Orvosi Hetilap, 1924. november (68. évfolyam, 44-48. szám)
1924-11-02 / 44. szám
68. évfolyam. 44. szám Budapest, 1924 november 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857.ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja: a vallási és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ HUZSY IMRE. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: 1.. Étrendi előírások: Az emésztőszervek betegségeinek diaetás kezelése. (768—769. oldal.) Nyirő Gyula és Stief Sándor: A paralysisprogressiva Lapszemle. Belorvostan. — Orthopaedia. — Gyermekmalaria tertianás kezelése (757—762. oldal) orvostan. (770—771. oldal) Borszéky Károly: Tapasztalatok a Braun-féle splanch- Elméleti tudományok köréből. (771—772. oldal.) nicus anaesthesissel. (762—763. oldal.) Könyvismertetés. (772. oldal.) Kováts Ferenc: A tuberculosus megbetegedés kórisméje A Budapesti Királyi Orvosegyesület október 25-i I. a csapadékos eljárás segítségével. (763—765. oldal.) rendes tudományos ülése. (772—773. oldal.) Scipiades Elemér: A terhességnekhevenyés fertőző A Charité-poliklinika október 23-i szakülésének jegyzőbetegségekkel való szövődése (765—767. oldal.) könyve. (773. oldal.)^ Therapia. Miskolczy Dezső és Waltner Károly: Az A Magyar Röntgentársaság október 13-i ülése. (773. oldalkamrák punctiójának technikája csecsemőnél. 774. oldal.) (767—768. oldal.) Vegyes hírek. (774. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A szegedi m. kir. Ferenc József tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati klinikájának közleménye (igazgató: dr. Szabó József egyetemi ny. r. tanár.) A paralysis progressiva malaria tertianus kezelése, írták: Nyirő Gyula dr. és Stief Sándor dr. tanársegédek. Régi tapasztalat, hogy a psychosisok egyes eseteiben a lázas betegségek javulást, remissiót okoznak. Ez késztette Wagner-Jauregget arra, hogy már 1887-ben a dementia paralytica progressivában szenvedőknek maláriával való fertőzését indítványozza. Az indítványt a tett azonban csak mintegy 30 év elteltével, 1917-ben követte. Magyarországon ugyanettől függetlenül 1901- ben a kolozsvári egyetem belgyógyászati klinikáján Jancsó szervi idegbetegségeknél a maláriafertőzést megkísérelte. A fentebb említett 30 év alatt sokan próbálkoztak a paralysis mesterségesen előidézett lázzal gyógyítani. Donath a natrium nucleinicummal, mások a tejjel, Fischer a phlogetannal aránylag elég jó eredményeket értek el. Az így nyert javulások azonban messze mögötte maradtak azoknak a remissióknak, amelyeket olyankor észleltek, mikor a paralytikusok valamely intercurrens fertőző betegségen estek át. Wagner-Jauregg 1917-ben kezdett kísérleteiről 1918 és 1919-ben számolt be, mintegy 9 esettel kapcsolatban. A bécsi klinika további eredményeit 1920, 1922 és végül 1923-ban Gerstmann teszi közzé, aki összesen 294 esetet észlelt, s eseteinek kb. 50°/6-ában talált remissiót. Megfigyelésük már több, mint hat évre tekint vissza és több esetük van, amelyeknél a remissio még mai napig is tart. 1919-ben a hamburgi Weigandt-klinika is alkalmazza a maláriát és hasonló kedvező eredményekről számolnak be; szintúgy Mühlens a hamburgi trópusintézetből. Utánuk számos intézetben alkalmazták ezt az eljárást, így Németországban Nonne, Reese, Peter, Bratz, Jossmann, Schnitze, Nissle, Mayerdorf stb., Angliában, illetve Amerikában Scripture, Templeton, Alister, Grant, Spanyolországban Delgado stb., de bevezették Hollandiában, Dániában és Oroszországban is. Magyaroszágon ez irányban eddig még közlemény tudomásunk szerint nem jelent meg. A szegedi egyetem elmeklinikáján egy évvel ezelőtt kezdtük a paralytikusokat malaria tertianával fertőzni és ez alatt az idő alatt beoltott 40 esetünk közül 30 olyan esetről van alkalmunk beszámolni, amelyeknél a malariatherápia már véget ért. Eljárásunkban általánosságban követtük Wagner-Jauregg útmutatásait. Első törzsünket a múlt év május 14-én a belgyógyászati klinikától kaptuk és azt betegről betegre oltottuk át. A malária tertianában szenvedő beteg vénájából a várható roham előtt egy órával 2 cm3 vért fecskendeztünk át közvetlenül a beoltandó paralytikus hátának bőre alá. E szabályhoz csak eleinte alkalmazkodtunk, mert később azt találtuk, hogy tökéletesen mindegy, hogy a roham előtt, a roham alatt, vagy azután eszközöltük az átoltást. Az incubatio ideje általában 8—28 nap között ingadozott. Eseteink számának gyarapodásával megtanultuk, hogy rövidíthetjük a lappangási időt, ha 2 cm3 helyett négy-öt köbcentimétert oltunk át, ily esetekben az incubatio ideje két hétnél hosszabb nem volt. Ugyanezt észlelte Gerstmann is. Egy esetünk volt, hol az átoltás eredménytelen maradt, bár ezzel a beteggel egyidőben oltott másik két betegnél a roham bekövetkezett. A sikertelen oltás oka valószínűen az volt, hogy a vér mennyisége, illetve a plasmodiumok száma volt csekély. A rohamok általában naponként jelentkeztek. Tehát tertiana duplex volt, helyesebben a betegnél, akitől az első vért kaptuk már két malaria tertiana-törzs volt. Betegeinket általában 10—12 rohamon engedtük keresztül és ezeknek lezajlása után chininum sulfuricummal gyógyítottuk. A chininből a rohamok előtt 3—T/2 órával 0, 5—0 5 g-ot adagoltunk, és pedig az első héten naponta, majd két hétig másodnaponként, végül a további három hétben negyed- ,és ötödnaponként.* Recidivánk nem volt. Az első törzsünk elveszett, mert midőn egyszerre két betegünk volt beoltva, egyik még az incubatio stádiumában exitált, a másik betegünknél a maláriás rohamok jelentkeztek ugyan, de az ötödik roham után minden beavatkozás nélkül, spontán kimaradtak, vérében a rohamok kimaradása után plasmodiumot kimu . Különben újabban a legtöbben összesen 5 g chinint tökéletesen elegendőnek tartanak a malária teljes gyógyulására.