Orvosi Hetilap, 1925. június (69. évfolyam, 23-26. szám)
1925-06-07 / 23. szám
69. évfolyam 23. szám Budapest, 1925 junius 7 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Tüdős Endre: A typhus abdominalis kezelése Caroniaféle vaccinával. (533—537. oldal.) Haynal Imre és Schuster Gyula: A lipiodolos-próba (Sicard) klinikai alkalmazásáról. (537—540. oldal.) Heiner Lajos: Adatok a bőr sugárérzékenységéhez xeroderma pigmentosum-nál. (540—542. oldal.) Elischer Ernő: A cseplesz lobos daganatairól. (542— 543. oldal.) Orsós Jenő: Vegyes fémű csontvarratok áramkeltő sajátságáról. (543—544. oldal.) Klebelsberg Kunó gróf a pécsi egyetem tiszteletbeli doktora. (544—545. oldal.) Schaffer Károlyt az Aducarro-díjjal tüntették ki. (545-546. oldal.) Lapszemle. Belorvostani — Sebészet. — Urológia. — Gyermekorvostan. (546—548. oldal.) Könyvismertetés. (548. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület május 30-i ülése. (548-549. oldal.) Az Apponyi poliklinika orvosai tudományos társulatának május 27-i ülése. (549—550. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának május 25-i ülése. (550—551. oldal.) Honvédorvosok Tudományos Egyesülete május 26-i ülése. (551—552. oldal.) A Magyar Szemorvostársaság XVII. évi nagygyűlése. (552—553. oldal.) A Charité Poliklinika május 28-i orvosi szűkülése. (553—554. oldal.) Egyetembarátok orvosi szakosztálya és a Szegedi Orvosegylet május 23-i ülése. (554. oldal.) Vegyes hírek. (554—556. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti Stefánia Gyermekkórházzal kapcsolat. Egyetemi Gyermekklinika közleménye (igazgató: Bókay János dr. egyet. nyilv. r. tanár). A typhus abdominalis kezelése Caronia-féle vaccinával.* Irta: Tüdős Endre dr., egyetemi tanársegéd. A fertőző betegségek kezelése a múlt század második feléig tisztán symptomás volt. A bakteriológiai aera fellendülésével veszi kezdetét a specifikus kórokozók utáni kutatás, s ezzel egyidejűleg a törekvés az egyes fertőző betegségek specifikus gyógymódjának a kiépítésére. A bakteriológia haladásával megtudtuk, hogy a baktériumok mérgeket produkálnak, s hogy az emberi szervezet a bejutott mérgekre ellenméreg termelésével válaszol. Kimutatták, hogy ilyen ellenanyagokat más állati szervezet is képes termelni, ha azokat előzőleg subletalis toxinmennyiséggel kezeltük. Az így nyert antitoxintartalmú savót gyógyítási célra használták fel, s ennek legszebb példája a diphtheria elleni gyógysavó előállítása. Kísérleteket végeztek az egyes fertőző betegségeket kiállott emberekből nyert antitoxintartalmú vérsavónak gyógyítási célra való felhasználásával is. A reconvalescens-savóval elért therapiás eredményeknél nagyobbak a prophylaxis terén elértek. Elég, ha csak a pár év előtt a Degkwitz által bevezetett kanyaró elleni reconvalescens-savó védolt ásókat említem. Alig három évtizedes múltra tekinthet vissza a vaccinával való gyógyító eljárás, amelyet először az angol Wright vezetett be a gyógymódok közé. A vaccinakezelést majdnem minden ismert kórokozójú fertőző betegségnél kipróbálták több-kevesebb eredménynyel, így a gonococcus, strepto-, staphylococcusok, baktérium coli, s a többi, különféle génykeltő mikroorganismusok okozta betegségekben kísérleteztünk vaccinatherapiával. Ugyanilyen meggondolás alapján a typhus abdominalis vaccinatherapiája is kísérletek tárgyát képezte. A vaccina előállítását többféle úton és módszerrel végezték. Egyesek élő, de legyengített virulentiájú baktériumokból állították elő (Castellani, Besredka), mások elött baktériumok testéből termeltek vaccinát (Wright, Leishman, Pfeiffer-Kolle, Besredka). A baktériumokat egyesek hőhatás útján, mások chemiai úton ölték el. Voltak, akik a különféle methodusok kombinálásával készítették a vaccinát (Wassermann, Noguchi, Di Cristina). G. Caronia kétféle vaccinát is állított elő, melyekkel typhus abdominalisban szenvedő betegeit sikerrel kezelte. A Caronia-vaccina előállítási módja a következő: Néhány typhus baeillustörzset agarlemezen tenyészt, s a felső réteget physiologiás konyhasóoldattal leáztatta.. Ehhez friss typhusserumot adott, melynek nagy az agglutináló és baktericid képessége. Ezt az emulsiót 36 órán át 37 C° fokos themostatban tartja. Ekkor újra vegyíti friss typhussavóval, s újra 36 óráig thermostatba állítja. Majd 05%-os phenol hozzáadása után centrifugálja a tönkre nem ment baktériumok eltávolítása céljából s azután 3 napon át 11 óráig 55 C° hőmérsékleten tartja. Második vaccinája nem egyéb, mint a Di Cristina-féle vaccina módosított előállítása, amely szerint alkalikus húslében tenyészti a typhusbacillusokat s ehhez ad friss typhussavót. A további eljárás olyan, mint az előbbinél. Az első methodus előnye az utóbbi felett az, hogy fajidegen fehérjét nem tartalmaz, amelynek jelentőségére még későbben vissza fogok térni. A typhus abdominalis kezelésében a legutolsó időkig is a helyes diaetának és a leggondosabb ápolásnak tulajdonítottak legnagyobb jelentőséget. A gyógyszeres beavatkozás legfeljebb a láz csillapítására irányult, párosulva hydrotherapiás eljárásokkal. A calomelnek, mint desinficiensnek a jelentőségét csakhamar elejtették. Nem is várhattunk a calomeltől ilyen hatást, ha tekintetbe vesszük, hogy a typhus nemcsak a bélrendszer meg- * Minden jog fenntartva.