Orvosi Hetilap, 1928. augusztus (72. évfolyam, 32-35. szám)

1928-08-05 / 32. szám

73. évfolyam 32. szám­­. •Budapest, 1928 augusztus 5 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ T­ARTALOM: Szathmáry Sebestyén: Adatok a keratosis gonorrhoica kórképé­hez. (905—909. oldal.) Mező Béla: A vese haránt felvarrása (transversopexia). 909—910 oldal.) Bugyi István: Drainage vagy tamponade a hasüregben** (911—915. oldal.) S­ellei József és Liebner Ernő: Adatok az erythrocyanosis extremi­tatis chronika kórképéhez. (915—918. oldal.) Csépai Károly: A dispositio szerepe egy kórtani tü­szős mandula­­gyulladás ragály kapcsán. (918—919. oldal.­­ Róna Andor és Waldbauer Olga: A menstruatiós vér chemiai vizs­gálata. (919­—921. oldal.) Horváth László: Tüdőgangraenával szövődött „agranulocytosis“ gyógyult esete. (921—923. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (129—132. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Urológia. —­ Szemészet.— Fülgyógyászat. (923—927. oldal.) Könyvismertetés. (927. oldal. Doros Gábor: A prostitutio közegészségi ártalmainak leküzdését célzó irányzatokról. (928—931. oldal.) Vegyes hírek. (931. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A m­. kir. Erzsébet Tudományegyetem bőr- és nemi­­beteg klinikájának közleménye (igazgató: Beck Soma dr. egyetemi ny. r. tanár.) Adatok a keratosis gonorrhoica kórképéhez. írta: Szathmáry Sebestyén dr. (1 műnyomó 7 ábrával.) Az a­­kórkép, melyet Vidal „eruption generalisée et symetrique de croates cornées avec chute des ongl­es d’origine blenorrhagique“ címen 1893-ban leírt, még ma is igen sok tekintetben tisztázatlan. Tünettanában jobban kiépült ugyan, de pathogenetikai tekintetben a homály nagyobb lett, mint volt. Vidal és az őt követő kutatók h­úgyosogonorrhoeával hozták kapcsolatba a megbetege­dést, bár kétségtelen bizonyítékot ez irányban senki sem tudott felmutatni. Döntő csak a bőrlaesiaknak autoin­o­­culatio útján való létrehozása lett volna, amit Chauffard és Fiessinger két kísérletükben el is értek, de későbben úgy az ő, mint más kutatók, így Arning és Meyer, Delius, Du Bois, Keim és mások próbálkozásai kudarc­cal végződtek. A bakteriológiai vizsgálatok sem hoztak kielégítő eredményeket. Egyes esetekben gonococcusok­­hoz morphologiailag hasonló és Gnam-negatív diplo­­coccusokat mutattak ki a kiütésekből, illetőleg a vérből, így Löhe a keratosisos gonorrhoica herpetiform erup­­tiójában. Scholtz ugyanezt a kórképet kísérő bőrtályog­ban gonococcusszerű képleteket talált, Wadsack pedig exscindált papul­ákban és papulák nedvében. Roark és Gager hasonló eseteket közöltek. Egyedül Du Boisnak sikerült herpetiform exanthema pastuláiból gonococcu­­sokat kitenyészteni. Ezen leletek értékesek bár, de nem alkotnak kétségtelen bizonyítékokat, hiszen ha a diplococ­­cus Gram­negativ, azért még nem feltétlenül gonococcus. Cronquist és Cederkreutz vizsgálatai szerint, mint Lo­­lander említi, borogatások alatt előfordulhatnak Gram­­negativ diplococcusok, amelyek morphologiai tulajdon­ságaik tekintetében megegyeznek a gonococcusokkal és velük mégsem azonosak. Két esetben magam is találtam ilyen mikrobákat macerátt bőrterületeken, olyan egyé­nek bőrén, akiknek sohasem volt kalikójuk. Ezen tény lényegesen lerontja több pozitívnak látszó lelet értékét, úgyhogy csak Wadsack, Roark, Gager és főleg Du Bois vizsgálatai tekinthetők a gonorrhoeás aetiológia szem­pontjából értékesíthetőnek. Chauffard és Fiessinger kí­sérletes oltásainak jelentősége pedig lényegesen csök­kent, amikor ismeretessé vált, hogy keratosis gonor­­rhoicában szenvedőknél tartós borogatások alatt a spontán keletkezett kiütésekkel teljesen azonosak fej­lődhetnek. A nedvesség, a maceratio provokáló hatását maga Chauffard is ismerte és ő mint banális irritatiót a laesiók létre­jövetelét illetőleg, szükségesnek is tar­totta. Feltételezte, hogy elősegíti a gonococcusoknak vagy toxinjaiknak az illető bőrterületben való lokalizá­lódását, azonban sem az ő további, sem mások kísér­letei nem vezettek eredményre s lassanként az a nézet alakult ki, hogy Chauffard sikeres kísérleteiben kizáró­lag­ az óraüreg alatt felhalmozódó vízgőzök okozta ma­ceratio váltotta ki a kiütéseket s hogy azoknak létre­jöttéhez nem szükségesek a speciális ártalom gyanánt feltüntetett gonococcusok. Lorander azon megjegyzése, hogy a kísérletileg előidézett bőrjelenségek csak akkor volnának baktériumátvitel által létrejötteknek tekint­hetők, ha a spontán kiütések legalább is valamelyik stá­diumban gonococcusokat tartalmaznának, helyesnek lát­szik. Kérdés azonban, hogy nem azért sikerült-e csupán két ízben a kísérlet, mert véletlenül éppen azon esetben és azon laesiókban voltak gonococcusok, ahol és ame­lyekből az autoinoculatiók történtek. A legtöbben azt tételezik fel, hogy a kiütések nem tartalmaznak gono­­coccusokat, de Du Boisnak sikerült ilyeneket még te­nyésztéssel is biztosan kimutatni. Nem lehet tehát a bőr­­laesiókat határozottan gonopoecusmentesnek feltételezni. Chauffard és Fiessinger kísérleteiket oly módon végezték, hogy a bőrön ejtett sérülést egyik szarufelra­­kódás alul vett váladékkal bekenték és óraüveggel le­fedték. Vizsgálati eredményeik gyanánt kimondják, hogy a sikeres oltáshoz megfelelő talajra, azaz keratosis gonorrhoreában szenvedő egyén bőrére, továbbá 1. spe­cifikus és 2. banális izgalomra van szükség. Specifikus izgalomnak a gonococcust, illetőleg annak toxinját a banálisnak az óraüveggel való lefedés által létesített légmentes térben felhalmozódó vízgőzök maceráró hatá­sát tekintették. Esetünkben hasonló berendezéssel, de ki­

Next