Orvosi Hetilap, 1929. augusztus (73. évfolyam, 31-35. szám)
1929-08-03 / 31. szám
73. évfolyam 31. szám Budapest, 1920 augusztus 3 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja: a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásival és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN egyetemi tanár segédszerkesztő : FRITZ ERNŐ TARTALOM: Székely Ágoston: A veszettség elleni oltások kapcsán keletkezett bénulásokról. I. közlemény. (749—753. oldal.) Benczúr Gyula: A „rheumás“ betegségek pathogenesiséről. (753— 758. oldal.) Schmidt Iajos: A glomus caroticum daganatairól. (756—761. oldal.) Teschler Ulászló és Mittag Margit: A cukoranyagcsere zavarai a központi idegrendszer megbetegedéseiben. (761—763. oldal.) Kopits Imre: Régi peripheriás bénulás okozta szövetváltozások végtagok izomzatán. (763—766. oldal.) I)ó ■zy Gedeon: Adatok az egyesített thallium aceticum és röntgenkezelés kérdéséhez. (766—767. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (121—124. oldal.) Lapszemle: Belorvostani— Sebészet. — Gyermekorvostan. — Szemészet.—■ Urológia. (767—772. oldal.) Könyvismertetés. (772. oldal.) A Magyar Gyermekorvosok Társaságának V. nagygyűlése Budapesten, 1929 május 6—7. (772—774. oldal.) Herczeg Árpád: Az ifjúság sociális egészségügyi gondozása. (összefoglaló lapszemle.) (774—776. oldal.) Vegyes hírek. (776. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A veszettség elleni oltások kapcsán keletkezett bénulásokról.* írta: Székely Ágoston dr. A veszettségellenes védőoltásokkal kapcsolatos hűdéseket többféleképpen magyarázzák. Az egyik nézet szerint, amelynek fő szóvivője Koch, az oltások által befolyásolt utcai veszettség-fertőzésről van ilyenkor szó. E nézet hívei teljesen kizárják annak a lehetőségét, hogy maga az oltás valamelyes káros hatást gyakorolhatna az idegrendszere. Állításuk támogatására először is olyan bűdös eseteket említenek, amelyekben egyúttal a kitört veszettség tüneteinek egyike-másika (légzésgörcs, nyálfolyás) is megvolt. Ilyen például Kochi egyik esete. A 9 éves fiút biztosan veszett kutya marta meg a hüvelykujján. 19 nappal a marás, 10 nappal az első oltás után siránkozó hangulat, láz, fejfájás, szédülés, hányás, tartós nyálfolyás, az alsó végtagok gyengesége, erős tarkófájdalmak. A tünetek két nap múlva enyhülnek és 12 nap alatt teljes gyógyulás áll be. Ez az eset, véleményem szerint, nem tartozik a hűdés esetek közé, mert hiszen tulajdonképpeni hűdésről nincsen szó, csak az alsó végtagok gyengesége említtetik. Inkább arra lehetne gondolni, hogy tekintettel az állatnak biztosan veszett voltára, az oltásnak elég későn megkezdésére, a beteg korára, a tünetek jelentkezésének idejére, kitörőben levő veszettségről volt szó, amelynek teljes kifejlődését a védőoltás megakasztotta. De az is lehetséges, hogy sem a veszettséggel, sem a védőoltással semmiféle összefüggésben sem álló valami más betegség okozta a jelzett tüneteket; a nyálfolyás egymagában még nem elegendő a kezdődő veszettség diagnosisához. * Bordoni-Affreduzzi2 esete már kevésbbé esik kifogás alá. A 14 éves egyént biztosan veszett kutya harapta meg a kezén. 20 nappal a marás, 12 nappal az első oltás után fejfájás, szomorú hangulat, étvágytalanság, majd lancináló fájdalmak az alsó végtagokban fokozódó paresi Steel, amely utóbb teljes hűdésbe megy át a hólyag és a végbél hűdésével kapcsolatban; később lancináló fájdalmak a felső végtagokban, aphonia, bőséges nyálelválasztás, görcsrohamok, érzészavarok, dysphagia, láz nincs; a kórképnek 3—4 napig változatlanul fennállása után a tünetek lassan visszafejlődnek és hónapok múlva teljes gyógyulás következik be. Ebben az esetben tehát megvolt a hűdés kórképe, de veszettségre utaló tünetek is voltak(nyálfolyás, görcsök). Tekintettel a marás komoly voltára, az oltásnak elég későn megkezdésére és a tünetek jelentkezésének idejére, felvehető a kitört veszettség és az, hogy a baj fokozódását az oltások megakadályozták és csupán hűdéses állapot fejlődött. Ide sorolható esetünk nekünk is volt. A 40 éves férfi erős marást szenvedett a kezén, biztosan veszett kutyától. 20 nappal a marás, 18 nappal az első oltás után nagyfokú izgatottság, félelemérzés, álmatlanság, mindkét alsó végtagon zsibbadás, hangyamászás érzete; két nap óta a vizelés nehezen megy; feltűnően tág, de jól reagáló pupillák; a reflexek erősen fokozottak; ataxiás járás; a bőrérzékenység a bordaívtől lefelé erősen csökkent; kifejezett dermographia. Kezelés: veramon, meleg fürdők, utána pakolás. Másnap a közérzet jobb, az álmatlanság javul, a vizelés még nehezen megy. Fokozódó javulás mellett hat nap múlva a reflex-érzékenység csaknem rendes, a pupillák középtágak, a még kissé bizonytalan járáson kívül más panasz nincsen. A súlyos marás utáni 20. napon jelentkezett tünetek egy része (nagyfokú izgatottság, félelemérzés, tág pupillák, a reflexeknek erősen fokozott volta) mindenesetre alapos gyanút kelthetett kezdődő veszettségre, annál is inkább, mert a beteg kifejezetten alkoholista volt. A veszettség tüneteinek fokozódását nyilván a védőoltás akadályozta meg, úgyhogy csak az alsó végtagoknak és a hólyagnak némi paresise állott fenn még néhány napig. * E becses kézirathoz Székely Ágoston özvegyének jóvoltából jutottunk, miért hálás köszönetet mondunk neki.^ Közreadásával tartozunk a kiváló búvár és szer-'kesztő-elődünk emlékének és a tudománynak. 1 Zeitsehr. f. Hyg. u. Infektionskrankh., 64. és 67. k. 2 R. f. med. 1892.