Orvosi Hetilap, 1923. október (67. évfolyam, 39-42. szám)
1923-10-07 / 39. szám
67. évfolyam 39. szám Budapest, 1923 október 7 ORVOSI HETILAP Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY És SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallási és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK: Matolay György: Az intramuscularis lipoméról. (483—484. oldal.) Molnár Béla és Csáki László: A hyperaciditas konyhasóanyagcserezavar. (484—488. oldal.) Göttbe Oszkár: Adatok a gyermekkori vagotonia kérdéséhez. (488-489. oldal.) Nádory Béla: Omentum majus-cysta. (489—491. oldal. Klinikai előadások. Bálint Rezső: Az insulinról. (491—493. o.) A Magyar Sebésztársaság X. nagygyűlése. (493—495. oldal.) Lapszemle. Belorvosian. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. (495—497. oldal.) Therapia. Petényi Géza: A jódtherapia a gyermekkori substernalis strumáknál. (497—498. oldal.) Könyvismertetés. (498—499. oldal.) Vegyes hírek. (499. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. m. Pázmány Péter tudományegyetem I. számú sebészeti klinikájának közleménye (igazgató: Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár). Az intramuscularis lipomáról. írta : Matolay György dr. egyetemi tanársegéd. Az emberi test minden részében feltalálható zsírszövet nagyon sokféle szerepet tölt be. Szerepel mint űrpótló anyag, főleg izmok közti hézagok kitöltésére, amilyen a Bischat-féle zsírpárna; megtaláljuk az egyes szervek közül mint kipárnázó anyagot, pl. a vese körül, a vese zsíros tokjaként, vagy a szemüregben mint retrobulbaris zsírszövetet, s végül a különböző szervek érintkezési helyén mint plastikus anyag arra szolgál, hogy azok egymáshoz illeszkedését, egymáshoz alkalmazkodását lehetővé tegye, ilyen az izmok és csontok közti és az ízületek körüli zsírszövet. Előfordul kórosan is, és pedig ugyancsak mint pótlóanyag, mikor a sorvadt szerv helyét zsírszövet foglalja el, így pl. vesezsugorodásnál a zsugorodásnak megfelelően keletkezett űrt zsírszövet pótolja ki. Az egyes szervek belsejében intraparenchymásan fellépő sorvadásnál is mindenütt zsírszövet foglalja el a sorvadt szövet helyét, pl. a sorvadt thymus helyén zsírszövetet találunk, megkisebbedő nyirokcsomók hítusában megszaporodik a zsírszövet. Ennek ellentéteként egyes szervek túltengésének, megnagyobbodásának oka a zsírszövet szaporodása lehet. Emlőtúltengésnél az emlőmirigy zsírszövete annyira megszaporodhatik, hogy súlyánál fogva hordozójának kellemetlenséget okozhat. Éppen így túltenghet az a zsírszövet is, mely a sorvadt állomány pótlására van hivatva, mint pl. a pseudohypertrophia musculorumnál, ahol a sorvadt izomrostok helyét nagyobb mennyiségű zsírszövet foglalja el, mint amennyi az izomrostok pusztulásának megfelel. Megszaporodhatik a zsírszövet fokozott mértékben a részleges óriás növésnél is annyira, hogy esetleg az illető testrész eléktelenedését okozhatja. Egyes izmok veleszületett teljes vagy részleges hiányánál az izom helyén szintén legtöbbször túltengett zsírszövetet találunk. Előfordulhat a zsírszövetszaporulat körülírt termenagyobbodás alakjában is. A daganatokról alkotott meghatározások bizonytalansága, még inkább a daganatok okának ismeretlen volta magyarázza meg, hogy nagyon nehéz a határt megvonni az egyszerű zsírszövetszaporodás és az emberi test legkülönbözőbb helyein előforduló lipomák között. Így pl. polysarciánál a zsírszövet általános szaporodása mellett gyakran találunk daganatszerűen körülírt zsírszövetburjánzást, úgynevezett peritonealis lipomák alakjában, amelyek talán nem egyebek, mint túltengett appendices epiploiak. A Madelung-féle zsírnyaknál (Fetthals) az ú. n. lipoma anulare colli is inkább egyszerű, a nyakra localizált zsírszövettúltengés, mint valódi lipoma. A lipoma előfordulhat a subeutan, subserosus, retroperitonealis szövetben, mint egyes vagy többszörös (multiplex) vagy akár elterjedt (diffus) daganat; a többszörös csomók olykor symmetrikus elhelyeződésűek. A szervezet legkülönbözőbb helyein találtak már lipomát. Így a bélben, gégében, meningeken, a koponyaalapon, az emlőben, májban, vesében, tüdőben, a szív falában, a méhkürtben, az ondóvezetékben, s a csontvelőkben. Grosch összeállítása szerint nőknél gyakoribb mint férfiaknál, a gyermekkorban azonban alig fordul elő. Keletkezésükre nézve Grosch 700 esetet tárgyaló munkájáig a Virchow- i Cohnheim-féle elmélet volt általánosságban elfogadva. Grosch ezzel szemben a bőr relatív faggyú- és verejtékmirigygazdagságát tekinti a lipomaképződés dispositiós okának, és pedig fordított arányban a mirigygazdagsággal. Koettnitz szembehelyezkedve ezzel, a lipomák keletkezését trophoneurotikus zavarokra magyarázza. Külső behatások is okai lehetnek lipomák kifejlődésének, így pl. teherhordóknál, mészárosoknál, molnároknál a nyomásnak kitett testrészeken keletkezhetnek lipomák, és pedig leginkább a vállon és a háton. Ilyen hosszantartó helybeli behatások mellett Lücke, Volkmann, S. Wolf, Kölker, Cruveilhier, Zesas, Madelung sérülés után is láttak lipomákat keletkezni. Madelung lehetségesnek tartja, hogy esetleg vasomotorikus zavarok s helybeli neurosisok is szerepet játszhatnak a lipoma keletkezésénél. Amint Grosch, Koettnitz és Payr munkáiból kiderül, valamennyi közt legritkább az intramuscularis lipoma. Cruveilhier, Paget intramuscularis lipomákról szóló összeállítása szerint ezek keletkezésében fontos szerepet játszik a trauma. Elhelyeződésükre nézve jellemző, hogy a végtagizmokban gyakrabban fordulnak elő, mint egyéb helyen. Küttner-Landois 27 esetet gyűjtöttek össze az irodalomból, ezek közül legtöbb a auadriceps femoris és a biceps brachiiban foglalt helyet. A lábszáron csak egyetlen egy fordult elő. Daniels egy a brachialisban, sérülés után keletkezett, Jacobi pedig