Orvosi Hetilap, 1930. május (74. évfolyam, 17-21. szám)
1930-05-03 / 17. szám
74. évfolyam, 17. szám. Budapest, 1930 május 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR HÜTTL TIVADAR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ •In TARTALOM: Kovács Ferenc: A magzat veleszületett általános vízkórjáról egy eset kapcsán. (401—404. oldal.) Fejér Árpád: A bacillus faecalis alcaligenes okozta megbetegedések és a typhus abdominalis alcaligenes leletei. (404—406. oldal.) Bárdossy Béla: Öthónapos ikerterhes méh spontán rupturája. (406—408. oldal.) Donholler Szilárd és Mittag Margit: A cukoranyagcsere vizsgálata siononnal. (408—410. oldal.) Meduna László: Klinikai vizsgálatok a Neurosmon hatásáról az idegrendszeri syphilisnél. (410—411. oldal.) báró Korányi Sándor: A homoeopathiáról. (412—416. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (65—68. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Szemészet. — Urológia. — Elméleti tudományok köréből. (416—418. oldal.) Könyvismertetés. (418. oldal.) Közkórházi Orvostársulat március 19.-i ülése. (418—419. old.) A Magyar Urológiai Társaság és a Közkórházi Orvostársaság április 2.-i együttes ülése. (420—421. oldal.) A Charité poliklinika orvosi karának április 2.-i ülése. (421— 422. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület ideg- és elmekórtani szakosztályának március 28.-i ülése. (422. oldal.) A szegedi Egyetem Barátai Egyesület orvosi szakosztályának április 5.-i ülése. (422—423. oldal.) Scheff György: Kísérletes protozoon fertőzések mechanismusáról. (423—424. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek. (A borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tud. Egyet. II. sz női klinikájának (Igazgató: Tóth István dr. egyet. ny. r. tanár) közleménye. A magzat veleszületett általános vízkórjáról egy eset kapcsán. Irta: Kovács Ferenc dr., magántanár. Ezen ritkán előforduló megbetegedéssel, melyet ,,hydrops foetus universalis“, „oedema foetus universale“, „hydrothorax congenitus“, „az újszülöttek congenitalis erythroblastosisa“ synonimák alatt írtak le, a hazai szakirodalom még egyáltalában nem foglalkozott. Pedig alig képzelhető el, hogy maga a megbetegedés nem fordult volna elő nálunk is. Hiszen Hartmann 1910. óta, amikor Schridde ezen azelőtt zavaros és nem egységes kórkép fogalmát tisztázta és körülhatárolta, 33 esetet tudott összegyűjteni az irodalomból s bizonyára még sokkal több fordult elő, azonban nem ismerték fel azokat s így nem foglalkoztak velük. Nálunk is valószínűleg ez lehet az oka ezen igen érdekes és ritka betegség elhanyagolásának, mely pedig általános kórtani szempontból nagy fontosságú és ma sem tisztázott orvosi probléma. A szülész a magzatban elsősorban a szülési folyamat tárgyát látja s az főképen mechanikai szempontból érdekli, hogy t. i. mennyire viseli meg a szülés az anyát és a magzatot A gyermekorvos kezébe a kóros elváltozások miatt már halva született vagy szülés után közvetlenül elhaló újszülött legtöbbször nem kerül. Az újszülöttek és a méhen belül elhalt magzatok kórbonctana és kórtana pedig még meglehetősen gyermekcipőkben jár; ezt a területet a kórtannak indokolatlanul elhanyagolják. Ilyen körülmények között képzelhető csak, hogy hasonló eseteket a szülész is, a kórboncnok is — nem lévén a figyelme kellőképen felhíva —, lues vagy más sablonos kórisme neve alatt könyvel el. A külföldi irodalom idevonatkozó közleményei közül is soknak megvan az a nagy fogyatkozása, hogy vagy a szülész ismertette azokat s így a kórbonctani elváltozások nincsenek kellőleg megvilágítva; vagy pedig a kórboncnak, amely esetben viszont rendesen igen hiányosak az előző, terhességre és szülésre vonatkozó klinikai adatok. A magzat veleszületett általános vízkórja oly megbetegedés, melyet szabad szemmel láthatóan a test összes szöveteinek, valamint a méhlepény szövetének nagyfokú vizenyős átivódása, a test üregeiben pedig savós folyadéknak felgyűlése jellemez (hydrokephalus, hydrothorax, ascites). A körfolyamat lényege — amennyire azt az eddigi vizsgálatok tisztázni tudták —, hogy vérképző gócok lépnek fel tömegesen a májban, lépben, vesékben, mellékvesékben, bélben, nyirokszervekben. A betegség oka ismeretlen, de a lues és tuberculosis, mint kóroktani tényező kizárható. Az eddig ismertetett esetekben anyai részről oly nagy szerepe volt a terhességi vesemegbetegedések különböző alakjainak, hogy ez a körülmény valamely intoxicatiós oki tényezőre hívja fel a figyelmet. Ezen rövid előzetes meghatározás után térjünk át esetünk ismertetésére, melynél, mint a fentiekből kitűnik, épp oly figyelmet kell szentelnünk az anya kórtörténeti adatainak, mint a magzat viszonyainak. Cs. A.-né, 25 éves, I. P. Középtermetű, jól fejlett és táplált nő. Ép mellkasi szervek, csont és izomrendszer. Felvételkor (9 nappal szülés előtt) úgy az alszárak, mint a combok és alhas bőre is vizenyősek, az ujjlenyomatot megtartják. Vizeletben fehérje (Esbach) 2°/Co; üledékben vesealakelem nincs. A terhesség eddigi lefolyása zavartalan volt, csupán kb. 10 napja veszi észre hogy lábai megdagadnak. Két hét óta hasa rohamosan nő. Vizsgálati lelet: Erősen elődomborodó has; méhfenék 2 újjal a proc. xyph. alatt, noha a terhesség számítás szerint csak betöltött VIII. hónapnak felel meg. Jó magzati szívhangok: Az erősen kitágult feszülő méhfalon át magzati részeket nem tudunk jól kitapintani: hydramnion, esetleg ikerterhesség a diagnosisunk. Medence rendes. Belső vizsgálat: zárt méhszáj.