételkor 104, kartünet. A máj 3 harántujjnyival meghaladja a bordaívet. Vérvizsgálat: Vörös vérsejt 3,700.000, haemo­globin 60, fehér vérsejt 6400. Neutrophil 1. 67%, eosinophil 1. 1%, át­meneti és nagy mononucl. 8%, lymphocyta 23%, Türk-féle sejt 1%. Szept. 6. A jobb mellkas punch­ója: 1500 cm 3 tiszta savó, fajsúlya 1011, fehérjetartalma­­/1%• Hőmérsék subfebrilis 38°-ig, pulsus 100—130. Therapia: Tonicumok, brom, hasmenés elleni szerek. Október 7.-én d. e. 2 órakor meghalt. Kivonat a­ bonczolási jegyzőkönyvből: A exophthalmus a hullán is látható. Bőralatti oedema a serotumon és lábszárakon. A jobb mell­üregben 1300, a balban 600 cm. tiszta sárga savó. A szív nagy (450 gr.), izomzata petyhüdt és törékeny. A szívburokban zavaros savó, a szív­burok külső lemezén nagyon sok tűszúrás-mákszemnyi szürkés szemcse, belső lemezén finoman reczézetes rostonyalepedék (pericarditis fibri­­nosa et tuberculosa). A bal pleurán elszórtan miliaris gümők. A mesen­­teriumos nyirokcsomók nagyobbak, részben sajtosak. Idősült hyperaemia következményei: Induratio brunea pulmonum, cyanotica lienis et renum, induratio min. gradus hepatis. A pajzsmirigy bal lebenye 8 cm. hosszú, 4 cm. vastag. A jobb lebeny 13 cm. hosszú, 4 cm. széles, sekély baráz­dától elválasztott kis almányi részlete a sternum markolata mögé nyúlik. A pajzsmirigy állománya általában apró lebenykéjű, benne borsó­mogyorónyi tömött, szürkés-sárgás, áttünő vagy fakó fehéres csomók és borsó­mogyorónyi cysták. A fossa jugularisban egy 5’5 X 45 X 3 cm.-nyi középső lebeny. Szövettani vizsgálat. (Sorozatos metszetek a jobb szem retrobul­baris szövetéből, sorozatos metszetek a bal rect. inf.-ból.) A retrobulbaris zsírszövet hézagai szűkebbek, illetve a zsírszövet kötőszöveti váza sűrűbb, a főbb kötőszöveti gerendák aránylag vas­tagok. A zsírszövet feltűnően érdús. Az erek egyrészt (eltekintve a nagyobb erektől) jól kifejlődött hajszálerek, másrészt látszólag különös falzat nélküli üregek, illetve falukat a zsírszövet váza alkotja. Ezeket vérzéseknek is lehetne tartani, a­mi ellen szól azonban az, hogy he­­lyenkint a falzaton mégis látható endothelsejt vagy ahhoz tartozó mag; sok helyütt pedig kimutatható az üregeknek falzattal bíró capil­laris erekbe való átmenetele. A legsajátságosabb lelet szolid sejtes szigeteknek jelenléte. Ezek a sejtcsoportok a zsírsejtek között feksze­nek, sejtjeik a zsírsejtek tokjaihoz fekszenek hozzá s így különböző

Next