Orvosi Hetilap, 1928. március (72. évfolyam, 10-13. szám)
1928-03-04 / 10. szám
72. évfolyam 10. szám Budapest, 1928 márciusa ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF JELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TARTALOM: EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Scipiades Elemér: Új műtét a méhelőesések gyógyítására. (261—267. oldal.) Teschler László: Adatok a liquor cerebrospinalis physikalis chemiai vizsgálatához. (267—270. oldal.) Jánossy Gyula és Magoss Ferenc: Adatok az emberi hypophysis működéséhez. (270—273. oldal.) Kolozs Erzsébet: Néhány újabb thrombocytaszámolási methodusról. (273—275. oldal.) Wolff Károly: Adatok az agyvérzések létrejövetelét elősegítő külső tényezőkről. (275—277. oldal.) Mayer Ferenc Kolos: Megjegyzés Bálint Nagy István boszorkányokról szóló cikkéhez. (277. oldal.) Melléklet. Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (41—44. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Urológia. — Szemészet. — Gyermekorvostan. (278—281. oldal.) Könyvismertetés. (281—282. oldal.) A Kir. Orvosegyesület február 25-i ülése. (282—283. old.) Közkórházi Orvostársulat febr. 22-i ülése. (283—284. old.) Az Apponyi Poliklinika febr. 22-i ülése. (284—285. oldal.) A Magyar Röntgentársaság febr. 20-i ülése. (285. oldal.) A Debreceni Orvosegyesület február 23-i ülése. (285— 286 oldal.) Mayer Ferenc Kolos: Pesti orvosok és rokonfoglalkozásúak a XVII—XVIII. században. (286—288. oldal.) Vegyes hírek. (288. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A pécsi Erzsébet Tudományegyetem szülő- és nőbeteg klinikájának közleménye (igazgató: Scipiades Elemér dr. egy. ny. r. tanár). Új műtét a méhelőesések gyógyítására. írta: Scipiades Elemér dr. Két évvel ezelőtt (1925. IX) a „Magyar Nőorvosok Társaságáénak első nagygyűlésén, valamint tavaly (1926. VI) a berlini nőorvosok szakosztályában tartott előadásaimban rámutattam arra, hogy vizsgálataim szerint a női kismedencebeli szervek normális egyensúlyi helyzete — más, egyenként szintén fontos tényezők mellett — elsősorban a medencefenék úgynevezett belső sajkájának épségén alapszik. Ezt, a létezését illetőleg legelőször általunk megállapított sajkát, mint azt annak idején (Zentralbl. für Gyn. 1927, 20. sz.) részletesen leírtuk (1. ábra), felülről a retinaculum uteri, alulról pedig a fascia endopelvina határolja. Fedélközében pedig — és pedig a sajka fedelének kilengéseit tompítani, fenekét pedig tehermentesíteni hivatott, tehát, mintegy ruganyszerkezetül szolgáló, zsíros kötőszövetbe beágyazva — futnak a végbélnek, a hüvelynek és a húgycsőnek bengés-izmos fallemezei, melyek, homloksíki metszetben, hat ferdén behelyezett zsalulevéllel hasonlíthatók össze. Ezen utóbbiak között bocsátkoznak a sajkán keresztül és pedig szintén ferdén — tehát egyrészt más-más szintben, másrészt más-más súlyvonalban fekvő be- és kivezető nyílásokkal —m a már említett három üreges szervnek a csövei, hasonlóan ahhoz, mintha az ablak zsalugáterének lemezei között vízvezetéki csövet dugnánk keresztül. A sajka fedélközében fekvő zsalugáterlemezeknek pedig az a rendeltetésük, hogy azok a rájok felülről ható minden nyomás alkalmával egymásra feküdjenek s ilyenkor a közöttük futó csövesszervek üregeit capillaris hasadékokká préseljék s ezáltal a kismedencebeli szervek kiesését gátolják. Hogy pedig a zsalugáterlemezeknek ez az egymásra való rányomulása minél tökéletesebben történhessék meg, arról még a következők is gondoskodnak: a belső sarkára felülről ható nyomóerőt képviselő, a hasfali izomzatnak részét képező s ezért azzal egyidejűleg és egyerejűleg összehúzódó medencerekesznek (diaphragma pelvis) a medencefenék külső izmos sajkáját képviselő erősítőkészüléke; a fossa ischiorectalisoknak a külső sajkanyílásoktól (húgycső, hüvely, végbél) átfúrt életgerendáját maguk közé préselő zsirékjei; az ezen ékeket megtámasztani hivatott háromszögű s a szeméremívbe kifeszített húgyivarszervi rekesz (trigonum urogenitale); aztán a gátnak szívós ékje, a centrum tendineum, mely a hüvely-, különösen pedig a végbélcsőnek a medencefenéki sajkák alatt fekvő részeit eredeti irányukból eltéríti, tehát azok lefutási tengelyét megtöri; utolsónak pedig az ezen szívós ékben összefonódott azon izomcsoport, mely a kismedencebeli külső sarkára, mint taraj, van rászerelve s melyet egy néven a kismedencebeli csöves szervek záróizomzatának nevezünk. 1. ábra: A medencefenék belső sarkája.