Orvosi Hetilap, 1923. május (67. évfolyam, 17-20. szám)
1923-05-06 / 17. szám
67. évfolyam 17. szám Budapest 1923 május 6 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY És SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Friedrich László : A modern phisico-chemiás vizsgálati módszerek alkalmazása a gyomordiagnostikában. (195—198 old.) Torday Árpád: Nagyobbfokú vérzéssel járó vérhas esete. (198— 199. oldal.) Kubányi Endre : Newyorki tapasztalatok. (199—200. oldal.) A Bpesti Kir. Orvosegyesület 1923 ápr. 28-ikán tartott ülése. (200-201. oldal.) A német belorvostársaság XXXV. kongresszusának üléseiről. (201. oldal.) A budapesti kir. Orvosegyesület etologiai szakosztályának április 12-iki ülése. (202. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat 1923 április 25-iki ülése. (202. o.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Orthopaedia. (203— 204. oldal.) Könyvismertetés. (204—205. oldal.) Vegyes hírek. (205. old.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A modern phisico-chemiás vizsgálati módszerek alkalmazása a gyomordiagnostikában. Irta: Friedrich László dr. v. egyet, tanársegéd. A törekvés, hogy a gyomor működésére más módon, mint direct vizsgálattal következtessünk s így a gyomorsondát, mely sokszor subjektiv kellemetlenséget okoz a betegnek, kiküszöböljük, régóta fennáll; így emlékeztetek csak a vizeletsav s pepsin meghatározására az emésztés alatt, a Sahli-féle glutencapsulákra, az amerikaiak által ajánlott methylenkék próbára stb., de ezek egyike sem tette nélkülözhetővé a direct, a sondával való vizsgálatot. Csak egy eljárásról akarok röviden megemlékezni, mely nem tartozik a szorosan vett physikális-chemiai methodusok közé, de talán hivatva lesz egyes esetekben a sondát helyettesíteni. Előre is jelzem, hogy nem a gyakorlatban is kivihető eljárásról van szó (hiszen az előbbieknél is az exact quantitativ methodusokról szólottam). Mint tudjuk, a szervezetnek az a törekvése, hogy nedveinek reactióját egy megfelelő, ugyanazon nívón tartsa. Az emésztés alatt a gyomorban sok sósav s így el ürülvén, ez a szövetekből és vérből elvonatva, ott sok Naion szabadul föl, s a Cos egy részét bicarbonáttá köti meg és ezáltal a fix alkaliák szaporodnak, hogy a vér neutralitása megóvassék s szabad Co2 retineáltatik azáltal, hogy a légzés lassúbbá válik. Michaeliss Henderson szerint u. i. a vérben a következő egyensúlyú állapot áll fenn: , 51—1 K NaHCo3 (konstans), Slyke, Stillmann és Cullen étkezés előtt és után megmérve a Co2 partiális nyomásét a kilégzett levegőben, azt látták, hogy evés után ez rendesen növekszik. Utóbbi időben amerikai és japán autorok, főleg Kanders és Porges (Wien) végeztek ez irányú vizsgálatokat s azt találták, hogy az étkezések után a sósavkiválasztással parallel növekszik a Co2 partiális nyomása is, míg anaciditásnál ez nem következhetett be. Az amerikaiak ily meghatározásokkal az emésztésnek — Co2-ben kifejezve — éppoly görbéjét kapták, mint a gyomortartalomnál a HCl-értékekben. A gyomor functionális vizsgálatának alapját Boas és Ewald-nak az az ötlete adta meg, hogy egy bizonyos ingert, 400 cm3 teát és egy zsemlyét (35—40 gr) adnak éhgyomorra és az elfogyasztás utáni egy órával ezt sondával kiemelve, összehasonlítási alapot nyernek. A gondolat maga helyes és jó volt. De arra a meglepő eredményre kell jutnunk, hogy e próbának legelemibb feltételeit sem tartják be. Részben több vagy kevesebb folyadékot adnak, részben a zsemlye vagy kenyér összetétele nem azonos, másrészt a legönkényesebb időkben veszik ki a próbareggelit. Ha a gyomornak csak secretorikus működése lenne, úgy a hibaforrás is kisebb volna, de szem előtt kell tartanunk a következőket is: 1. a gyomor nem egy zárt cső, hanem alul s felül más testürökkel közlekedik: felülről állandóan jut bele nyál s oesophagosnyák, alulról meg a duodenum váladéka: epes pancreasnedv (Boldireff, Volhard stb.); 2. a próbareggeliből mennyi távozik el vagy marad benn a vizsgálati idő alatt, ez elsősorban a motilitástól s a pylorus állapotától függ; 3. a secretió nem minden egyénnél indul meg azonnal a bevett étel után és nem mindenkinél hasonló s egyenlő intensitásban, hanem a legkülönbözőbb typusokat mutatja; e szerint a motilitás és secretio külön nem ítélhető meg, egyik a másiknak függvénye és előfordulhat, hogy a gyomor egyforma mennyiségű savat választott el két embernél, mégis az egyiknél gyorsabb lévén a motilitás, a savérték magasabbnak látszik; 4. gondoljunk csak a psychikus ingerek által okozott különféle változásokra (Heyer, Longheinrich legújabb vizsgálatai). Mindezekből megérthetjük azt, hogy a próbareggeli és ebéd is — mert ugyanez áll az ebédre is — a secretiónak csak egy kis phasisát adja vissza s a legkülönbözőbb tényezők behatása alatt áll. Azon célból, hogy a secretio egész lefolyását tanulmányozhassuk, már régebben különböző eljárásokat ajánlottak, így Ehrenreich Nelaton-kathétert vezetett a gyomorba s tojás és tejtáplálék felvétele után I M óránként kiszívott egy bizonyos mennyiséget vizsgálat céljaira. Ugyanígy járt el Skalier is, Liebig-húskivonatot alkalmazva. Amerikai szerzők, Rehfuss és Hawk zabkása evését ajánlják és amellett vékony csövön át szivattyúzzék ki időközönként a gyomor tartalmát. Ez az eljárás Amerikában igen elterjedt és bevált. Magyarországon Székely végzett ily irányú vizsgálatokat. Én 5°/o-os alkoholból 300 cm3-nyit fecskendeztem be a duodenal-sondán át a gyomorba és V4-óránként 10 cm3-t húztam ki ebből a fecskendővel. Ily módon egész meghatározott typusait nyerjük a secretiónak, ha coordinatarendszerben tüntetjük föl az eredményt olyképen, hogy az ordinata a savs pepsia-egységeket s az abscissa az időt mutatja. De nemcsak a vizsgálati módszereink nem ideálisak, hanem az eljárások, amelyekkel a leírt módokon nyert gyomortartalmat vizsgáljuk, sem pontosak és nem felelnek meg a modern követelményeknek. A gyomortartalomban két dolog érdekel bennünket, főleg a savértékek és a pepsin. Eddigi felfogásunk alapján