Orvosi Hetilap, 1928. február (72. évfolyam, 6-9. szám)

1928-02-05 / 6. szám

72. évfolyam 6. szám Budapest, 1928 február 5 FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF T­ARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Krepuska Géza: Az otogen pyaemiáról. (1411—148. oldal ) Petényi Géza: Kanyaró elleni activ immunizálás. (148— 149. oldal.) Benczúr Gyula: A „rheuma“-kérdés kutatásának per­­spectivái. (150—151. oldal.) Preininger Tamás: A psoriasis, dermatitis és ekzema vérhydrogenion-concentratiója. (151-153. oldal.) Filep Aladár és Molnár József: A metrosalpyngographia a sterilitás diagnostikájában. (153—165. oldal.) Sztolár Ernő: James Ewing-féle veserák. (155—157. old.) Bochkor Ádám: Spontán bélrepedés. (157—158. oldal.) Kukán Ferenc: A keratitis parenchymatosa kezelése bismuthtal. (158-161. oldal.) Klinikai előadás. Salamon Henrik: A gyermek magas és szűk szájpadlásának jelentősége. (161—162. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (25—28. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Szemészet. — Gyermekorvostan. — Elméleti tudományok köréből. (162—165. oldal.) Könyvismertetés. (165—166. oldal.) Közkórházi Orvostársulat január 25-i ülése. (166—167.0.) A Magyar Röntgentársaság jan. 23-i ülése. (167. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület január 26-i ülése. (167— 168. oldal.) Verebély Tibor: Semmelweis-serlegbeszéd. (168—170. o­) Vegyes hírek. (170—171. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az otogen pyaemiáról. A Szent Rókus-közkórház fülészeti osztályának beteg­anyaga alapján. Ünnepi Semmelweis-előadás. Tartotta a Közkórházi Orvos-Társulat 1928. évi január hó 11-i évzáró köz­gyűlésén Krepuska Géza dr. egy. ny. r. tanár. (Első közlemény.) Tisztért Elnökség! Tisztelt Uraim! A Közkórházi Orvos-Társulat Elnöksége csekély­ségemet szólította fel, hogy a mai évzáró ülés keretében szokásához híven Semmelweis Ignác Fülöp emlékeze­tének megünneplésére előadást tartsak. Ezen megtisztelő bizalomnak úgy véltem legmél­tóbban eleget tenni, hogy szakmám, a fülészet köréből oly megbetegedés tárgyalását választottam, amely szár­mazás, fejlődés és kórlefolyás tekintetében joggal hoz­ható párhuzamba az úgynevezett „gyermekágyi lázzal“. Ezen megbetegedés, amelyet előadásom tárgyául választottam, a középfül genyedéséhez társult általános fertőzés, röviden az „ otogen pyaemia“ és az ezt előidéző közvetítő lobos folyamatok, mint a vivőeres öblök gyulladása, a sinusphlebitis és thrombophlebitis, külö­nös tekintettel a Szent Rókus-k­özkórház fülészeti osz­tályán észlelt beteganyagra. Mielőtt tulajdonképeni tárgyamra térnék, szüksé­gesnek látom a további fejtegetések tisztább megértése okából előjáróban a hallószervnek a koponyaüreghez és annak tartalmához viszonyított topographiai helyze­tét vázolni és egyes elnevezéseket tisztázni és rögzíteni. Amint tudjuk, a dobüreget és a hallószerv többi részét magában foglaló sziklacsont a koponyaalap középső részét úgy alkotja, hogy a sziklacsont pyrami­­sának mellső felszíne a koponyaüreg középső gödrének hátsó falát, a pyramis hátsó felszíne a koponyaüreg hátsó gödrének mellső falát alkotja, úgyhogy a pyramis felső élén végigtapadt agancs-sátor (tentorium cere­belli) a két koponyagödör között határfalat képez (eredési helyén a sziklacsont felső vivőeres öblét [sin. petrosus superior] tartalmazza, amely a sigma alakt­ öbölbe ömlik és apróbb-nagyobb vivőereivel a kisagy vivőeres rendszerével áll összefüggésben). A sziklacsont pyramisának mellső és hátsó felszínét a kemény agy­burok borítja, mely a hátsó felszínén szokatlanul fesze­sen tapad a csontra, itt a belső hallójárat csatornáját béleli ki a belső hallójárat fenekén levő rostalemezig, tehát egy csatornát alkot, amelyben a VII. és VIII. ideg fekszik. Az agyból a vivőeres vér a kemény agyburok lemezei által alkotott csatornákon, az úgynevezett vivő­eres öblökön át (sinus) áramlik a szív felé. A kemény agyburok fejlődéstanilag is a koponyacsontok belső csonthártyájának tekintendő és mint ilyen, feszesen borítja a koponya következtében az általa képezett vivőeres öblök, eltérően a test többi vivőereitől, tátongó, össze nem lapuló és billentyűkkel nem bíró csatornák, amelyekben a vér a hydrostatikai törvényei szerint a nagyobb nyomás helyétől a kisebb nyomás helyére törekszik. Ezen berendezés folyománya az, hogy a vivőeres öblökben a vér áramlási iránya adott körülmények folytán megváltozhatik, illetve ellenirányúvá válhat­ik, amely körülmény, amint a további fejtegetésekben látni fogjuk, igen nagy szerepet játszik a thrombus­­képződésnél, de különösen a genyes vagy erősen szét­esett thrombusrészek továbbsodrásának a mechanis­­musánál. A kemény agyburok vivőeres öblei nemcsak az agy és kisagy vivőeres vérét, hanem — a kemény agy­burok csonthártyaszerepének megfelelően — a koponya­­csontok vivőeres vérét is szállítják centripetalisan, tehát adott esetben a sziklacsont nagy részének a pul­posus csont állományának, valamint a sziklacsont üre­geit kibélelő nyálkahártya vivőeres récéjének a vérét közvetlenül a vivőeres öblökbe juttattja, és amint látni fogjuk, éppen ez­eknál a pyaemiás megbetegedéseknél ezen vivőeres réce igen nagy szerepet játszik.

Next