Orvosi Hetilap, 1923. október (67. évfolyam, 39-42. szám)

1923-10-07 / 39. szám

67. évfolyam 39. szám Budapest, 1923 október 7 ORVOSI HETILAP Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY És SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallási és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Matolay György: Az intramuscularis lipoméról. (483—484. oldal.) Molnár Béla és Csáki László: A hyperaciditas konyhasó­anyagcserezavar. (484—488. oldal.) Göttb­e Oszkár: Adatok a gyermekkori vagotonia kérdéséhez. (488-489. oldal.) Nádory Béla: Omentum­ majus-cysta. (489—491. olda­l. Klinikai előadások. Bálint Rezső: Az insulinról. (491—493. o.) A Magyar Sebésztársaság X. nagygyűlése. (493—495. oldal.) Lapszemle. Belorvosian. — Sebészet. — Szülészet és nőgyó­gyászat. (495—497. oldal.) Therapia. Petényi Géza: A jódtherapia a gyermekkori sub­­sternalis strumáknál. (497—498. oldal.) Könyvismertetés. (498—499. oldal.) Vegyes hírek. (499. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. m. Pázmány Péter tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájának közleménye (igazgató: Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár). Az intramuscularis lipomáról. írta : Matolay György dr. egyetemi tanársegéd. Az emberi test minden részében feltalálható zsír­szövet nagyon sokféle szerepet tölt be. Szerepel mint űrpótló anyag, főleg izmok közti hézagok kitöltésére, amilyen a Bischat-féle zsírpárna; megtaláljuk az egyes szervek közül mint kipárnázó anyagot, pl. a vese körül, a vese zsíros tokjaként, vagy a szemüregben mint retro­bulbaris zsírszövetet, s végül a különböző szervek érint­kezési helyén mint plastikus anyag arra szolgál, hogy azok egymáshoz illeszkedését, egymáshoz alkalmaz­kodását lehetővé tegye, ilyen az izmok és csontok közti és az ízületek körüli zsírszövet. Előfordul kórosan is, és pedig ugyancsak mint pótlóanyag, mikor a sorvadt szerv helyét zsírszövet foglalja el, így pl. vesezsugo­rodásnál a zsugorodásnak megfelelően keletkezett űrt zsírszövet pótolja ki. Az egyes szervek belsejében intra­­parenchymásan fellépő sorvadásnál is mindenütt zsír­szövet foglalja el a sorvadt szövet helyét, pl. a sorvadt thymus helyén zsírszövetet találunk, megkisebbedő nyirokcsomók hítusában megszaporodik a zsírszövet. Ennek ellentéteként egyes szervek túltengésének, meg­nagyobbodásának oka a zsírszövet szaporodása lehet. Emlőtúltengésnél az emlőmirigy zsírszövete annyira megszaporodhatik, hogy súlyánál fogva hordozójának kellemetlenséget okozhat. Éppen így túltenghet az a zsírszövet is, mely a sorvadt állomány pótlására van hivatva, mint pl. a pseudohypertrophia musculorum­­nál, ahol a sorvadt izomrostok helyét nagyobb mennyi­ségű zsírszövet foglalja el, mint amennyi az izom­rostok pusztulásának megfelel. Megszaporodhatik a zsírszövet fokozott mértékben a részleges óriás növés­nél is annyira, hogy esetleg az illető testrész eléktele­­nedését okozhatja. Egyes izmok veleszületett teljes vagy részleges hiányánál az izom helyén szintén leg­többször túltengett zsírszövetet találunk. Előfordulhat a zsírszövetszaporulat körülírt ter­menagyobbodás alakjában is. A daganatokról alko­tott meghatározások bizonytalansága, még inkább a daganatok okának ismeretlen volta magyarázza meg, hogy nagyon nehéz a határt megvonni az egyszerű zsírszövetszaporodás és az emberi test legkülönbözőbb helyein előforduló lipomák között. Így pl. polysarciánál a zsírszövet általános szaporodása mellett gyakran találunk daganatszerűen körülírt zsírszövetburjánzást, úgynevezett peritonealis lipomák alakjában, amelyek talán nem egyebek, mint túltengett appendices epiploi­ak. A Madelung-féle zsírnyaknál (Fetthals) az ú. n. lipoma anulare colli is inkább egyszerű, a nyakra localizált zsírszövettúltengés, mint valódi lipoma. A lipoma előfordulhat a subeutan, subserosus, retroperitonealis szövetben, mint egyes vagy több­szörös (multiplex) vagy akár elterjedt (diffus) daganat; a többszörös csomók olykor symmetrikus elhelyező­­désűek. A szervezet legkülönbözőbb helyein találtak már lipomát. Így a bélben, gégében, meningeken, a koponyaalapon, az emlőben, májban, vesében, tüdőben, a szív falában, a méhkürtben, az ondóvezetékben, s a csontvelőkben. Grosch összeállítása szerint nőknél gya­koribb mint férfiaknál, a gyermekkorban azonban alig fordul elő. Keletkezésükre nézve Grosch 700 esetet tár­gyaló munkájáig a Virchow- i Cohnheim-féle elmélet volt általánosságban elfogadva. Grosch ezzel szemben a bőr relatív faggyú- és verejtékmirigygazdagságát tekinti a lipomaképződés dispositiós okának, és pedig fordított arányban a mirigygazdagsággal. Koettnitz szembehelyezkedve ezzel, a lipomák keletkezését tropho­­neurotikus zavarokra magyarázza. Külső behatások is okai lehetnek lipomák kifejlődésének, így pl. teher­hordóknál, mészárosoknál, molnároknál a nyomásnak kitett testrészeken keletkezhetnek lipomák, és pedig leginkább a vállon és a háton. Ilyen hosszantartó hely­beli behatások mellett Lücke, Volkmann, S. Wolf, Köl­ker, Cruveilhier, Zesas, Madelung sérülés után is láttak lipomákat keletkezni. Madelung lehetségesnek tartja, hogy esetleg vasomotorikus zavarok s helybeli neurosisok is szerepet játszhatnak a lipoma keletkezé­sénél. Amint Grosch, Koettnitz és Payr munkáiból kiderül, valamennyi közt legritkább az intramuscularis lipoma. Cruveilhier, Paget intramuscularis lipomákról szóló összeállítása szerint ezek keletkezésében fontos szerepet játszik a trauma. Elhelyeződésükre nézve jel­lemző, hogy a végtagizmokban gyakrabban fordulnak elő, mint egyéb helyen. Küttner-Landois 27 esetet gyűj­töttek össze az irodalomból, ezek közül legtöbb a auadriceps femoris és a biceps brachiiban foglalt helyet. A lábszáron csak egyetlen egy fordult elő. Daniels egy a brachialisban, sérülés után keletkezett, Jacobi pedig

Next