Orvosi Hetilap, 1925. szeptember (69. évfolyam, 36-39. szám)
1925-09-06 / 36. szám
69. évfolyam 36. szám Budapest, 1925 szeptember 6 Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBÍNYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: BÍRÓ ISTVÁN. ORVOSI HETILAP TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Lehotay Károly: A tüdőtuberculosis kezelése Möllgaard sanocrysin-jével. (855—861. oldal.) Vitéz Gönczy István: Peritonitis tuberculosa kórképében lefolyó retentiós vesecysta. (861—863. oldal.) Ratkóczi Nándor és Rausch Zoltán: Bárzsingos rekeszsérv. (863—865. oldal.) Gál Félix: A női nemzőszervek sarcomájáról. (865—867. oldal.) Horváth Béla: Gyulladásos eredetű eritropium uveae (867-868. oldal.) Magyary - Kossa Gyula: Orvostörténelmi jegyzetek. (868—870. oldal.) Therapia. Pelláthy Béla: Tutocain a szemészetben. (870—871. oldal.) Herepey-Csákányi Győző: Illanó olajok a sebészetben. (871—872. oldal.) Báró Kétly László: Prof.‘Naunya Bernát. (872—873. old.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Urológia. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. (873-876. oldal.) Könyvismertetés. (876—877. oldal.) Vegyes hírek. (877—878. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A Hűvösvölgyi Üdülőtelep közleménye. A tüdőtuberculosis kezelése Möllgaard sanocrysin-jével. Irta: Lehotay Károly sanat. főorvos. Kocának 1890-ben nyilvánosságra hozott azon megfigyelése óta, hogy az arany ciankálium híg oldata a tuberculosis bacillust nagyon károsan képes befolyásolni: a tuberculosis chemotherapiás szerét főleg a nehéz fémeknél keresték. Ezeknek eddigi csekélyebb beválásáról Möllgaardnak az a nézete, hogy a kutatók nem voltak elegendő tekintettel két, itten igen nagy fontossággal bíró körülményre. Az egyik a Koch-bacillus rendkívül ellenállóképessége, a másik a tuberculotikus szövet különleges szerkezete. Ami az elsőt illeti, tudjuk azt, hogy a Koch-féle bacillus a különböző desinfectiós szerek iránti ellenállóképességét és úgynevezett savállóságát is zsírburkának köszönheti; ennélfogva egy chemotherapiás szer itt csak akkor lehet hatásos, ha egy olyan reagáló csoporttal van ellátva, amely a bacillus lipoid sistemáját a hatófém számára átjárhatóvá teszi. Másrészt tudjuk, hogy a tuberculotikus szövet nagyon véredényszegény, ezért egy itt ható szernek nemcsak azzal a képességgel kell bírnia, hogy a véredények falán keresztül hatoljon, de, hogy még a szövetekben és azokban esetleg nagyobb távolságra is könnyen átszivároghasson. Szükséges továbbá, hogy ezen feladatát gyorsan végezze el, mielőtt még szétbomlása az organismusban megtörténne. Ehhez jön végül Ehrlichnek egy feltétele: a Kochbacillus iránti chemiai affinitás. Röviden: egy nehéz fém akkor hathat tuberculosisnál, ha ez a fém egy olyan gyorsan vándorló ionba van bezárva, amely az organismusban jelentékeny stabilitással bír és ha a mikroorganismust megöli, vele chemiai összeköttetésbe lép. Továbbá világos, hogy ha ez az anyag az organismusban szétbomlik, szabad fémionok, vagy más mérges összeköttetések ne képződhessenek. Möllgaard számos kísérlet után az aurothiosulfabatriumban találta meg ezen követelményeknek megfelelő anyagot és ezt „Sanocrysin“-nek nevezte el. Ami a sanocrysin bakteriotrop tulajdonságait illeti, úgy 1 : 1.000.000 concentratióban a bacillusok növekedését megakadályozza, 1 : 100.000 oldatban pedig megöli. A savállóképesség iránti kísérletek azt mutatták, hogy a sanocrysin átjárhatóvá teszi a bacillus lipoid rétegét hydrogen ionok számára, úgyhogy a fuxinnal festett baktériumokat a kénsav színteleníti. Ezek után Möllgaard egy kísérleti sorozatot végzett akként, hogy tengerimalacoknak 1—4 mg bacillusculturát inficiált subcutan és az injectiós helyet sanocrysinnel infiltrálta. A kísérletek azt bizonyították, hogy míg a controll-állatok valamennyien elpusztultak, a sanocrysinnel kezeltek teljesen mentesek maradtak a tuberculosistól. Mielőtt Möllgaard most már a sanocrysint beteg állatokon próbálta volna ki, kísérleteket végzett az iránt, vájjon van-e valamiféle hatása az egészséges állati szervezetre és azt tapasztalta, hogy nincsen. A sanocrysin legnagyobbrészt 71%-ban a vesék útján választódik ki és 4—6 napig mutatható ki a vizeletben. Lássuk már most a sanocrysinnek a hatását a tuberculotikus állati szervezetre. Számos kutató kísérleteiből tudjuk, hogy egészséges állatnak inficiált nagyobb mennyiségű elölt tuberculosis bacillus úgy localis, mint általános hatást gyakorol a szervezetre. A localis hatás abscessusokban áll, az általános pedig egy többnyire halálos végű megbetegedésben, amelynél gyors lesoványodás, kadexia és enteritikus simptomák dominálnak. Ismeretes továbbá, hogy az alttuberculinnak bizonyos adagjai tuberculotikus egyénnél erősebb reactiót válthatnak ki, amely nagyobb hőemelkedés mellett több köhögésben, a végtagokban jelentkező fájdalmakban, hányingerben, hányásban, hasmenésben, albuminuriában és néha fellépő erythemában nyilvánul. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor ebből arra következtethetünk, hogyha egyszer magában az állati szervezetben öli meg a Koch-bacillust, elsősorban is ezekkel a symptomákkal fogunk találkozni, mint a szabaddá váló endotoxynok mérgező hatásával, ha azok egy bizonyos mennyiséget elérnek.