Orvosi Hetilap, 1926. május (70. évfolyam, 18-22. szám)

1926-05-02 / 18. szám

70. évfolyam 18. szám Budapest, 1926 május 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA KUBINYI PÁL GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Matolay György: A vastagbéldaganatokról. (451—455. o.) Hedry Miklós: A vérsejtsüllyedés klinikai jelentőségé­ről sebészi betegségeknél. (455—458. oldal.) Kovács Ferenc: A méhhátrahajlás műtéti kezeléséről. (458-460. oldal.) Ráth A. Zoltán: Schizoid családban átöröklött izom­­atrophia. [Családfa.] (460—462. oldal.) Nádor-Nikitits István: A liquor cerebrospinalisban észlelt nem specifikus positiv Wassermann-reactióról. (462— 464. oldal.) Székely László: Az anus praeternaturalis elzárásának új módja. (464—465. oldal.) Therapia. Sellei József, Bársony Tivadar és Liebner Ernő. Ekzémakezelés 10°/6-os konyhasó-oldat intravé­nás alkalmazásával. (465—466. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Urológia. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. (466— 470. oldal.) Könyvismertetés. (470. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület április 17-i ülése. (470—471. oldal.) Az Országos Balneológiai Egyesület XXXI. kongresz­­szusa április 23. és 24-i ülése. (471—474. oldal.) Közkórházi Orvostársulat ápr. 21-i ülése. (474—475. old.) Az orr- és gégegyógyászati szakosztály ápr. 20-i ülése. (475. oldal.) Az Apponyi Poliklinika április 21-i ülése. (475—476. o.) A Debreceni Orvosegyesület ápr. 23-i ülése. (476. oldal.) Hajós Lajos: A beteg szeretete mint gyógytényező. (476-477. oldal.) Vegyes hírek. (477—478. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudomány­­egyetem I. számú sebészeti klinikájának közleménye (igazgató: Verebély Tibor dr. egy. ny. r. tanár). A vastagbéldaganatokról. Irta: Matolay György egyet. tanársegéd. (Első közlemény.) A sebészet egyik legnehezebb fejezetét a vastag­béldaganatok műtéti kezelése képezi. Általában a gyö­keres kiirtás az elfogadott műtéti beavatkozás, s a pal­liatív műtét (colostomia, enterostomia, kirekesztés), csak mint előkészítő műtét kerül szóba, pl. ileusnál vagy olyankor, ha a daganat összekapaszkodottsága miatt nem távolítható el. Ezen általános elveken belül nincs tisztázva az, hogy a különböző műtéti eljárások közül melyiknek adjuk az elsőbbséget úgy a beavatkozás nagysága, mint a késői kiújulás szempontjából. Általá­ban megállapítható, hogy a vastagbélen végzett varra­tok sokkal rosszabb eredményt adnak a vékonybélen vagy a gyomron végzetteknél. Közte 1900—1913-ból 757 esetet gyűjtött össze, s a halálozást a vastagbéldagana­tok gyökeres műtéteinél 32,2%-nak találta. Ő maga 1890-től 1900-ig 19 beteget operált gyökeresen, ezek közül 7 halt meg, ami 36,8% halálozásnak felel meg. 1900— 1912-ben operált 64 vastagbél resectiójának halálozása már sokkal kevesebb, mert csupán 17 betege halt meg, ami 26,5%-nak felel meg; a javulás tehát csaknem 10%. Haberer 1913-ban 60 esetet közöl, 26*75% halálozással és Küttner halálozási arányszáma 1914-ben 25%-ot tett ki. A műtéti halálozás tehát, bár az eredmények javultak, még mindig nagy, kb. 25—30%. Ennél jobb eredmé­nyek rendesen kis számú esetre vonatkoznak, ilyenkor az egyes sebészek személyes ügyességén és a betegek szigorú megválogatásán kívül a véletlen is nagy szere­pet játszik. Kétségtelen, hogy a műtéti technika hala­dásával a csökkent halálozás mellett is a vastagbél­­resedtio ma is nagy és veszélyes beavatkozás, mert egy­részt a vastagbélvarratokat kísérő szövődményeket nem sikerült kiküszöbölni, legföljebb csak csökkenteni, és másrészt a műtétet rendesen idősebb korban végezzük, s az idős betegek ezt rosszul tűrik, s ezenkívül köztudo­mású a rákos szervezet különösen csökkent ellenálló­képessége. Az okok, amelyek a vastagbélvarratok eredmé­nyeit veszélyeztetik, a bonctani viszonyok mellett első­sorban a vastagbéltartalom igen fertőző voltában kere­sendők. A vastagbél a vakbéltől a flexura hepaticáig és a flexura lienalistól a sigmáig a hátsó hasfalhoz van rögzítve és körletének csak egy része van hashártyával borítva. Az e helyen végzett resectio csak a bél lefej­tése után válik lehetségessé, s a savós hártyával be nem f­edeti­t háts­ó bél részlet sokkal kevésbbé alkalmas a var­­" résére'-^és nehezebben is tapad össze, mint a ártyával borított vékonybél vagy könnyen varratelégtelenséghez ve­zet. A ^h­ árantvaBráSbél mozgékony és savós hártyával is be van­­borítva, d­e itt is nehézséget okoz a varrásnál­­ a cséplesz és a ligamentum gastrocolicum tapadása.­­A sigma alsó részlete már igen nehezen mozgatható, miért te helyen a nagy mélység miatt is a varrat elvég­zése­ nehéz. Az vastagbélen lévő appendices epiploicaek is sokszor akadályozzák a varrat elvégzését, bár más­részt jól felhasználható a varrat biztosítására. Ezekhez járul még az is, hogy a vastagbél vérrel való ellátása nem olyan bő, mint a vékonybélé, miért is a mesocolon kiterjedt resectiójánál könnyen lép föl keringési zavar és széli elhalás, ami azután varratelég­telenség és hashártyagyulladáshoz vezet. Ilyen kiterjedt mesocolon-resectio akkor válik szükségessé, ha a na­gyobb erek mentén fekvő rákosan elfajult mirigyeket vagyunk kénytelenek eltávolítani. Általában a vastag­bélfal rendes viszonyok mellett is vékonyabb a vékony­bél vagy gyomor falánál, s a varrat elvégzését ez a körülmény is nehezebbé teszi. Ha pedig a bél valamely szűkületet okozó elváltozás miatt az akadály felett ki­tágul, a bélfal vizenyős, törékeny lesz, úgyhogy a var­ratok átvágnak, később pedig annyira elvékonyodha­­tik, hogy a Lembert-varrat elvégzése szinte lehetetlenné válik. A bonctani viszonyoknál sokkal több zavart okoz a rendes viszonyok közt is rendkívül tapadó és fertőző

Next