Orvosi Hetilap, 1921. augusztus (65. évfolyam, 32-35. szám)
1921-08-07 / 32. szám
65. évfolyam. 32. szám. Budapest, 1921 augusztus 7. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTON egyet. tanÁr szerkesztő. TART EREDETI KÖZLÉSEK. Kluge Endre: Közlemény a pozsonyi Erzsébet-tudományegyetem ideg-elmeklinikájáról. (Igazgató: Reuter Camillo dr. egyetemi nyilv. r. tanár.) Fixálódott háborús neurosisok. 279. lap. Fodor László : Kísérleti és statisztikai adatok a bűnöző fiatalkorúak psychopathiájához, különös tekintettel az értelmi fejlettségre. 281. lap. Batta Andor: A krasnojarski prophylaxisos typhus-oltás. 283. lap. ALOM. Budapesti Királyi Orvosegyesület. (XV. rendes tudományos ülés 1921 május 1.-én.) 284. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Hofbauer: A tüdőgümőkór specifikus kezeléséről légzésgymnastika útján. — Heissen: Cyomorrák és sarcina ventriculi. — Sebészet. Berndt: A prostatectomia mediana. — Szülészet és nőorvostan. Kandrat: A női nemiszervek gümőkóros megbetegedései. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 285—286. lap. Vegyes hirek. 287. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a pozsonyi Erzsébet-tudományegyetem ideg-elmeklinikájáról. (Igazgató: Reuter Camillo dr., egyetemi nyilv. r. tanár.) Fixálódott háborús neurosisok. Irta: Kluge Endre dr., I. tanársegéd. Kevés betegség van, amelylyel az orvosi vizsgálódás oly bőven foglalkozott volna, mint a neurosisokkal. Az aetiológiai kutatást nemsokára a pathogenesis megismerésére való törekvés váltotta fel s a csoport első széttagolása olyan módon történt, hogy a tünetek egyszerű leírását a tünetek keletkezési mechanismusa felderítésével igyekeztek kiegészíteni. A neurastheniát és hysteriát, e két főcsoportot hamar szétválaszthatták az entitások kedvelői és a főérdeklődés ama csoport felé irányult, melyet hysteria néven foglaltak össze. Mi is hát ez a hysteria, hangzott a kérdés. Briquet és néhány régibb szerző után Charcot neve áll a kutatók élén, aki midőn új klinikáját felépítették, kijelentette, hogy a szervi idegbajok tana körülbelül ki van építve s így most már minden érdeklődés a functiós idegbajok felé fordulhat. Igaza van Freud-nak, az lett Charcot a functiós idegbetegek számára, ami Pinel az elmebetegeknek. A meginduló pathogenetikai kutatás azonban csak utána fordult abba a psychológiai irányba, ahol ma is van. Érdemes figyelemmel kísérni, mint élesedik a kutatók szeme és dialektikája, miként mélyednek egyre jobban a probléma magvába, milyen nehéz a küzdelem azért, amit még ma sem értünk el, hogy úrrá legyünk a baj felett, a szerint, amint feladatunk elsősorban therapeutikai, diagnostikai, vagy prognostikai irányú. Charcot még egyszerűen idea fixa-nak, Möbius „krankhafte Vorstellung“-nak nevezi, Janet „cerebralis kimerülésről és az akaratsynthesis zavarához csatlakozó öntudatszűkülésről“ beszél és ez már folút a pathogenetikai felfogásban. Sokkal kevésbbé közelíti meg ezt Féré, aki egyszerűen tartós szellemi kifáradással jelöli meg a bajt. Hasonlóképpen inkább symptomás a Kraepelin fölfogása, aki úgy határozza meg a hysteriát, hogy az a kedélyi mozgalmaknak átsugárzása egyéb szellemi és testi területekre. Jendrassik a suggestibilitásban, a flexibilitas cerea mentisben látja a baj magvát, Kohnstamm az associatio physiologiás hasadásában, a sejunctióban keresi kiindulását. Oppenheim szerint a hysteria a kedélymozgalmak fokozott kifejezése és még ennél is