Orvosi Hetilap, 1926. október (70. évfolyam, 40-44. szám)

1926-10-03 / 40. szám

70. évfolyam 40. szám Budapest, 1926 október 3 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi fakultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZ­TŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : BÍRÓ ISTVÁN. TART EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Germán Tibor: Az otogen sinusth­rombosissal kapcsolatos egyéb intracranialis szövődményekről az utolsó 10 év kórházi beteganyaga alapján. (1079—1082. oldal.) Csapody István: Szemüreg-alkotás. (1082—1083. oldal.) Melczer Miklós: A vérsavó phenolasetartalmáról normális és kóros körülmények között. (1083—1084. oldal.) Török Gábor: Csecsemők vérének katalytikus hatásáról­­(1084-1087. oldal.) Szirmai Frigyes: A Meinicke-féle zavarosodási reactio gyakorlati jelentőségéről. (1087—1089. oldal.) Sailer Károly: Epekőbetegség ritka szövődményének két esete. (1089—1090. oldal.) Kováts István: Hármas iker-szülés esete. (1090—1091. old.) A LOM. Sarbó Artúr: A Kiss Gyula-féle arany sol-reactio szolgál­tatta jellegzetes colloid-görbék. (1091. oldal.) összefoglaló ismertetések. Grósz Emil: A trachoma­­ellenes védekezés Egyptomban. (1092. oldal.) Blaskó Róbert: A davosi iskola irányelvei a pneu­mothorax javallatának felállításában tüdőtuberculosis esetén. (1093—1097. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Urológia. — (1097—1100. oldal.) Könyvismertetés. (1100—1101. oldal.) A stockholmi nemzetközi élettani kongresszus. (1101— 1103. oldal.) Grósz Emil: Az oxfordi szemész-kongresszus. (1103. old.) Brehmer századik születésnapja. (1104. oldal.) Vegyes hírek. (1104—1106. oldal.)______________________ EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudomány­­egyetem fülészeti klinikájának közleménye (igazgató: Krepuska Géza dr. egyetemi ny. r. tanár). Az otogen sinusthrombosissal kapcsolatos egyéb intracranialis szövődményekről az utolsó 10 év kórházi beteganyaga alapján.* Irta: Germán Tibor d­r. egyetemi tanársegéd. (Első közlemény.) Az otogen sinus phlebitis thrombotisans műtéti statisztikája igen kedvezőtlen számokat tüntet fel. Sajátságos, hogy Zaufal óta, aki 1880-ban ajánlotta először a vena jugularis interna alákötését és a sinus sigmoideus feltárását és kitakarítását, tehát csekély vál­toztatással a ma érvényben lévő műtéti eljárást, a gyó­gyulási statisztika kevés haladást tud felmutatni. Körner szerint 32%, mások szerint ennél lényegesen magasabb az operált esetek halálozási százaléka. Egy 1922-ben megjelent közleményemben, ahol a tanszék négy évi műtéti anyaga más szempontból nyert fel­dolgozást, 48­8 halálozási százalékot találtam. Vajjon mi lehet ennek az oka? Mindenekelőtt az, hogy az esetek későn kerülnek műtét alá, akkor, mikor már generalizált fertőzéssel állunk szemben. Természetes, hogy ezeknek a gyógyu­lási százaléka messze mögötte marad azoknak az ese­tekének, melyekben a műtétet még olyankor végezzük el, mikor a sinusban képződött thrombus még nem esett szét, thrombusrészletekkel és baktériumokkal még nem árasztotta el a szervezetet. (Sajnos, mint kórtörténe­­teink anamnestikus adataiból kitűnik, sinusműtéteink tetemesen nagyobb részét az „elkésett“ esetek teszik.) Talán ennek tulajdonítható az a nagy különbség is, mely a heveny és idült esetek lefolyásában mutatkozik. Míg ugyanis a heveny esetek szép számban gyógyulnak meg, addig az idült esetek azok, melyek annyira ront­ják a sinusthrombosis gyógyulási statisztikáját, s ha kissé túl nagy is ez a különbség pl. Rosenblatt statisz­tikájában, aki 100 haláleset közül 907-et ír a heveny, 90­3-et pedig az idült esetek rovására, kétségtelen, hogy bizonyos különbséget valamennyi észlelő talált. (M­ost 100 operált esetéből elvesztett 64-et, ebből 19 heveny, 45 idült volt; a mi legutóbbi 10 évi anyagunknál a he­veny esetek gyógyulási száma 65%, az idült eseteké 38,9%.) Kórtani elgondolás alapján ennek az ellenkezője volna várható, mert mi sem természetesebb, minthogy a szervezetnek az idült, esetleg éveken át tartó gyulla­dás folyamata alatt kellő idő állott rendelkezésére a genykeltők elleni védekezésre, ellentétben a heveny folyamatokkal, melyeknél a baktériumok minden elő­készület nélkül szólítják harcba a szervezet védőberen­dezéseit. A helyzet azonban az, hogy az idült gyulla­dások kapcsán fellépő szövődményeknél rendszerint exacerbatióval kapcsolatosan virulentiafokozódás követ­kezik be, avagy új, a szervezetnek idegen baktériumok kerülnek a vérpályába, csakúgy, mint a heveny esetek­nél, míg azonban előbbiek protradált, rendszerint fáj­dalommentes lefolyás miatt nem is állanak orvosi ész­lelés alatt, addig utóbbiaknál a sinus megbetegedését megelőző heveny dobüregi láb annyi subjectív kelle­metlenséggel jár, hogy az orvosi megfigyelés ritkán marad el s így a veszedelmes szövődményeket sokszor jóformán keletkezésük pillanatában sikerül megálla­pítani. Egy másik oka a műtéti statisztikák kedvezőtlen voltának magában a műtéti eljárásban keresendő. Tudjuk, hogy a műtét célja a beteg sinusszakasz ki­iktatása a vérpályából. Ezt a célt osztályunkon a vena jugularis interna alákötése, a sinus transversus ép­szakaszig történő kikészítése, majd leszorítása a csont és a sinus közé helyezett kemény tampon segítségével, a beteg sinusszakasz feltárása, kitakarítása és a late­ralis sinusfal gyökeres eltávolítása révén igyekszünk elérni. Mennyire tökéletlen munkát végez a sebész, aki az általános állapot és a helyi lelet alapos mérlegelése nélkül bármelyiket ezek közül elmulasztja! Már­pedig vannak, akik a jugularis alákötését rendszeresen mel­lőzik (Grünberg), mások alárendelt jelentőséget tulaj­donítanak neki; ismét mások a sinus transversus le­szorítását hagyják el. Természetes, hogy a kiiktatás * Előadatott a Kir. Orvosegyesület etológiai szak­osztályának 1926 május 27-i ülésén.

Next