Orvosi Hetilap, 1925. augusztus (69. évfolyam, 31-35. szám)
1925-08-02 / 31. szám
69. évfolyam 31. szám Budapest, 1925 augusztus 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Somogyi István és Büchler Pál: A paralysis progressiva malarias kezelésének eredményéről. (735—739. oldal.) Szathmáry Sebestyén: A pemphigus klinikájára, kórszövettanára és kórokára vonatkozó vizsgálatok. (740-743. oldal.) Liebmann István: Görcsnélküli eklampsia. (743—745. oldal.) Bársony Tivadar és Egan Ernő: A duodenalis pylorusreflexről. (745—746. oldal.) Orsós Jenő: A rekeszalatti tályog transpleuralis megnyitásának módosításáról. (746—748. oldal.) Burger Károly: Halálos végű felnyársaltatás esete.. (748—749. oldal.) Sellei József: A viszketésről. (749—753. oldal.) Grósz Emil: A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásának fejlődése. (753—754. oldal.) Diagnostika. Rutich Jenő: A hasi szervek tapintásának megkönnyítésére szolgáló eljárás. (754—755. oldal.) Lapszemle. Belorvostani — Sebészet. — Urológia. — Gyermekorvostan. (755—757. oldal.) Könyvismertetés. (758. oldal.) Vegyes hírek. (758. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye (igazgató: Schaffer Károly dr. egyet. ny. r. tanár). A paralysis progressiva maláriás kezelésének eredményéről.* Írták: Somogyi István és Büchler Pál klinikai tanársegédek. I. Klinikai tapasztalatok. Mivel a paralysis progressiva az összes elmebetegségeknek csaknem egyharmadát teszi, így egyrészt nagy számánál, másrészt azon körülménynél fogva, hogy az egyént testi és szellemi produktivitásának teljében bénítja meg, gyógyításának problémája úgy egyéni, mint családi, valamint társadalmi és nemzetgazdasági szempontból rendkívül nagy jelentőségű. Innen van azután, hogy minden új gyógykezelési kísérlet, vagy gyógyeljárás, amely eredményekről számol be, mindjárt az érdeklődés homlokterébe jut s nagy optimizmust vált ki, amint láttuk ezt pl. a salvarsan feltalálása kapcsán is. Mikor azután a hosszabb időre terjedő tapasztalatok ezen szuverénnek hitt szerek vagy gyógyeljárások szuverenitását nem igazolják, a csalódás sokszor ezeket valódi értékük alá süllyeszti. A paralysis progressiva malariás kezeléséről szóló első közlemények is oly nagy eredményekről számoltak be, hogy méltán válthattak ki nemcsak a szakemberek, hanem a laikus publikum körében is feltűnő érdeklődést. Most hogy már magunk is mindnyájan több-kevesebb tapasztalattal rendelkezünk ezen gyógyeljárás felől, tűzte ki a szakosztály t. vezetősége a kérdés megvitatását, hogy közös tapasztalataink és többoldalú megfigyeléseink összegezésével megállapíttassék, vajjon a maláriás kezelés a paralysis progressiva gyógykezelésének szempontjából mily értékkel bír. Nem térek itt ki azokra a therápiai kísérletekre, amelyek a paralysis progressiva kezelésében az e század elejéig uralkodó nihilizmust igyekeztek megszüntetni, csak éppen megemlítem, hogy a spirochaeta felfedezésével kétségtelenül megállapított kórokozó syphilis causalis kezelésén kívül mind abból a tapasztalatból indult ki, hogy lázas fertőző betegségek a psychosisok jellegét, lefolyását sokszor megváltoztatták, sőt többízben az intercurrens lázas betegség után a psychosis gyógyulása állott be. Ezért azután a különböző szerzők mesterségesen igyekeztek paralysisben szenvedőknél lázas állapotokat provokálni, s ezzel a betegséget befolyásolni. Utalok itt Wagner-Jauregg tuberculin-, Donatit natrium nucleinicum-, Fischer phlogetan-kísérleteire. Ezek a kísérletek azonban nem vezettek a kívánt eredményekre már csak azért sem, mert egyik eljárás sem tudott alkalmaztatása alapjának megfelelő intensív lázas állapotokat előidézni. Hasonlókép eredménytelenek voltak a különféle bacterium-vaccinás kezelések is. 1922-ben a VII. elmeorvosi értekezleten beszámoltam azokról az eredményekről, amelyeket intramuscularis tejinjectiókkal értem el. A tejinjectiókkal az előbbi eljárásokkal szemben sokkal intensivebb lázas állapotokat lehetett provokálni s az eredmények is jóval meghaladták az előbb említett gyógyeljárásokkal elérteket. Az intramuscularis tejinjectio-kezelés hasonló eredményeiről számolt be 1924-ben az innsbrucki vándorgyűlésen Runge is. A már előbb említett tapasztalati tényből kiindulva, hogy acut lázas fertőző betegségek után lehetett paralysis progressivánál remissiókat észlelni, jutott Wagner-Jauregg arra a gondolatra, hogy olyan acut lázas fertőző betegséget idézzen elő paralytikusoknál, amely fertőző betegség nem veszélyes s amelyet az orvos bármikor megszüntethet. Úgy gondolkodott, ez az eljárás sokkal célravezetőbb lesz, mint az, amelyben fertőző betegség nélkül idézünk elő lázas állapotokat. így kezdte meg 1917-ben a paralysis progressivának malariás kezelését. A gyógyeljárás röviden úgy történik nála, hogy malaria tertianás betegnek vena cubitalisából steril fecskendővel 1—5 cm3 vért vesz, azt a paralytikus betegnek vagy a ház bőre alá, vagy intravénásan inficiálja, így a malaria tertianát inoculálja. Rendszerint 10 lázas rohamot megvár s azután a maláriát chilinnel, esetleg chininnel és salvarsannal coupirozza. * A budapesti kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának 1925 május hó 25-én tartott vitaestjén tartott referátum.