Orvosi Hetilap, 1928. április (72. évfolyam, 14-18. szám)
1928-04-01 / 14. szám
72. évfolyam 14. szám Budapest, 1928 április 1 FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR ' . . . " SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága : HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF TART EREDETI KÖZLEMÉNYEK: Gerlóczy Géza: Ép és kórós emberi vérsavó befolyása bizonyos növényi alakelemek fejlődésére. (375—378. o.) Kaltstein Oszkár és Erdey-Gruz Tibor: A vér és vizelet hydrogenion-concentratiójáról egészséges emberen és betegeken. (378—381. oldal.) Bálint Rezső: Megjegyzések Kaltstein O. és Erdey-Gruz Tibor „A vér és vizelet hydrogenion-concentratiójáról egészséges emberen és betegeken“ c. cikkéhez. (381—383. o.) Hollaender Leó és Karoliny Lajos: Adatok a Landryparalysis kórtanához és aetiologiájához. (383—385. old.) Campián Aladár: A lúgmérgezés okozta nyelőcső-szűkületekről. (385—388. oldal.) Palcsó Bálint: A felnőttek lúgmérgezésének korai kezelése. (388—390. oldal.) ÁLOM: Wein Zoltán: A nyaki nyirokmirigyláb okozta torokfájásról. (390—391. oldal.) Keller Lajos: Megjegyzés Heller István dr. „Szükség van-e a nyilt csecsemővédelemnek tejkonyhára“ című cikkére. (392. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (57—60. oldal.) Lapszemle. Belorvostan. — Sebészet. — Urológia. — Fülgyógyászat. — Gyermekorvostan. (392—395. oldal.) Könyvismertetés. (395. oldal.) A Kir. Orvosegyesület márc. 24-i ülése. (395—396. oldal ) Közkórházi Orvostársulat márc. 21-i ülése. (396—397. old.) A Magyar Röntgentársaság márc. 19-i ülése. (397. oldal.) Fritz Gusztáv: Festékek mint gyógyszerek. (398—401. o.) Garré Károly. (401. oldal ) Vegyes hírek. (401—402. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. belklinikájának közleménye (igazgató: báró Kétly László dr. ny. ri tanár). Ép és kóros emberi vérsavó befolyása bizonyos növényi alakelemek fejlődésére.* irta: Gerlóczy Géza dr. adjunctus, egyet, magántanár. Herz és Weichbrodt, a Macht és Lubin által közölt methodika felhasználásával, elmebajosok vérsavóit növényi csírákkal hozták össze, s e vérsavóknak a csíra növekedésére kifejtett hatását vizsgálták. Az egészséges ember savójával szemben e savók többé-kevésébé gátló hatást fejtettek ki, ami fentiek szerint az illető vérsavók „toxicitásának“ a folyománya. Hogy a „toxicitás“ kifejezés ez esetben mennyire találó, a továbbiakból kiderül, itt csak annyit állapítsunk meg, hogy évtizedes tapasztalat szerint az emberi vérsavó bizonyos körülmények között valóban toxikus tulajdonságokat tüntet fel, így pl. számos adat bizonyítja, hogy az epilepsiás vérsavó a roham alatt s közvetlenül a roham előtt a kísérleti állatra nézve a toxikus (Voisin és Jeron, M. Meyer, Weichbrodt stb.), sőt Krainski magát a toxint is felismerni vélte az ismert carbamirtsavas ammonium theoriája szerint. Bár e megállapítást később megcáfolták (Hebold és Bratz), bizonyos kóros vérsavak mérgező voltához mégis nem fér kétség. Weichbrodt ép vért tett toxikussá akként, hogy azt higany-, bismuth-, serum-, tej- stb. befecskendések után vette le; az ilymódon kezelt savókból cm® az egér peritoneuma alá fecskendezve épp úgy lethalis volt az állatra nézve, mint az epilepsiás, hevenyfertőző, influenzás stb. betegektől, vagy szülés után, menstruatio alatt stb. nyert savak. Nyitva hagyva tehát a toxinkérdést, a továbbiakban mindenekelőtt Herz és Weichbrodt eljárása szerint vizsgált 60 esetről óhajtunk beszámolni, elsősorban eldöntendő azt a kérdést, hogy az eljárásnak kórismét szempontból van-e valamelyes gyakorlati értéke vagy sem! Az esetek között egészséges egyének mellett a legkülönbözőbb belgyógyászati kórformák találkoznak, mint az az alábbi táblázatból összehasonlítólag ki is tűnik. Eljárás: Az éhgyomorral lévő betegektől vérvétel a karvenából punctló útján. A savóból 1 rész 49 rész desz, vízzel higíttatik, s ehhez a mennyiségben (50 rész) ú. n. Shive-oldat (10‘4 cm3 0'5 mól. calciumnitrat, 30 cm3 0*5 mól. magnesiumsulfat, 36‘0 cm3 0*5 phosphat) kerül. Az egyidejűleg beállított controllcső ugyanezt tartalmazza savó nélkül. E keverékekből kémcsövek töltetnek fel, s ebbe helyeztetnek a kérdéses növényi csirok. Ezeket következőképen praeparáltuk: a Herz- és Weichbrodt - kísérletekben is használt fehér csillagfürt (lupinus albus) hagymája 12 órán át áramló víz hatásának tétetik ki, s az ilymódon felduzzasztott képlet hítusával lefelé fordítva, finoman megőrölt turfamohába kerül, ahol 3 napig marad (20 C°l). Innen kivéve, már hosszabb-rövidebb csirácskát is hajtott, amit körzővel pontosan lemérünk. Most a kihajtott fonalszerű csirácskát hagymájával együtt úgy helyezzük a kémcsőbe, hogy annak fonalas képlete teljesen belemerüljön az oldatba, míg duzzadtabb része a kémcső pereméhez támaszkodjék. Szobahőmérséken tartva, 24—48 óra uralva ellenőrző méréseket eszközlünk és megállapítjuk, hogy hány milliméter növekedés észlelhető az egyes csirák hosszában. A milliméterekben kifejezett növekedést arányba állítva a controllcsőben fejlődő normál viszonyokkal, kisebb- nagyobb különbségeket találunk aszerint, amint az egyes savak kisebb vagy nagyobb gátlást fejtettek ki a csíra hossznövekedésére. Ezen eljárást követve azt tapasztaltuk, hogy az ép ember savója semmi különösebb befolyást nem gyakorolt a csira növekedésére, tehát növekedése a controllesőben fejlődő csiráéval megegyezett. A beteg emberi savó a legtöbb esetben gátolt, olykor csak minimálisan, máskor kifejezetten. A gátlás foka a táblázatból kitűnik, megjegyezve, hogy azonos kórformáknál lőttük minden egyes eset külön feltüntetését, s egyes milliméterértékek középarányosát közöltük. Hijj^y kímélés céljából célszerűbbnek látszott a milliméter cíftben nyert számok helyett a conrollhoz viszonyított . A Kir. Magy. Orvosegyletben 1926 novemberben tartott előadás nyomán.