Orvosi Hetilap, 1924. augusztus (68. évfolyam, 31-35. szám)

1924-08-03 / 31. szám

HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF felelős szerkesztő: VÁMOSSY ZOLTÁN egyetemi tanár segédszerkesztő: HUZLY IMRE. 68. évfolyam, 31. szám. Budapest, 1924 augusztus 3 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY És SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK:­­ Scharl Pál: A tüdőtuberculosis sebészi kezelése. (491—494. oldal.)­­Simicska Gábor: A nemspecifikus therapiákról, különös tekin­tettel az izületi megbetegedésekre. (494—498. odal.) Mandler Ottó : A neuralgiák és myalgiák physikai gyógykeze­lése. (468-500. oldal.) Nádory Béla: Női genitalis fistula Füth szerint operált öt esete. (500—501. oldal.) Kluge Endre: A paranoia­ imitálás. (501—502. oldal.) Győry Tibor: A magyar orvosok szerepe az orvosi tudomány kiépítésében. (Befejező közlemény.) (502—505. oldal.) Therapia. Torday Árpád: A natrium nitrosum intravénás alkalmazása hypertoniáknál. (505—506. oldal.) Lapszemle. Belorvosian. — Sebészet. — Bőr- és nemi kórtan. (506-507. oldal.) Elméleti tudományok köréből. (507—508. oldal.) Könyvismertetés. (508—509. oldal.) Heti krónika. (509—510. oldal.) Vegyes hírek. (510. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az Erzsébet­ királyné-szanatórium közleménye. A tüdőtuberculosis sebészi kezelése.* írta : Scharl Pál dr. f egyetemi magántanár, igazg. főorvos. Az Erzsébet királyné-szanatóriumban a tüdő­tuberculosis sebészi gyógymódjai közül a művi lég­melles kezelést, az extrapleuralis thoracoplastikát és az ú. n. phrenicus-kiskapcsolást alkalmaztuk kiterjed­tebben. A mesterséges légmelles kezeléssel 13 éve foglal­kozunk és azok az eredmények, melyeket a beteg tüdő­fél collapsusa által elértünk, tették kívánatossá, hogy azokban az esetekben is collapsusra bírjuk a beteg tüdőt, amelyekben a mellhártyalemezek részleges vagy teljes összenövése miatt kielégítő légmell létesítése nem volt lehetséges. A művi légmelles kezeléssel szerzett tapasztala­tainkról ma csak annyiban akarok szólni, amennyiben a thoraplastika indicatiójának megtételében irányí­tott bennünket, a fősúlyt az extrapleurális thoraco­­plastikával kezelt betegeinken szerzett tapasztalatainkra és a betegbemutatásra helyezem. A mesterséges légmelles kezelésnek értékéről azt mondhatnék, egységes mindazoknak a véleménye, kik hosszabb ideig észleltek így nagyobb számban betege­ket. Értékes gyógyeszköz, mellyel olyan tüdőfolyamatok gyógyítását tudjuk előmozdítani vagy biztosítani, melyek más gyógytényezőkkel, egymagában tehát pneumothorax nélkül nem befolyásolhatók lényegesen. A collapsusos kezelés indicatiójáról ebben a szakorvo­sokból álló gyűlésen nem kell részletesen szólanom és így csak a mesterséges légmell és thoracoplastika indi­catiójának két legfontosabb következményére óhajtok röviden kitérni. A kezelés sikerének első alapfeltétele, hogy az anatómiai gyógyulás megindulásának jelei kétségtelenül megállapíthatók legyenek. A kötőszövet­képződés és zsugorodás jelei nélkül jó állapotban levő szervezetek sem befolyásolhatók kedvezően a sebészi kezeléssel. Sőt azt tapasztaltuk, hogy az ilyen tüdőfél collapsusa után rohamosan romlik a másik oldali tüdő. Elsősorban tehát olyan folyamatok esetén alkalmaz­hatjuk a collapsusos gyógyítást, melyekben az idült fibrosus,jelleg áll előtérben, illetőleg fibrocaseosus ese­tekben a fibrosus componens van túlsúlyban és a caver­­nás alakokban kifejezett zsugorodásos jelekkel. A ter­mészetes gyógyulás erős kötőszövetképződéssel jár, mely zsugorodásra vezet. Zsugorodás jelei: a mellkas lelapultsága és légzésnél való visszamaradása s a borda­közök keskenyebbé válása. Röntgennel a bordák egy­­másratolódásán kívül a mediastinum­ elhúzódása lát­szik, a légcső láthatóvá válik, a rekesz magasan áll. Ebben a követelményben nem szabad engedékenynek lenni, mert árthatnak a betegnek. A káros köve­tkez­­mény abban is nyilvánul, hogy az exsudativ jelleg a pleuraizzadmány keletkezésében is kifejezésre jut, ami kilátásainkat már lényegesen csökkenti, főleg azonban, mint már említettem, a másik tüdőfél romlásában. Tiszta sajtos folyamatok nem képezhetnek indi­­catiót, bár kétségtelen, hogy a friss sajtos folyamatok gyorsan tökéletes collapsusra bírhatók lágy consisten­­tiájuk folytán, gyorsabban, mint a régi zsugorodó phthisisek, még a legtökéletesebb légmell sem befolyá­solja kedvezően a betegséget. Első helyen szóltam a tüdőfolyamat kórbonctani jellegének fontosságáról a mesterséges légmell indicatiójában, mert ennek tulaj­donítom a legnagyobb jelentőséget és mert befolyásolt a másik tüdőfél állapotának az elbírálásában is. Ép tüdőfél, vagy gyakorlati nézőpontból egészséges tüdő­fél a beavatkozás másik követelménye. Bármily nehéz is határozott és elfogulatlan véleményt adni egy épnek látszó tüdőfélről akkor, mikor a másik tüdőfél súlyosan beteg, mégis az a benyomásom, hogy általában ebben a tekintetben kevésbbé súlyos következményekkel járó hibákat szoktunk elkövetni, ha az első feltételnek meg­feleltünk. Ha a gyógyhajlammal bíró esetekben a másik oldal elváltozásait némi optimizmussal ítéljük is meg, az sokszor nem jár káros következményekkel, mert általánosságban azt tapasztaltam, hogy a kötőszövet­képződésre és zsugorodásra való hajlam előbb vagy utóbb ezen az oldalon megnyilvánul, különösen ha a * A Magyar Orvosok Tuberkulózis­ Egyesületének 1922-i nagygyűlésén tartott előadás. Érdemesnek tartot­tuk a korán elhunyt kiváló tuberculosis-klin­ikus ezen 1922-ből származó s a hagyatékából most előkerült elő­adását közzéadni, mint az első érdemleges magyar thoracoplastikus közleményt. Szempontjainak helyes­ségét bizonyítják az akkor bemutatott betegek ma is fennálló jó állapota, tünetmentessége s helyreállott munkaképessége. — Szerk.

Next