Orvosi Hetilap, 1922. november (66. évfolyam, 45-48. szám)
1922-11-05 / 45. szám
66. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1922 november 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LEMHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM egyet. tanÁr szerkesztő. TARTA L O M, EREDETI KÖZLÉSEK. Balogh Ernő: Adatok az emberi paratyphus-fertőzések kórtanához és kórbonczolástanához. 429. oldal. Keszly István : Közlemény a soproni „Erzsébet“-közkórház sebészeti osztályáról. (Igazgató-főorvos: Király Jenő dr.) A hallux valgus operativ gyógyításának új módosítása. 432. oldal. Guszman J. és Pogány M.: Közlés a székesfővárosi régi Szent János-közkórház nemi-beteg-osztályáról. (Főorvos: Guszman József dr., egyetemi magántanár.) Kísérletek a syphilisnek bismuttal való kezelésével. 433. oldal. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Schinagl Géza: A terhességi elváltozások a placentaris secretio szempontjából. — Lapszemle. Sebészet. Baensch: A Köhler-betegség aetiologiájáról. — Gyermekorvostan. Cahen-Brach: A tejszívókérdésről. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 435-436. oldal. Vegyes hírek. 436 —437. oldal. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Adatok az emberi paratyphus-fertőzések kórtanához és kórbonczolástanához.* Irta: Balogh Ernő dr., a Pázmány Péter-tudományegyetem I. sz. kórbonczolástani intézetének tanársegéde, a Szent László-kórház bonczoló-főorvosa. Az emberi pathologiában a „paratyphus“ névvel illetett bacteriumoknak három jól körülírt faját ismerjük: ezek a paratyphus-B, A és B (Uhlenhut szerint paratyphus-C). Mind a három a typhus bacteriumokkal szemben egyes táptalajokon lényegesen eltérően viselkedik, így többek között a szőlőcukros táptalajokon gázt fejlesztenek stb. Serológiailag is élesen különböznek nemcsak a bacillus typhitől, hanem külön-külön egymástól is. Érdekes, hogy a paratyphus-ió a sertésekben gyakran lelhető és azoknak gyakori megbetegedéseit (de nem a sertés-pestist) előidéző bacillus suipestifer Voldagsen (Dammati), illetőleg az ezekkel azonos „bacillus typhisuis“ (Gläser) törzsekkel serológiailag azonosan viselkedik. A paratyphus-B- és 13-bacillusok beoltására a kísérleti állatok septicaemiában pusztulnak el, és pedig a paratyphus-/Y-bacillusok élő, de sokszor már hővel elölt tenyészetének igen kis mennyisége is igen hamar megöli az állatot. A paratyphus-A- bacteriumok állati pathogenitására nézve megoszlók a vélemények. Ugyanis egyesek (Kolle és Hetsch) szerint ezek megközelítőleg úgy viselkednek, mint a typhus bacillusok, amelyekkel szemben kísérleti állataink pedig tudvalevőleg eléggé ellentállóak. Hennis szerint azonban fehér egerekben igen könnyen súlyos fertőzés idézhető elő, valamint fiatal, így például 180—200 gr.-os tengerimalaczokat oltva, azok is megbetegednek (Kayser). Fraenkel E. egy esetében a paratyphus-A-val fertőzött beteg vérével (1 cmg) intraperitonealisan oltott tengerimalacz genyes cholangitisben pusztult el. A humanpathologiában felette változatosnak és sokfélének ismerték meg a paratyphus-bacteriumok kórnemző hatását. De ugyancsak itt azt is tapasztalhatjuk, hogy amíg egyrészről például az egyik adott constans bacterium-féleség különböző szervezetekben különböző elváltozásokat hozhat létre, addig másrészről ugyanazt a klinikailag elég jól körülírható kórformát más és más emberekben hol az egyik, hol a másik paratyphus bacterium is előidézheti (Sternberg). Éppen ezért az egyetemleges kórbonczolástani elváltozásokat nem az egyes bacteriumfajok szemmel tartásával, hanem az általuk előidézett megbetegedések időtartama szerint vélném a legáttekinthetőbben csoportosítani. És így: I. foudroyans, II. acut, * A Közkórházi Orvostársulat 1921 április 27.