Orvosi Hetilap, 1923. december (67. évfolyam, 47-51. szám)
1923-12-02 / 47. szám
67. évfolyam 47. szám Budapest, 1923 december 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF ___________ FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Buday Kálmán : A hypophysis-eredetű cachexiáról. (611—615. o.) Hedri Endre: A Payr-féle Pregl-pepsiaoldat alkalmazása helyi genyésztő fertőzéseknél. (615—616. oldal.) Joós Ilona: A tuberculosusos köpet desinficiálésa alkalysollal. (616—617. oldal.) Tüdős Endre : A legújabb olasz gyermekklinikák. (617—619. o.) Liebermann Tódor: „Nemspecifikus mandulamegbetegedések.“(619-620. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület november 24-i ülése. (620— 621. oldal.) A XXIX. olasz belorvosi kongresszusról. (621—622. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat november 21-i ülése. (622—623. o.) A Debreceni Orvosegyesület november 22-i ülése. (623. oldal.) A Charité Poliklinika november 19-i szakülése. (623—624. o.) Lapszemle. Belorvostan. — Szülészet és nőgyógyászat. — Bőr- és nemikórtan. (624—625. oldal.) Heti krónika. (625—626. oldal.) Vegyes hírek. (626. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A hypophysis-eredetű cachexiáról.* írta : Buday Kálmán dr. Köztudomású, hogy a belső elválasztásos mirigyek igen mélyen beavatkoznak a legkülönbözőbb testi és szellemi működésekbe; kölcsönhatásuk is oly sokféle, hogy szinte resignatióval fogadjuk az erre vonatkozó újabb és újabb felfedezéseket, amelyek tág teret nyitnak a legkülönbözőbb önkényes elméleteknek. Különösen mi kórboncolók, akik mesterségünknél fogva inkább a kézzelfoghatót keressük, egy bizonyos kétséget nem fojthatunk el, amikor lépten-nyomon ezeknek a mirigyeknek a mindenhatóságáról olvasunk. De mi sem hányhatjuk be szemünket a saját hivatásunk gyakorlása közben elénk táruló tények előtt, sőt kötelességünk azokat feljegyezni, mert a boncolási eredmények a belső elválasztásokat illetőleg is már sok megszívlelni valót nyújtottak a klinikai megfigyelés és kísérletezés számára. Az összes endokrin mirigyek között, különösen kicsinységéhez képest, a hypophysis működése jóformán a legsokoldalúbb, legváltozatosabb. Szerepe van a fejlődő szervezet növekedésében, a zsíranyagcserében, a vizelet elválasztásában, a vérnyomásnak és a sima izomzat működésének a szabályozásában. A körfolyamatok közül a hypophysis megváltozott működésével függ össze az akromegalia, azután a törpeség egyik alakja (nanosomia pituitaria), továbbá a diabetes insipidus és a dystrophia adiposogenitalis. Ezen betegségekre vonatkozólag azonban még sok a tisztázni való; nevezetesen nehézséget okoz az, hogy nem tudjuk még bizonyosan, milyen működést fejt ki a hypophysis mellső mirigyes és hátsó idegeredetű lebenye, miféle kölcsönhatás van ezen két lebeny között, milyen úton szívódik fel a hypophysis váladéka s milyen összefüggés van a hypophysis elválasztása és az agy regio subthalamicájában lévő idegközpontok működése közt. Hogy ezen nehézségek dacára is a felemlített betegségekre nézve bizonyos kérdések tisztáztattak, ebben a kórboncolásoknak már azért is fontos szerep jutott, mert egyébként a hypophysis működésének kutatását nagyon bajossá teszi az, hogy sebészileg nehezen közelíthető meg, hogy váladékai vegyileg még nem eléggé ismeretesek s hogy a hypophysis-átültetések is eddig kevés eredménnyel jártak. Ugyancsak a kórboncolások révén mintegy nyolc év előtt egy új kórkép vetődött felszínre, amelyet első leírója, Simmonds, cachexia pituitariának nevezett el, mivel eseteiben a halállal végződő leromlás egyedüli oka gyanánt a hypophysis állományának tönkremenését lehetett fölvenni. Simmonds maga öt ily esetet észlelt. (D. med. Woch, 1914., 1916. és 1918. évf.) Az ő első esetét pár szóval ismertetem, mert ebből a hypophysiseredetű cachexiának minden lényeges tulajdonsága kiviláglik. Egy 42 éves nőt vettek fel a kórházba, aki korához képest nagyon megöregedettnek látszott, arca ráncos volt, fogai nagyrészt hiányoztak, tehát a senectus praecox képét nyújtotta. Emellett sápadt, sovány, erőtlen is volt, de a klinikai vizsgálat mindezen tünetekre semmi magyarázatot nem adott. Az előzmények szerint a nőnek nyolc év előtt, utolsó gyermekének születésekor gyermekágyi fertőzése volt, azóta havi vérzése kimaradt, táplálkozása leromlott, emellett gyakran szenvedett görcsökben, öntudatlanságban. Két évvel ezen első felvétele után, tehát 44 éves korában a nő újból a kórházba került, most már comával, s meghalt anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. Boncolásakor az agyban semmi kórosat nem lehetett látni, egyéb szervei közül a szíven májon, lépen, petefészekben is csak sorvadás jelei mutatkoztak, úgyhogy a halálok tekintetében a boncolás eredménye meddő lett volna, ha Simmonds, aki mindig különös előszeretettel foglalkozott a hypophysissel, nem teszi a hypophysist is gondos vizsgálat tárgyává. Ezt megtekintve feltűntek neki annak szokatlan kicsiny méretei, szöveti metszetekben pedig a hypophysis mirigyes állománya majdnem teljesen hiányzott s annak helyét rugalmas rostokban szegény kötőszövet foglalta el. Mivel a többi szervben nagyítóval is csak egyszerű sorvadást lehetett látni, Simmonds arra a következtetésre jutott, hogy esetében a gyermekágyi fertőzés valószínűleg embolia útján kiterjedt elhalást okozhatott a hypophysisben s ezen életfontos szervnek a működési hiányossága hozta létre a fokozódó erőtlenedést, halványságot, lesoványodást, a petefészkek korai sorvadását és a senectus praecox jelenségeit. Simmondsnak pár év alatt még négy hasonló esete volt, amelyekről két újabb közleményben számolt be. Ezen esetek közül kettőben a hypophysis mellső lebenyét egy basophil adenoma pusztította el; egy harmadik eset megint gyermekágyi fertőzés kapcsán fejlődött ki s úgy ezen esetben, mint a negyedikben a hypophysis mellső lebenyének nagyfokú sorvadását tudta megállapítani. Ezen észleletek újból megerősítették őt azon vélekedésében, hogy van a cachexiának egy olyan alakja, amely a hypophysis mellső lebenyének a tönkre * Előadatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1923 február 24-i ülésén.