Orvosi Hetilap, 1928. július (72. évfolyam, 27-31. szám)

1928-07-01 / 27. szám

FHI.ELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TAN­ÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 72. évfolyam 27. szám Budapest, 1928 július 1 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857 ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF T­ART Sümegi István és Herzum Alfonz: A parádi kénes savanyúvíz hatása az emésztőszervekre. (763­—­766. oldal.) Sümegi Vilmos és Baitz Géza: Vizsgálatok a jászkarajenői „Mira“ glaubersós gyógyvíznek az epehólyag contractióira gyako­rolt hatásáról. (766—769. oldal.) Rausch Zoltán: A Lukács-fürdő gyógyiszapja által létrehozott általános reactióra vonatkozó vizsgálatok. (769—773. oldal.) Rausch Zoltán: Vizsgálatok a balatoni iszap hatásáról. (773— 775. oldal.) Sümegi József: Az „elhízás és a szív“. (775—776. oldal.) Sümegi József: A magyar fürdők 1926. évi vendégforgalma. (776­— 779. oldal.) A LOM: Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (109—112. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. —■ Sebészet. •— Urológia. (779­—781. old.) Könyvismertetés. (781—784. oldal.) Magyar Gyermekorvosok Társasága IV. nagygyűlése. (784— 788. oldal) A Magyar Orvosok Röntgen-egyesületének június 13-i ülése. (788— 789. oldal.) Az Erzsébet Egyet. Tud. Szöv. orvosi szakosztályának június 19-i ülése. (789­—­790. oldal. Vegyes hírek. (790—791 oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem 1. sz belklinikájának közleménye (igazgató: Bálint­ Rezső dr. egy. ny. r. tanár.) A parádi kénes savanyúvíz hatása az emésztőszervekre.* írták: Sümegi István dr. és Herzum Alfonz dr. (Első közlemény.) A természetes gyógymódok ősidőktől fogva nagy szerepet játszanak a therápiában. Nemcsak a közönség, de az orvosok is szívesen nyúlnak alkalomadtán a ter­mészetes gyógyeszközökhöz, melyek között legkedvel­tebb mindig a levegő és a víz volt. Az ásványvizeknek egyes betegségeknél való felhasználása a legutolsó időkig kizárólag tapasztalaton alapult, így pl. Karls­­badba évtizedek óta főleg epekőbetegségben szenvedők jártak, m­íg a szénsavas vizű fürdőhelyeket főleg szív­betegek keresték fel, anélkül, h­ogy ezen ásványvizek hatásmódja tudományosan megalapozott lett volna. Miután bizonyos ásványvizek hatása bizonyos szervek megbetegedésére néha szinte ele­ktívnek bizonyult, a tudományos körök figyelme ráterelődött csakhamar arra, hogy e vizek hatásmódját pontosabb vizsgálatok tárgyává tegye. A kérdés nagy therápiai és közgazda­­sági fontosságát legjobban az a tény bizonyítja, hogy külföldön önálló balneológiai osztályokat, illetve klini­kákat alapítottak a fürdőhelyek és ásványvizek hatás­módjának tanulmányozására. Ennek eredm­­ényeiképén az ásványvizekkel foglalkozó külföldi irodalom rend­kívül föllendült. Nemcsak az ásványvizeknek közvetle­nül az egyes szervekre való hatását, hanem az egész szervezetben létrejövő biológiai reactiókat igyekeztek megvilágítani. Így Politzer a kénes vizeknek a rétienbo­­endothelialis apparátusra való hatását vizsgálja. A V­ich­y-vízről Mouriqnaud és munkatársai kimutatták, hogy scorbutot okozó diaetán tartott tengerimalacoknál egy időre megakadályozza a betegség kifejlődését. Calm ugyancsak a Vichy-forrás hatását tanulmányozza laserummal sensibilizált tengerimalacokon. Kimutatja, hogy a természetes ásványvíz a kísérleti állatokat az anaphylaxiás­­hóktól megvédi. Kimutatja továbbá, hogy sem a víz szárazanyag-oldatának, sem magában véve az alkálinak hasonló hatása nincsen. Magyarország gyógyvizekben mindig bővelkedett. A jelen szomorú helyzetben, midőn gyógyfürdőink és ásványvízforrásaink nagy része idegen megszállás alá került, annál nagyobb jelentőséget nyertek a Csonka- Magyarország gyógyhelyeivel és ásványvizeivel foglal­kozó kutatások. Jelen munkánkban a parádi­ kénes savanyúvíz­nek (Csevice) az emésztő szervekre való hatását vizs­gáltuk. Vizsgálataink első részében a gyomorra való hatásával foglalkoztunk. Ezután azt figyeltük meg, vájjon van-e az ásványvíznek az epehólyag működé­sére befolyása. A továbbiakban a belekre való hatást és végül az egész szervezetben lefolyó általános reactiót tettük vizsgálat tárgyává. A parádi Csevice-víz kristálytiszta, kellemes sa­vanyú ízű, enyhén kénhydrogén szagil folyadék, melyet a betegek kivétel nélkül szívesen ittak. Analysis©, mely sajnos, még 1861-ből való (Fel­letár Emil dr.) a következő: kénsavas kálium .................... 0-08184 g chlorkalium ............................... 0-01014 „ chlornatrium ......................... 0-00842 „ szénsavas nátrium ............... 111873 „ szénsavas mész ...................... 0-35037 „ szénsavas magnesium ........ 0-16135 „ szénsavas vasoxydus ............ 0-00167 „ szénsavas mangan ............... 0-00375 „ kovasav ....................................... 0-01230 „ timföld ....................................... 0-00053 „ szerves anyag ........................... 0-00850 ,, összesen ......... 1­75760 g félig kötött CO-­ .................... 0-70512 g szabad CCL ............................... 2-25936 g v. térfogatokban .................... 1203-822 cm* kénhydrogen ........................... 0-01487 g v. térfogatokban .................... 10-258 cm­3 Mint látjuk, a víz főleg carbonátokból, kevés sul­­phatos ,sóból, valamint cs­loridokból álló oldat, mely a vérhez képest hypotoniás. Ennek megfelelően fagyás­ * Az Országos Balneologiai Egyesület 1928. évi pályázatán pályadíjat és az Egyesület dicsérő elismeré­sét nyert dolgozat.

Next