-i ülésén tartott előadásnak II. része. III. subacut, illetőleg chronikus lefolyású eseteket vehetünk szemügyre. Kelet-Galicziából származó anyagom kapcsán az ottani jobbára könnyebb lefolyású esetek miatt más szerzőkénél, így pl. Sternbergénél jóval kisebb anyagról számolhatok be, de annyiban mégis tanulságosabb az anyagom, mert alkalmam van mind a három előbb megállapított csoporton belül az egyes bacterium-válfajok pathogenetikai hatásáról beszámolni. Előre bocsátanám, hogy az egyes csoportokba beiktatandó eseteim mind klinikailag észlelt s jobbára már in vivo is bacteriologiailag, serologiailag, haematologiailag többszörösen átvizsgált esetek. A bacteriológiai vizsgálatokat két eset kivételével a lembergi prosecturummal collaboráló XII. sz. tábori laboratórium végezte, és pedig a vértenyészetek alkalmazásakor az epegazdagítási módszert követve (100 cm3 steril marhaepére 10 cm8 venaepunctióval nyert vért véve). A kitenyésztett bacterium identifikálása nemcsak serológiai, hanem biológiai tulajdonságaira is átvizsgálva történt. A gondos klinikai észlelés szolgáltatta adatokat Wagner Richárd dr. (Wien) osztályos főorvosnak köszönhetem. Az I. csoportba, a foudroyans lefolyású esetek közé a klinikailag a cholera nostrasnak megfelelő eseteket sorozhatjuk. Konkrét példaként ideiktatom Lembergben 1917 május 25.-én bonczolt esetemet. M. Ch., orosz hadifogoly. Tömeges élelmiszermérgezés kapcsán betegedett meg. Legsúlyosabb typusos cholera nostras képe. Subnormalis temperaturák. Vox cholerica. Facies hippocratica. Szívgyengeség súlyos cyanosissal. A beteg székletéből paratyphus-B (8796 törzs) tenyészett ki, amely tejezukros, szőlőcukros táptalajokon, erjesztő csőben, lakmusos tejsavon mint paratyphus-B viselkedett, indolt nem termelt. Serológiailag a bécsi Paltauf-intézetben készült savóval (1:20.000 titerű) 1:800 hígításig agglutinálódott. A kórbonczolástani kép a gastroenteritis acutissima súlyos képét nyújtotta. A bonczolás alkalmával a belek serosája belöveltnek, helyenkint kissé tompa, szürkés fényűnek látszott s azt a képet nyújtotta, a melyet Raday Kálmán is az úgynevezett diffusiós hashártyagyuladás kapcsán leír. A belekben igen bőven nyálkás, híg béltartalom szaporodott fel. Különösen a vékonybél lumene tágult is volt. A bél nyálkahártyája duzzadt, tapadós nyálkával fedett s apró kis pontszerű vérzésekkel több helyen átszőtt. A bél falát áteső világításban nézve, az erősen tágult és telt erek rajzolata markánsan kiemelkedett. A lép, a mesenterialis nyirokcsomók nem nagyobbodtak meg. Ugyanezt a kórbonczolástani képet láthattam egy a 908-as tábori kórházban bonczolt eset kapcsán. Galicziai honos katona szabadságra hazajőve, mértéktelen nagy mennyiségű élelmiszert fogyasztott el, hirtelen rosszullét s azt követő pár napi betegség után kórházba került, ahol kevés időre a felvétele után meghalt. A bacteriológiai vizsgálatot a hulla epehólyag- és béltartalmából vett anyagon végeztem, amelyekben paratyphus-B-bacteriumokat tudtam kimutatni. A bonczoláslelet annyiban volt eltérő az előbbitől, hogy a vakbél és a felhágó colon nyálkahártyája is egészében belövelt volt. A II. csoportba sorolt eseteket három alcsoportba osztályozhatnék, azaz a heveny lefolyású esetek között megkülönböztethetünk : a) gastroenteritis paratyphosa, b) typhoid, illetőleg paratyphus abdominalis és csepticaemia képében lefolyó eseteket. A gastroenteritis paratyphosa esetei aránylag könnyebb lefolyásukkal, így tehát jobbára fokozatilag különböznek az I. csoportbeliektől. Ilyen esetet nem bonczolván, csupán mások