Orvosi Hetilap, 1927. december (71. évfolyam, 49-52. szám)

1927-12-04 / 49. szám

mmnmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm 71. évfolyam 49. szám Budapest, 1927 december 4 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF­­ FELELŐS SZERKESZTŐ: ÁMOSSY ZOLTÁN ETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : RITZ ERNŐ. SZÉKELY ÁGOSTON (1864-1927 nov. 25.) Mély gyász borult az­­Orvosi Hetilapéra: Székely Ágoston, 22 éven át volt szer­­kesztője meghalt. Kihűlt a szív, és elszállt a lélek, mely szerénységében és zárkózottságá­­ban is egy szép életet töltött meg nemes tartalommal és aranyozta be a becsület aranyával. Kihullott erős kezéből a toll, mely annyi szorgalommal vetett bölcs beszédű, vékony vonalú apró betűket a kusza kéziratokra és a correcturák margójára. A nála még szűkszavúbb, és talán még szerényebb ősmagyarnak, Hőgyes Endrének volt méltó tanítványa, később barátja és szerkesztőtársa 1900?tól 1906?ig, s mellette a munka oroszlánrészét végezte. Azt kellene hinnünk, hogy e nagy ember hatása alatt lett olyanná, amilyennek ismertük, ha nem tudnók, hogy atyai örökség volt hatalmas termete, szilárd és puritán jelleme, és mélyrelátó, kutató szelleme. Az a tudományos élet, mit együtt éltek le, csöndes, lárma­ nélküli, de eredményekben gazdag volt: neki két akadémiai koszorút, az országnak és emberiségnek a veszettség legtökéletesebb kezelését hozta meg. Nagyszellemű barátja korán kidűlt mellőle. Jellemző reá, hogy ekkor sem maradt egyedül a lap élén; vezéri nevet keresett, melynek tekintélye mögött szerényen meg­­húzódhatik és végezheti tovább is a szerkesztő és kiadó ezernyi dolgát. Lenhossék Mihály lett szerkesztőtársa, s e két név ékesítette Hetilapunkat 16 éven át 1923 januárjáig. Az »Orvosi Hetilap« traditiója és tekintélye messzibb gyökeredzik, de Székely Ágoston 22 éves szerkesztőségének az a soha el nem múló érdeme, hogy ezt a nemes traditiót és tekintélyt fenntartani, izmosítani, megdönthetetlenné tenni segédkezett. A szín­­vonal megőrzése mellett igyekezett lapját az orvosi gyakorlat igényeinek is szolgálatába állítani, de a beteggyógyítással űzött nagy üzletek növekvő formájában egyre féltőbb gonddal tartotta távol lapját és magát mindentől, ami homályt vetett volna a Hetilap megközelíthetetlen tekintélyére, vagy az ő puritán gondolkodására. Sok csalódásban, csapásban volt része; a szerkesztői és laptulajdonosi munkában sem kímélte meg őt attól a sors. A háború alatt látnia kellett, mint fogynak előfizetői, s puritán lelke csak egy védelmet tudott: csökkentette a bevétellel arányosan a kiadáso­­kat, a lap terjedelmét is. Óh mint fájhatott neki e szívéhez nőtt lap hanyatlása, midőn a háború tragikuma után a veszteséges évek már nyilvánvalóvá tették, hogy nem tudja­­ azt fenntartani. És Székely Ágoston nemes lelke ekkor is megtalálta a helyes utat: a­­ Facultáshoz és az ország kultusministeréhez fordult és felajánlotta nekik az »Orvosi­­ Hetilapot«, minek nem volt szabad áldozatul esni. A minister bölcsen és előrelátóan­­ döntött, s mi átvettük kezéből a lapot, szegényen, de folt és hiba nélkül, mit ennek a most elhúnyt becsületes és tisztalelkű embernek köszönünk. S ha ma büszkén tekintünk is magas szellemi színvonalunkra, a békeidőt is meghaladó hasábjainkra, kifogástalan külsőnkre,­­ több ezer előfizetőnkre, s még több olvasónkra, nem esünk az elbizakodás, az öndícséret hibájába és hálás szívvel köszönjük az erkölcsi alapot, mire építettünk, a tiszta zászlót, amit átvettünk, elődeinknek, s legközvetlenebbül Székely Ágostonnak, kinek kezéből kap­­tuk azt. Áldott legyen emlékes Vámossy.

Next