semmitmondóbb az a Strumpell-féle definitio, hogy a hysteriások betegsége a „psychophysikai“-nak zavarában áll, tehát annak zavarában, „ahol a testi és szellemi világ egymással összefügg“. Igen sok tanulságot meríthetünk Freud-nak a neurosisokról való kutatásaiból és tévedéseiből. E kutatások * Sejunctio = corticalis diaschisis Monakow szerint: sejunctio = physiologiás associatiohasadás; dissociatio = psychologiai associatiohasadás; diaschisis = organogen associatiohasadás. során a pathogenetikai elv sokszor öntudatlanul is előtérben állott, de sokszor confundálódott az aetiologiai momentummal, miközben egyéb aetiologiai momentumok, hereditas, constitutio annyira háttérbe szorultak, hogy a vitának majdnem egész anyagát a mellőzés teszi ki és a pathogenesisnek az aetiologiával való konfundálása mintegy elkerülte a figyelmet. De el kell ismernünk, hogy helyes úton indult el, a kérdés lényegét közelítette meg, mert gondolatmenete pathogenetikai volt. Nagyjából ugyanezt mondhatjuk Bleulerről, aki erős, könnyen kapcsolható, labilis affectivitásban látja a hysteria lényegét. A betegség társadalmi vonatkozásait hangsúlyozza legújabban Küppert, aki a társadalom parasitáit látja a hysteriásokban. Annyifelé ágazott el közben a kutatás, hogy összefoglaló szempontra volt szükség. Hiszen azt láttuk, hogy egyazon beteg különböző időpontban a neurosisnak legkülönbözőbb típusában betegedett meg, sokszor pedig hosszú ideig, talán egész életén át nem mutatott tüneteket és mégis tudtuk, hogy alkalomadtán hogyan fog reagálni. Ma már hallottunk structuraanalysisről, ismerjük Birnbaum nagyszerű elméletét, tudjuk, hogy a pathogenetikai factor mellett fontos szerepe, determináló hatása van a betegségformára az úgynevezett pathoplastikai factornak, a psyche actualis éseménytartalmának. Akkor még a symptomatologia vette igénybe egyedül az érdeklődést. Ami a különböző neurotikus betegállapotokat egységbe foglalta össze, ami közös volt, az az, amit Gaupp hysteriás betegségi készségnek (hysterische Krankheitsbereitschaft) nevezett el. Hasonló felfogást képvisel Lewandowsky és legújabban Reichardt, aki tagadja, hogy hysteriás betegségegység léteznék és csak hysteriás reactiókról beszél, sőt legeslegújabban Kugler mint Hoche értelmében vett symptomacomplexumot hajlandó felfogni a hysteriát. Mindez még mindig nem egészen pathogenetikai megjelölés, nem látjuk miben áll tehát ez a betegségi készség. Csak a legújabb kutatóknak adatott meg, hogy psychológiai éleslátással és intuitióval közeledve a kérdéshez, a betegség lényegét megismerhessék. Már Bonhoeffer kiemelte, hogy a hysteriás tüneteken mindig keresztülcsillámlik egy bizonyos határozott akarat (Wille zur Krankheit). A specifikus betegségi akarat (Wille zur Krankheitsdarstellung) szerepét hangsúlyozza Reichardt is, míg Neutra viszont „Willensrichtung zur Gesundung“-ról beszél. Utóbbinak agyafúrt hysteriadefinitióját helyesebb nem említeni. Szerencsés kutatónak kell azonban főképpen Kretschmer tekinteni. Ő először charakterológiailag próbált a kérdésre feleletet adni, kifejtvén, hogy az egyik charakteristikus psychés reactiotypus az úgynevezett kitéréses reactio, midőn a lelki folyamat az elébe tornyosuló nehézségek hatása alatt az öntudatos lelki feldolgozás sínjeiről az öntudaton kívüli, ismeretlen, kiszámíthatatlan melléksínekre tér ki. A hysteriás betegségkészség abban áll, hogy a Charakter kitéréses reactiókból tevődik össze. Hysteriások-