Orvosi Hetilap, 1928. július (72. évfolyam, 27-31. szám)
1928-07-01 / 27. szám
FHI.ELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 72. évfolyam 27. szám Budapest, 1928 július 1 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857 ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF TART Sümegi István és Herzum Alfonz: A parádi kénes savanyúvíz hatása az emésztőszervekre. (763—766. oldal.) Sümegi Vilmos és Baitz Géza: Vizsgálatok a jászkarajenői „Mira“ glaubersós gyógyvíznek az epehólyag contractióira gyakorolt hatásáról. (766—769. oldal.) Rausch Zoltán: A Lukács-fürdő gyógyiszapja által létrehozott általános reactióra vonatkozó vizsgálatok. (769—773. oldal.) Rausch Zoltán: Vizsgálatok a balatoni iszap hatásáról. (773— 775. oldal.) Sümegi József: Az „elhízás és a szív“. (775—776. oldal.) Sümegi József: A magyar fürdők 1926. évi vendégforgalma. (776— 779. oldal.) A LOM: Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (109—112. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. —■ Sebészet. •— Urológia. (779—781. old.) Könyvismertetés. (781—784. oldal.) Magyar Gyermekorvosok Társasága IV. nagygyűlése. (784— 788. oldal) A Magyar Orvosok Röntgen-egyesületének június 13-i ülése. (788— 789. oldal.) Az Erzsébet Egyet. Tud. Szöv. orvosi szakosztályának június 19-i ülése. (789—790. oldal. Vegyes hírek. (790—791 oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem 1. sz belklinikájának közleménye (igazgató: Bálint Rezső dr. egy. ny. r. tanár.) A parádi kénes savanyúvíz hatása az emésztőszervekre.* írták: Sümegi István dr. és Herzum Alfonz dr. (Első közlemény.) A természetes gyógymódok ősidőktől fogva nagy szerepet játszanak a therápiában. Nemcsak a közönség, de az orvosok is szívesen nyúlnak alkalomadtán a természetes gyógyeszközökhöz, melyek között legkedveltebb mindig a levegő és a víz volt. Az ásványvizeknek egyes betegségeknél való felhasználása a legutolsó időkig kizárólag tapasztalaton alapult, így pl. Karlsbadba évtizedek óta főleg epekőbetegségben szenvedők jártak, míg a szénsavas vizű fürdőhelyeket főleg szívbetegek keresték fel, anélkül, hogy ezen ásványvizek hatásmódja tudományosan megalapozott lett volna. Miután bizonyos ásványvizek hatása bizonyos szervek megbetegedésére néha szinte elektívnek bizonyult, a tudományos körök figyelme ráterelődött csakhamar arra, hogy e vizek hatásmódját pontosabb vizsgálatok tárgyává tegye. A kérdés nagy therápiai és közgazdasági fontosságát legjobban az a tény bizonyítja, hogy külföldön önálló balneológiai osztályokat, illetve klinikákat alapítottak a fürdőhelyek és ásványvizek hatásmódjának tanulmányozására. Ennek eredményeiképén az ásványvizekkel foglalkozó külföldi irodalom rendkívül föllendült. Nemcsak az ásványvizeknek közvetlenül az egyes szervekre való hatását, hanem az egész szervezetben létrejövő biológiai reactiókat igyekeztek megvilágítani. Így Politzer a kénes vizeknek a rétienboendothelialis apparátusra való hatását vizsgálja. A Vichy-vízről Mouriqnaud és munkatársai kimutatták, hogy scorbutot okozó diaetán tartott tengerimalacoknál egy időre megakadályozza a betegség kifejlődését. Calm ugyancsak a Vichy-forrás hatását tanulmányozza laserummal sensibilizált tengerimalacokon. Kimutatja, hogy a természetes ásványvíz a kísérleti állatokat az anaphylaxiáshóktól megvédi. Kimutatja továbbá, hogy sem a víz szárazanyag-oldatának, sem magában véve az alkálinak hasonló hatása nincsen. Magyarország gyógyvizekben mindig bővelkedett. A jelen szomorú helyzetben, midőn gyógyfürdőink és ásványvízforrásaink nagy része idegen megszállás alá került, annál nagyobb jelentőséget nyertek a Csonka- Magyarország gyógyhelyeivel és ásványvizeivel foglalkozó kutatások. Jelen munkánkban a parádi kénes savanyúvíznek (Csevice) az emésztő szervekre való hatását vizsgáltuk. Vizsgálataink első részében a gyomorra való hatásával foglalkoztunk. Ezután azt figyeltük meg, vájjon van-e az ásványvíznek az epehólyag működésére befolyása. A továbbiakban a belekre való hatást és végül az egész szervezetben lefolyó általános reactiót tettük vizsgálat tárgyává. A parádi Csevice-víz kristálytiszta, kellemes savanyú ízű, enyhén kénhydrogén szagil folyadék, melyet a betegek kivétel nélkül szívesen ittak. Analysis©, mely sajnos, még 1861-ből való (Felletár Emil dr.) a következő: kénsavas kálium .................... 0-08184 g chlorkalium ............................... 0-01014 „ chlornatrium ......................... 0-00842 „ szénsavas nátrium ............... 111873 „ szénsavas mész ...................... 0-35037 „ szénsavas magnesium ........ 0-16135 „ szénsavas vasoxydus ............ 0-00167 „ szénsavas mangan ............... 0-00375 „ kovasav ....................................... 0-01230 „ timföld ....................................... 0-00053 „ szerves anyag ........................... 0-00850 ,, összesen ......... 175760 g félig kötött CO- .................... 0-70512 g szabad CCL ............................... 2-25936 g v. térfogatokban .................... 1203-822 cm* kénhydrogen ........................... 0-01487 g v. térfogatokban .................... 10-258 cm3 Mint látjuk, a víz főleg carbonátokból, kevés sulphatos ,sóból, valamint csloridokból álló oldat, mely a vérhez képest hypotoniás. Ennek megfelelően fagyás * Az Országos Balneologiai Egyesület 1928. évi pályázatán pályadíjat és az Egyesület dicsérő elismerését nyert dolgozat.