Orvosi Hetilap, 1929. november (73. évfolyam, 44-48. szám)

1929-11-02 / 44. szám

73. évfolyam 44. szám. Budapest, 1929 november 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ban. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti is kiadja: a valláso­­s közoktatásügyi minister úr támogatásával is megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága: HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ T­ARTALOM: Bókay János, Heim Pál. (1089. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (173—176. oldal.) N­ékám Lajos: Actuális problémák, különös tekintettel a syphilis Lapszemle: Belorvostan.­­— Sebészet. — Gyermekorvostan. — gyógyítására. (Második, befejező közlemény.) (1090—1095. o.) Szemészet. — Urológia. (1107—1109. oldal.) Neuber Ede: Adatok az emberi eredetű mikrosporia pathologiája- Könyvismertetés. (1109. oldal.) hoz és therapiájához. (1095—1097. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület október 26-i ülése. (1109—1110. Herzum Alfonz és Nagy Endre: A carbonylsulfid hatása ivó- és oldal.) fürdőkúrában. (I. közlemény: Ivókúra.) (1097—1100. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat október 23-i ülése. (1110—1111. old.) Pollák János: Psychosisok a terhesség, szülés és gyermekágy alatt. Vámossy Zoltán: Heim Pál professor temetése. (1111­—1112. o.) (1100—1104. oldal.) Wein Zoltán: Megjegyzések Humayer dr. „Egyszerű eljárás­­on­ Wessely Jenő: A bőr hajszálereiben uralkodó vérnyomás mérése sillektomia utáni vérzések elkerülésére“ című cikkére. (1112. a Török—Rajka—Wessely-féle capillartonometerrel. (1104. oldal.) 1107. oldal.) Vegyes hírek: (1112—III. borítékoldal.) HEIM PÁL Született 1876-ban, meghalt 1929 október hó 23-án. Alig több mint három hete tartotta a gyermekklinika tantermében ünnepi székfoglaló előadását, melyben jövő tudományos terveit is vázolta a termet zsúfolásig megtöltő hallgatói, volt tanítványai, barátai és tanártársai előtt, és ma fájdalmas szívvel és könnyes szemmel gyászoljuk s alig tudjuk elhinni, hogy a több nap előtt még életerős férfiú, alig hatnapi betegség után, kidőlt sorainkból. 1876-ban született, tehát 53 évet élt és most jutott el pályafutásának zenitjére, midőn férfiúi tetterejével és nagy tudományával az eddigi babérlevelekhez újabb babért fűzhetett volna. Merészen ívelő pályáját mellettem kezdte s a kedvező körülmények megengedték neki, hogy huzamosabb időt külföldön töltsön tanulmány céljából, így került hosszabb időre Breslauba is, ahol akkoron Czerny volt a klinika vezetője. Midőn a Pozsonyban megnyílt Erzsébet-tudományegyetemen ő nyerte el a gyermekorvostani tanszéket, nagy szeretettel és ambícióval rendezte be klinikáját, melyben, fájdalom, nem sokáig működhetett, mert a háború lezajlása után a kegyetlen Trianon vándorbotot adott a pozsonyi egyetemi tanárok kezébe és Heim Pál is meg­kezdte vándorútját, hogy végre Pécs városában, a magyar Heidelbergben, nyugodt otthonra leljen. Kitűnő szervezőképességével és munkaerejével csakhamar megalkotta a pécsi gyermekklinikát, oly mintaszerűen, hogy az díszére vált hazánknak; alig néhány év alatt nagyértékű tudományos dolgozatok egész sora látott napvilágot az ő tollából, ami által Heim Pál és klinikája a külföld előtt is ismertté és megbecsültté vált. Heim tanár a gyermekorvostannak fiatal hajtását, a csecsemő­orvostant kultiválta elsősorban s klinikája inkább a „Kleinkinderklinik“ jellegével bírt, amely irány egyik legmarkánsabb képviselője volt. Tudjuk, hogy a csecsemőorvostan a század elején kezdett mindinkább kibontakozni a gyermekorvostan keretében s mindazok, kik e tant Heubnerrel, Czernyve­l és Finkelsteinnel élükön oly szépen kiépítették, szerencsés kézzel eloszlatták azt a sűrű homályt, mely a csecsemők táplálkozási zavarainak pathologiáját és aetrolo­­giáját borította, s a gyógyítást, az alimentáris kezelés előtérbe helyezésével, helyes alapokra fektették. Ez volt Heim Pol­nak kedvenc terrénuma s e tan kiépítéséhez az értékes és úttörő munkálatok egész soro­zatával járult hozzá, dicsőséget szerezve a magyar paediatriának. Heim Pál kitűnő tanár volt és kitűnő didacta, s minthogy kisebb egyetemen működött, megadatott neki annak a lehetősége, hogy hallgatóival szoros kapcsolatban legyen, aminek a tanítás szempontjából óriási jelentősége van. De Heim professornak képességei nem merültek ki tanári működésében. Élénken foglalkoztatták a csecsemővédelem szociális kérdései, az ezzel kapcsolatos gondozó- és védőnő-kérdés és mint a gyermekvédelem országos kormány­­biztosa bőven talált alkalmat arra, hogy idevágó terveit keresztülvigye. Heim tanár általános rokor­szenvnek örvendett, ami lebilincselő egyénisége varázsában lelte magyarázatát. Hogy mennyire méltányolta a külföld elhúnyt kortársunk kiváló képességeit, mutatja, hogy két előkelő német szaklap szerkesztőbizottságába hívták meg s beválasztották a Gesellschaft für Kinderheilkunde igazgatóválasztmányába. Midőn május havá­ban a tanszékről leléptem s az orvoskari tanártestület Heim tanárt meghívásra ajánlotta, szívből örültem ezen megoldásnak, mert megnyugvással láttam mint szellemi utódomat Heim Pált. Sajnos, ez az örömöm csak rövid ideig tartott; nem gondoltam, hogy e lap hasábjain a nyugalomba vonult tanár fogja elparentálni az életkora delén kidőlt kiváló professort, Bókay János.

Next