Orvosi Hetilap, 1923. május (67. évfolyam, 17-20. szám)

1923-05-06 / 17. szám

67. évfolyam 17. szám Budapest 1923 május 6 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY És SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Friedrich László : A modern phisico-chemiás vizsgálati mód­szerek alkalmazása a gyomordiagnostikában. (195—198 old.) Torday Árpád: Nagyobbfokú vérzéssel járó vérhas esete. (198— 199. oldal.) Kubányi Endre : Newyorki tapasztalatok. (199—200. oldal.) A Bpesti Kir. Orvosegyesület 1923 ápr. 28-ikán tartott ülése. (200-201. oldal.) A német belorvostársaság XXXV. kongresszusának ülései­ről. (201. oldal.) A budapesti kir. Orvosegyesület etologiai szakosztályának április 12-iki ülése. (202. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat 1923 április 25-iki ülése. (202. o.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Orthopaedia. (203— 204. oldal.) Könyvismertetés. (204—205. oldal.) Vegyes hírek. (205. old.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A modern phisico-chemiás vizsgálati módszerek alkalmazása a gyomordiagnostikában. Irta: Friedrich László dr. v. egyet, tanársegéd. A törekvés, hogy a gyomor működésére más módon, mint direct vizsgálattal következtessünk s így a gyomor­­sondát, mely sokszor subjektiv kellemetlenséget okoz a betegnek, kiküszöböljük, régóta fennáll; így emlékeztetek csak a vizeletsav s pepsin meghatározására az emésztés alatt, a Sahli-féle glutencapsulákra, az amerikaiak által ajánlott methylenkék próbára stb., de ezek egyike sem tette nélkülözhetővé a direct, a sondával való vizsgá­latot. Csak egy eljárásról akarok röviden megemlékezni, mely nem tartozik a szorosan vett physikális-chemiai me­­thodusok közé, de talán hivatva lesz egyes esetekben a sondát helyettesíteni. Előre is jelzem, hogy nem a gyakor­latban is kivihető eljárásról van szó (hiszen az előbbiek­nél is az exact quantitativ methodusokról szólottam). Mint tudjuk, a szervezetnek az a törekvése, hogy nedveinek reactióját egy megfelelő, ugyanazon nívón tartsa. Az emész­tés alatt a gyomorban sok sósav s így el ürülvén, ez a szövetekből és vérből elvonatva, ott sok Na­ion szabadul föl, s a Cos egy részét bicarbonáttá köti meg és ezáltal a fix alkaliák szaporodnak, hogy a vér neutralitása meg­­óvassék s szabad Co2 retineáltatik azáltal, hogy a légzés lassúbbá válik. Michaelis­s Henderson szerint u. i. a vérben a következő egyensúlyú állapot áll fenn: , 51—1 K NaHCo3 (konstans), Slyke, Stillmann és Cullen étkezés előtt és után megmérve a Co2 partiális nyomásét a kilégzett levegőben, azt látták, hogy evés után ez rendesen növekszik. Utóbbi időben amerikai és japán autorok, főleg Kanders és Porges (Wien) végeztek ez irányú vizsgálatokat s azt talál­ták, hogy az étkezések után a sósavkiválasztással parallel növekszik a Co2 partiális nyomása is, míg anaciditásnál ez nem következhetett be. Az amerikaiak ily meghatáro­zásokkal az emésztésnek — Co2-ben kifejezve — éppoly görbéjét kapták, mint a gyomortartalomnál a HCl-érté­­kekben. A gyomor functionális vizsgálatának alapját Boas és Ewald-nak az az ötlete adta meg, hogy egy bizonyos ingert, 400 cm3 teát és egy zsemlyét (35—40 gr) adnak éhgyomorra és az elfogyasztás utáni egy órával ezt son­dával kiemelve, összehasonlítási alapot nyernek. A gondo­lat maga helyes és jó volt. De arra a meglepő eredményre kell jutnunk, hogy e próbának legelemibb feltételeit sem tartják be. Részben több vagy kevesebb folyadékot adnak, részben a zsemlye vagy kenyér összetétele nem azonos, másrészt a legönkényesebb időkben veszik ki a próba­reggelit. Ha a gyomornak csak secretorikus működése lenne, úgy a hibaforrás is kisebb volna, de szem előtt kell tartanunk a következőket is: 1. a gyomor nem egy zárt cső, hanem alul s felül más testürökkel közlekedik: felülről állandóan jut bele nyál s oesophagosnyák, alul­ról meg a duodenum váladéka: epe­s pancreasnedv (Boldireff, Volhard stb.); 2. a próbareggeliből mennyi távozik el vagy marad benn a vizsgálati idő alatt, ez első­sorban a motilitástól s a pylorus állapotától függ; 3. a secretió nem minden egyénnél indul meg azonnal a bevett étel után és nem mindenkinél hasonló s egyenlő intensitásban, hanem a legkülönbözőbb typusokat mutatja; e szerint a motilitás és secretio külön nem ítélhető meg, egyik a másiknak függvénye és előfordulhat, hogy a gyomor egy­forma mennyiségű savat választott el két embernél, mégis az egyiknél gyorsabb lévén a motilitás, a savérték maga­sabbnak látszik; 4. gondoljunk csak a psychikus ingerek által okozott különféle változásokra (Heyer, Longheinrich legújabb vizsgálatai). Mindezekből megérthetjük azt, hogy a próbareggeli és ebéd is — mert ugyanez áll az ebédre is — a secretiónak csak egy kis phasisát adja vissza s a legkülönbözőbb tényezők behatása alatt áll. Azon célból, hogy a secretio egész lefolyását tanul­mányozhassuk, már régebben különböző eljárásokat aján­lottak, így Ehrenreich Nelaton-kathétert vezetett a gyomorba s tojás és tejtáplálék felvétele után I M­ óránként kiszívott egy bizonyos mennyiséget vizsgálat céljaira. Ugyanígy járt el Skalier is, Liebig-húskivonatot alkalmazva. Amerikai szerzők, Rehfuss és Hawk zabkása evését ajánlják és amellett vékony csövön át szivattyúzzék ki időközönként a gyomor tartalmát. Ez az eljárás Amerikában igen elterjedt és bevált. Magyarországon Székely végzett ily irányú vizsgálatokat. Én 5°/o-os alkoholból 300 cm3-nyit fecskendeztem be a duodenal-sondán át a gyomorba és V4-óránként 10 cm3-t húztam ki ebből a fecskendővel. Ily módon egész meg­határozott typusait nyerjük a secretiónak, ha coordinata­­rendszerben tüntetjük föl az eredményt olyképen, hogy az ordinata a sav­­s pepsia-egységeket s az abscissa az időt mutatja. De nemcsak a vizsgálati módszereink nem ideálisak, hanem az eljárások, amelyekkel a leírt módokon nyert gyomortartalmat vizsgáljuk, sem pontosak és nem felelnek meg a modern követelményeknek. A gyomortartalomban két dolog érdekel bennünket, főleg a savértékek és a pepsin. Eddigi felfogásunk alapján

Next