Orvosi Hetilap, 1925. augusztus (69. évfolyam, 31-35. szám)

1925-08-02 / 31. szám

69. évfolyam 31. szám Budapest, 1925 augusztus 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Somogyi István és Büchler Pál: A paralysis progressiva malarias kezelésének eredményéről. (735—739. oldal.) Szathmáry Sebestyén: A pemphigus klinikájára, kór­szövettanára és kórokára vonatkozó vizsgálatok. (740-743. oldal.) Liebmann István: Görcsnélkü­li eklampsia. (743—745. oldal.) Bársony Tivadar és Egan Ernő: A duodenalis pylorus­­reflexről. (745—746. oldal.) Orsós Jenő: A rekeszalatti tályog transpleuralis meg­nyitásának módosításáról. (746—748. oldal.) Burger Károly: Halálos végű felnyársaltatás esete.. (748—749. oldal.) Sellei József: A viszketésről. (749—753. oldal.) Grósz Emil: A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultásának fejlődése. (753—754. oldal.) Diagnostika. Rutich Jenő: A hasi szervek tapintásának megkönnyítésére szolgáló eljárás. (754—755. oldal.) Lapszemle. Belorvostani — Sebészet. — Urológia. — Gyermekorvostan. (755—757. oldal.) Könyvismertetés. (758. oldal.) Vegyes hírek. (758. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye (igaz­gató: Schaffer Károly dr. egyet. ny. r. tanár). A paralysis progressiva maláriás kezelésének eredményéről.* Írták: Somogyi István és Büchler Pál klinikai tanársegédek. I. Klinikai tapasztalatok. Mivel a paralysis progressiva az összes elme­­betegségeknek csaknem egyharmadát teszi, így egyrészt nagy számánál, másrészt azon körülménynél fogva, hogy az egyént testi és szellemi produktivitásának tel­jében bénítja meg, gyógyításának problémája úgy egyéni, mint családi, valamint társadalmi és nemzet­­gazdasági szempontból rendkívül nagy jelentőségű. Innen van azután, hogy minden új gyógykezelési kísér­let, vagy gyógyeljárás, amely eredményekről számol be, mindjárt az érdeklődés homlokterébe jut s nagy opti­mizmust vált ki, amint láttuk ezt pl. a salvarsan fel­találása kapcsán is. Mikor azután a hosszabb időre­ ter­jedő tapasztalatok ezen szuverénnek hitt szerek vagy gy­ógyel­járások szuverenitását nem igazolják, a csaló­dás sokszor ezeket valódi értékük alá süllyeszti. A para­lysis progressiva malariás kezeléséről szóló első közle­mények is oly nagy eredményekről számoltak be, hogy méltán válthattak ki nemcsak a szakemberek, hanem a laikus publikum körében is feltűnő érdeklődést. Most hogy már magunk is mindnyájan több-kevesebb tapasz­talattal rendelkezünk ezen gyógyeljárás felől, tűzte ki a szakosztály t. vezetősége a kérdés megvitatását, hogy közös tapasztalataink és többoldalú megfigyeléseink összegezésével megállapíttassék, vajjon a maláriás keze­lés a paralysis progressiva gyógykezelésének szempont­jából mily értékkel bír. Nem térek itt ki azokra a therápiai kísérletekre, amelyek a paralysis progressiva kezelésében az e szá­zad elejéig uralkodó nihilizmust igyekeztek megszün­tetni, csak éppen megemlítem, hogy a spirochaeta felfe­dezésével kétségtelenül megállapított kórokozó syphilis causalis kezelésén kívül mind abból a tapasztalatból indult ki, hogy lázas fertőző betegségek a psychosisok jellegét, lefolyását sokszor megváltoztatták, sőt több­ízben az intercurrens lázas betegség után a psychosis gyógyulása állott be. Ezért azután a különböző szerzők mesterségesen igyekeztek paralysisben szenvedőknél lázas állapotokat provokálni, s ezzel a betegséget befo­lyásolni. Utalok itt Wagner-Jauregg tuberculin-, Donatit natrium nucleinicum-, Fischer phlogetan-kísérleteire. Ezek a kísérletek azonban nem vezettek a kívánt ered­ményekre már csak azért sem, mert egyik eljárás sem tudott alkalmaztatása alapjának megfelelő intensív lázas állapotokat előidézni. Hasonlókép eredménytele­nek voltak a különféle bacterium-vaccinás kezelések is. 1922-ben a VII. elmeorvosi értekezleten beszámoltam azokról az eredményekről, amelyeket intramuscularis tejinjectiókkal értem el. A tejinjectiókkal az előbbi el­járásokkal szemben sokkal intensivebb lázas állapotokat lehetett provokálni s az eredmények is jóval meghalad­ták az előbb említett gyógy­eljárásokkal elérteket. Az intramuscularis tejinjectio-kezelés hasonló eredményei­ről számolt be 1924-ben az innsbrucki vándorgyűlésen Runge is. A már előbb említett tapasztalati tényből ki­indulva, hogy acut lázas fertőző betegségek után lehe­tett paralysis progressivánál remissiókat észlelni, jutott Wagner-Jauregg arra a gondolatra, hogy olyan acut lázas fertőző betegséget idézzen elő paralytikusoknál, amely fertőző betegség nem veszélyes s amelyet az orvos bármikor megszüntethet. Úgy gondolkodott, ez az el­járás sokkal célravezetőbb lesz, mint az, amelyben fer­tőző betegség nélkül idézünk elő lázas állapotokat. így kezdte meg 1917-ben a paralysis progressivának mala­riás kezelését. A gyógyeljárás röviden úgy történik nála, hogy malaria tertianás betegnek vena cubitalisá­­ból steril­ fecskendővel 1—5 cm3 vért vesz, azt a paraly­­tikus betegnek vagy a ház bőre alá, vagy intravénásan inficiálja, így a malaria tertianát inoculálja. Rendsze­rint 10 lázas rohamot megvár s azután a maláriát chi­linnel, esetleg chininnel és salvarsannal coupirozza. * A budapesti kir. Orvosegyesület elme- és ideg­kórtani szakosztályának 1925 május hó 25-én tartott vitaestjén tartott referátum.

Next