Orvosi Hetilap, 1923. december (67. évfolyam, 47-51. szám)

1923-12-02 / 47. szám

67. évfolyam 47. szám Budapest, 1923 december 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF ___________ FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Buday Kálmán : A hypophysis-eredetű cachexiáról. (611—615. o.) Hedri Endre: A Payr-féle Pregl-pepsiaoldat alkalmazása helyi genyésztő fertőzéseknél. (615—616. oldal.) Joós Ilona: A tuberculosusos köpet desinficiálésa alkalysollal. (616—617. oldal.) Tüdős Endre : A legújabb olasz gyermekklinikák. (617—619. o.) Liebermann Tódor: „Nemspecifikus mandulamegbetegedések.“­­(619-620. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület november 24-i ülése. (620— 621. oldal.) A XXIX. olasz belorvosi kongresszusról. (621—622. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat november 21-i ülése. (622—623. o.) A Debreceni Orvosegyesület november 22-i ülése. (623. oldal.) A Charité Poliklinika november 19-i szakülése. (623—624. o.) Lapszemle. Belorvostan. — Szülészet és nőgyógyászat. — Bőr- és nemikórtan. (624—625. oldal.) Heti krónika. (625—626. oldal.) Vegyes hírek. (626. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A hypophysis-eredetű cachexiáról.* írta : Buday Kálmán dr. Köztudomású, hogy a belső elválasztásos mirigyek igen mélyen beavatkoznak a legkülönbözőbb testi és szellemi működésekbe; kölcsönhatásuk is oly sokféle, hogy szinte resignatióval fogadjuk az erre vonatkozó újabb és újabb felfedezéseket, amelyek tág teret nyit­nak a legkülönbözőbb önkényes elméleteknek. Különö­sen mi kórboncolók, akik mesterségünknél fogva inkább a kézzelfoghatót keressük, egy bizonyos kétséget nem fojthatunk el, amikor lépten-nyomon ezeknek a miri­gyeknek a mindenhatóságáról olvasunk. De mi sem hányhatjuk be szemünket a saját hivatásunk gyakor­lása közben elénk táruló tények előtt, sőt kötelességünk azokat feljegyezni, mert a boncolási eredmények a belső elválasztásokat illetőleg is már sok megszívlelni valót nyújtottak a klinikai megfigyelés és kísérletezés szá­mára. Az összes endokrin mirigyek között, különösen kicsinységéhez képest, a hypophysis működése jófor­mán a legsokoldalúbb, legváltozatosabb. Szerepe van a fejlődő szervezet növekedésében, a zsíranyagcserében, a vizelet elválasztásában, a vérnyomásnak és a sima izomzat működésének a szabályozásában. A körfolya­matok közül a hypophysis megváltozott működésével függ össze az akromegalia, azután a törpeség egyik alakja (nanosomia pituitaria), továbbá a diabetes insi­pidus és a dystrophia adiposo­genitalis. Ezen beteg­ségekre vonatkozólag azonban még sok a tisztázni való; nevezetesen nehézséget okoz az, hogy nem tudjuk még bizonyosan, milyen működést fejt ki a hypophysis mellső mirigyes és hátsó idegeredetű lebenye, miféle kölcsönhatás van ezen két lebeny között, milyen úton szívódik fel a hypophysis váladéka s milyen összefüg­gés van a hypophysis elválasztása és az agy regio sub­­thalamicájában lévő idegközpontok működése közt. Hogy ezen nehézségek dacára is a felemlített betegsé­gekre nézve bizonyos kérdések tisztáztattak, ebben a kórboncolásoknak már azért is fontos szerep jutott, mert egyébként a hypophysis működésének kutatását nagyon bajossá teszi az, hogy sebészileg nehezen köze­líthető meg, hogy váladékai vegyileg még nem eléggé ismeretesek s hogy a hypophysis-átültetések is eddig kevés eredménnyel jártak. Ugyancsak a kórboncolások révén mintegy nyolc év előtt egy új kórkép vetődött felszínre, amelyet első leírója, Simmonds, cachexia pituitariának nevezett el, mivel eseteiben a halállal végződő leromlás egyedüli oka gyanánt a hypophysis állományának tönkremené­­sét lehetett fölvenni. Simmonds maga öt ily esetet ész­lelt. (D. med. Woch, 1914., 1916. és 1918. évf.) Az ő első esetét pár szóval ismertetem, mert ebből a hypophysis­­eredetű cachexiának minden lényeges tulajdonsága ki­világlik. Egy 42 éves nőt vettek fel a kórházba, aki korá­hoz képest nagyon megöregedettnek látszott, arca rán­cos volt, fogai nagyrészt hiányoztak, tehát a senectus praecox képét nyújtotta. Emellett sápadt, sovány, erőt­len is volt, de a klinikai vizsgálat mindezen tünetekre semmi magyarázatot nem adott. Az előzmények szerint a nőnek nyolc év előtt, utolsó gyermekének születésekor gyermekágyi fertőzése volt, azóta havi vérzése kima­radt, táplálkozása leromlott, emellett gyakran szenve­dett görcsökben, öntudatlanságban. Két évvel ezen első felvétele után, tehát 44 éves korában a nő újból a kór­házba került, most már comával, s meghalt anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. Boncolásakor az agyban semmi kórosat nem lehe­tett látni, egyéb szervei közül a szíven májon, lépen, petefészekben is csak sorvadás jelei mutatkoztak, úgy­hogy a halálok tekintetében a boncolás eredménye meddő lett volna, ha Simmonds, aki mindig különös előszeretettel foglalkozott a hypophysissel, nem teszi a hypophysist is gondos vizsgálat tárgyává. Ezt meg­tekintve feltűntek neki annak szokatlan kicsiny mére­tei, szöveti metszetekben pedig a hypophysis mirigyes állománya majdnem teljesen hiányzott s annak helyét rugalmas rostokban szegény kötőszövet foglalta el. Mi­vel a többi szervben nagyítóval is csak egyszerű sorva­dást lehetett látni, Simmonds arra a következtetésre jutott, hogy esetében a gyermekágyi fertőzés valószínű­leg embolia útján kiterjedt elhalást okozhatott a hypo­­physisben s ezen életfontos szervnek a működési hiá­nyossága hozta létre a fokozódó erőtlenedést, halvány­ságot, lesoványodást, a petefészkek korai sorvadását és a senectus praecox jelenségeit. Simmondsnak pár év alatt még négy hasonló esete volt, amelyekről két újabb közleményben számolt be. Ezen esetek közül kettőben a hypophysis mellső lebe­nyét egy basophil adenoma pusztította el; egy harma­dik eset megint gyermekágyi fertőzés kapcsán fejlő­dött ki s úgy ezen esetben, mint a negyedikben a hypo­physis mellső lebenyének nagyfokú sorvadását tudta megállapítani. Ezen észleletek újból megerősítették őt azon vélekedésében, hogy van a cachexiának egy olyan alakja, amely a hypophysis mellső lebenyének a tönkre­ * Előadatott a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1923 február 24-i ülésén.

Next