Orvosi Hetilap, 1928. október (72. évfolyam, 41-44. szám)

1928-10-07 / 41. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 72. évfolyam 41. szám Budapest, 1928 október 7 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF T­ART Frigy­esi József: Biztosítószelepszerű drainage nőgyó­gyászati laparotomiáknál. (1147—1151. old.) Novák Ernő: Az agyvérzésekről. (1151—1155. old.) Lévai József: Appendicitis és trauma. (1155—1156. old.) Pákozdy Károly: Szokatlan ophthalmoplegiás migraine. (1156—1158. old.) Liebmann István: Eklampsiás anuria miatt végzett vesedecapsulatio két esete. (1158—1160. old.) bilkei Pap Lajos: A Paul-féle cutivaccinról. (1160— 1162. old.) Szemantsik Jenő: Sugárzó hő fülészeti alkalmazása. (1162—1164. old.) A LOM. Ormos Pál: Három érdekes eset. (1164—1166. old.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (165—168. old.) Lapszemle: Belorvostani — Sebészet. — Urológia. — Szemészet. — Gyermekorvostan. — Elméleti tudo­mányok köréből. (1166—1170. old.) Könyvismertetés. (1170—1171. old.) Johan Béla: Megjegyzések az orvosi tanulmányi rend revisiójának kérdéséhez. (1171—1172. old.) Nékám Lajos: Nyilatkozat. (1172—1173. old.) Vegyes hírek. (1173—1174. old.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti Bakáts-téri szülészeti és nőgyógyászati kórház közleménye (vezetőfőorvos: Frigyesi József dr. egyetemi rk. tanár). Biztosítószelepszerű drainage nőgyógyá­szati laparotomiáknál.* Irta: Frigy­esi József dr. egyetemi tanár. Ismeretes a hashártyának fertőzéssel szemben tanúsított nagy ellenállóképessége. Ennek tényezői elsősorban a gyors felszívóképesség és a hashártyafelü­­leteknek nagyfokú összetapadóképessége, másodsorban az, hogy a hashártyának baktericid hatása kifejezet­tebb, mint a többi szöveteknek. A hashártyának két rendkívül fontos tulajdonsá­gán kívül a fertőzés megakadályozásában az is segít, hogy sejtjei a belefutott fertőző csírokat phagocytosis útján megtámadják, azonkívül, hogy a hashártya sá­vos transsudatuma is kifejezetten baktericid hatású. Bármily hatalmas azonban eredményeiben bakte­ricid szempontból a hashártya említett tényezőinek működése, nem szabad felednünk, hogy ez nem korlát­lan, s a belefutott csirok mennyiségétől, fertőzőképes­ségétől (virulentiájától) és a megtámadott szervezet­nek ellenállóképességétől függ. Sajnos, végeredmény­ben nem tudjuk, hogy a hashártyafelületnek erős fel­szívóképessége, összetapadóképessége közül az adott, esetben melyik tényezőé a főszerep és nem tudjuk azt sem megítélni, hogy milyen fokig számíthatunk a has­hártyának hatalmas baktericid hatásával s milyen fokig bízhatunk abban, hogy a peritoneumna­k e tényezői győzelmesen fognak megküzdeni a fertőzéssel. Ez az oka annak, hogy hashártyagyulladás kezelésében pl. különbözők a felfogások. Többen gyulladás esetében is levezetvén a hasürből a váladékot, illetve eltávolítván a fertőzésnek a forrását, bezárják a hasüreget, rábíz­ván a fertőzéssel való küzdelmet a hashártya védekező­­képességére (Brenner, Krönlein, Lawson-Tait stb.). Ez­zel szemben azonban a sebészek legnagyobb része has­­hártyagyulladásnál draincsöveket, gazecsíkokat helyez be a hasürbe, hogy azok a hasürben termelt exsudatu­­mot levezessék. Hogy mennyire nehéz e kérdésben egységes állás­pontra helyezkedni, mutatja a múlt évi párisi sebész­­congressus, hol Faure némi elégtétellel állapítja meg, hogy a kifejezett és kezdődő hashártyafertőzéseknél a hasűri drainage visszaállítása érdekében indított elke­seredett harc nem volt hiábavaló. Hirdeti, hogy a sebé­szetben egy fertőzött gócot úgy a hasban, mint a com­bon fel kell nyitni és nyitva kell hagyni. Ha tehát az a fertőzött góc a hashártya, úgy ezt szintén nyitva kell hagyni, mert ha annak ellenállóképessége legyőzetett, az a halált jelenti. Nem osztja sok sebész véleményét, hogy a hashártya védekezőképessége fertőzéssel szem­ben korlátlan. Csodálkozik azon, hogy Biliéinek 40 vakbélgyulladásos eredetű hashártyagyulladása teljes elzárás mellett meggyógyult, mikor az ő betegeik drai­nage nélkül elpusztulnak. Hányan tértek vissza a has­ük­ drainagehoz, kik a teljes elzárás, vagy elégtelen drainage okozta katastrophát látták? Beszámolójában Faure végül nagy elégtétellel állapítja meg, hogy meg­nyerte a csatát és oly emberek, mint Berard, Tixié, Villard, Imbert. Fauchet egyhangúlag fogadták el a Mikulicz-drainaget. Ezzel szemben Kirschner 1926-ban a német sebészcongressuson a szabad hasüregnek a drainezését teljesen hatástalannak nyilvánítja. A fer­tőzés forrásának biztos kikapcsolása esetén a hasüreg­nek a teljes elzárása mellett nyilatkozik. Faurenak a cikke nem egészen féléve, Kirschner nyilatkozata 1926-ban jelent meg, s láthatjuk, hogy hashártyagyulladásnál a drainezés, vagy a hasseb zá­rása nem tekinthető ma sem egészen tisztázott, vagy egyszerűen eldönthető kérdésnek. Ez az álláspontja ebben a kérdésben Verebélynek is. (Kovács-Schüchter­­emlékelőadás.) Az állásfoglalás a hasseb zárása, vagy drainezése szempontjából azonban nemcsak a hashártyagyulladás esetében, hanem fertőzött, vagy fertőzésre gyanús has­űri műtéteknél sem könnyű. E téren azonban bizonyos mértékig egységes az álláspont annyiban, hogy a drai­­naget mindenki szükségesnek tartja olykor: 1. ha sero­­sától csupaszított vagy elhalt szövetcafatokkal borított terület marad vissza a hasüregben, 2. ha nem csillapít­ . Előadatott a Magyar Nőorvos Társaság 1928 március 28-án tartott II. nagygyűlésén.

Next