Orvosi Hetilap, 1929. szeptember (73. évfolyam, 36-39. szám)
1929-09-07 / 36. szám
73. évfolyam 36. szám Budapest, 1929 szeptember 7 Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti is kiadja: a vallás, és közoktatásügyi minister úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ HETILAP ORVOSI TARTALOM: Rohrböck Ferenc: Gyermekek cerebrospinalis liquorának nyomása kóros viszonyok között. (889—892. oldal.) Kasledey Lajos: Az interstitialis terhességről. (892—897. oldal.) vitéz Varga Lajos: A neutrophil toxikus granulatiók és a degenerates jelek értékelése a vérképben. (897—901. oldal.) Simonovits Sándor: Lábgangraena a gyermekágyban. (901-904. o.) Teveli Zoltán: A Bacillus Breslaviensis mint csecsemőkori furunculosis és genyes agyhártyagyulladás kórokozója. (904—906. oldal.) Szepesi Kálmán és Potocky Dezső: A chronicus bronehitisek diathermiás kezelése. (906—908. oldal.) Csipkay János: Képzelt terhesség két esete. (908—909. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (141—144 oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Fülgyógyászat. — Szemészet. ■— Urológia. — Elméleti tudományok köréből. (909—912. oldal.) Könyvismertetés. (912. oldal.) A Deutsche Dermatologische Gesellschaft XVI. congressusa. (Reflexiók a Gerson-féle diaetáról.) (912—913. oldal.) Mayer Ferenc Kolos: Kéry (Bittner) Imre mint choleraorvos. (913—915. oldal.) A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók soproni vándorgyűlése. (915—916. oldal.) Vegyes hírek. (916. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti Stefánia gyermekkórházzal kapcsolatos egyetemi gyermekklinika közleménye (igazgató: Bókay János dr. egyet, nyilv. r. tanár). Gyermekek cerebrospinalis liquorának nyomása kóros viszonyok között.* írta: Rohrböck Ferenc dr. egyet, tanársegéd. A liquor cerebrospinalis nyomásának mérésére az eredeti Quincke-féle módszeren kívül a szerzők egész sora (v. Arit, Bier, Grosse, fr. König, Poekhammer, Tomaschevszkij stb.) különböző műszereket construált. Egy részük Hg.-manométert alkalmazott, nagyobb részben azonban e műszerek vízcentiméterekben mutatták a nyomást. Legtöbbjük azonban megegyezett lényegileg abban, hogy különböző módosítással a csapos (1 vagy 2 csappal ellátott) lumbalpunctiós tűhöz az első liquoreseppek megjelenése után gumicsővel összekötött manómétert kapcsoltak, amelynek beosztott vagy be nem osztott csövén mérték le a nyomás állását. Ezen methodusok egyik hátránya, hogy a nyomás csak az első liquoreseppek megjelenése után jut mérés alá, tehát azután már, hogy a zárt üreg a külvilággal jutott érintkezésbe. Így a zárt üregben levő nyomás hű képét e módszerek bármelyike is csak megközelítőleg adhatja meg. További, bár kisebb hátránya, hogy a gumicsővel összekötött manométerek kezelése nehézkesebb, rendesen még egy második személyre van szükség, aki ezt tartja, emellett a manométercsőnek a merőlegestől való kisebb szögeltérése is, ha ugyan nem nagy mértékben bár, de a pontos eredményeket mégis befolyásolhatja. Jóllehet, e kisebb hibák a liquor nyomását lényegesen nem befolyásolják, mégis vizsgálatainkhoz az eddigi mérőeszközök egyike sem látszott alkalmasnak, már csak azért sem, mert a könnyenkezelhetőség, különösen sorozatos vizsgálatoknál, elsősorban tekintetbe kell, hogy jöjjön. Éppen ezért részben az egyszerű és könnyű kezelhetőség, részben pedig véleményünk szerint a pontos eredmények szempontjából legjobbnak látszott a messingeni Braun-féle liquornyomásmérő, amelyet egyúttal therápiás célra is jól lehet alkalmazni. A műszer tulajdonképen három részből áll. Egy trokartból, amely egy gyűrűvel erősíthető rá a második középső részre, amely kettős, egymásba csiszolt fémhengerből áll. Közülük a külső henger egyik végén a trokarral, így tehát a subarachnidealis üreggel van állandó direct összeköttetésben, másik végén a belső henger elcsavarása által esetleg a külvilággal hozható kapcsolatba s így, mivel recordfecskendő-illesztékkel végződik, gyógyszerek intralumbalis alkalmazásakor használható fel. A belső henger úgy felfelé, mint lefelé csőszerűleg végződik. A lefelé ágazó végződés a liquor lebocsátására szolgál, a felfelé menő végződés a ráalkalmazható. 1A cm-ekre beosztott üvegcsővel, mint manometer, a fiquornyomás direct mérésére szolgál. Ezen összesen 30 cm-re beosztott manometer a műszer 3. része és egy másik hasonlóan beosztott toldalékcsővel szükség szerint 50 cm-re hosszabbítható meg. A belső henger a rajta lévő fogantyú segítségével a külső hengerben forgatható el s állítható be a külső henger peremén jelzett vonásokra, amik a két henger közti összeköttetés milyenségét mutatják. A belső henger a fogantyú segítségével így pillanat alatt csavarható el nyomásmérésre, a liquor lebocsátására vagy therápiás illesztőkre. Az egész műszer fémből lévén, könnyen sterilizálható. Nagy előnye a rendkívül könnyen kezelhetősége. Az összeállított műszerrellege art is behatolva, amint érezzük, hogy a trokart a kívánt helyen van, a belső henger felső illesztékébe helyezve a nyomásmérő csövet, a mandrin óvatos kihúzása közben a belső hengernek 45c-os elfordításával a liquor máris a felszálló csőbe jut, mégpedig kisebb gyakorlattal, úgy, hogy a liquorból egy csepp is veszendőbe jutna. Ezenkívül, minthogy az illesztékes manometer direct a műszerbe helyezhető, így a műtő egy kézzel a nyomásmérővel kombinált lumballűt egymaga tudja tartani, másik személy felesleges, a nyomás állását könnyen bármikor leolvashatja s ha ez túlmagas (30 cm-t meghaladja), a toldalékcső egyszerű ráhelyezésével folytatólagosan mérhető. Előnye e műszernek továbbá az is, hogy a megállapodott nyomás pontos leolvasása után a belső henger fogantyújának egy kis elfordításával tetszés szerinti liquormennyiséget engedhetünk le a műszer alsó végén s ugyanezen fogantyú visszafordításával ismételten a manometerbe száll fel a liquor, így tehát a lumbalpunello végzése közben rendkívül könnyen ismételten mérhetünk nyomást, sőt bármikor minden előkészület nélkül a fogantyú egy újabb átfordításával therápiás célra állíthatjuk be s az előre elkészített serumot vagy gyógyszert egy ülésben szinte . Előadta a „Magyar Gyermekorvosok Társaságának“ 1929 május 6—7-én Budapesten tartott V. nagygyűlésén.