Orvosi Hetilap, 1930. október (74. évfolyam, 39-42. szám)

1930-10-04 / 39. szám

74. évfolyam, 39.szám. Budapest, 1930 október 4. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR segédszerkesztő : FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Frigyesi József: A jódinjectio szerepe a meddőség és méhen­­kívüli terhesség előidézésében. (1001—1003. oldal.) Lévai József: A sebészeti drainezés revíziója. (1004 1005. o.) Lenart György és Reis Sarolta: Parathormon­eosinophilia vizsgálatok egészséges gyermekeken. (1005—1008. oldal.) Petrányi Győző: A pneumonia befolyása a vérre. (1009— 1012. oldal.) Gerlóczy Géza: Lecithines insulin hatása a rendes és a kóro­san fokozott vércukorra. (1012—1014. oldal.) Pogány János: A vénás nyomás mérése és hibaforrásai. (1014—1016. oldal.) Scholtz Andor: A carcinosis okozta csigolyaelváltozásokról. (1016—1019. oldal.) Cserba Zoltán: Adatok a felnőttek hítusfolyamataihoz. (1019—1920. oldal.) Jäger Gyula: A műtéti photographálás technikája. (1021—­ 1022. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (153—156. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. Szülészet és nőgyó­gyászat. — Gyermekorvostan. — Urológia. (1022—1024. o.) Könyvismertetés (1024. oldal és a borítólap III. oldalán). Vegyes hírek (a borítólap III. és IV. oldalán). EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. női klinikájának (igazgató: Frigyesi József dr., egyet, ny. r. tanár) közleménye. A jódinjectio szerepe a meddőség és méhenkivüli terhesség előidézésében. Irta: Frigyesi József dr., egyet. ny. r. tanár. Általános tapasztalás, hogy az utóbbi években úgy a meddőség, mint a méhenkivüli terhesség rendkívül gya­kori. Feltűnő, hogy nem annyira az elsődleges, mint in­kább a másodlagos meddőségek száma nőtt meg. Rend-­ kívül gyakran találkozunk ugyanis a meddőségnek azzal az alakjával, amely szülés, de még inkább abortus után következett be. A másodlagos meddőségeknek kóroktaná­­ban régóta ismert szerepe van a gyermekágyban kiállott fertőző betegségeknek s az általuk okozott tuba, illetve adnexum elváltozásoknak, megtöréseknek és elzáródások­nak. Ezek természetesen megmagyarázzák az utánuk kö­vetkező meddőséget. A meddőségeknek azok az alakjai azonban, hol ép, jól fejlett női nemiszervek mellett lázas gyermekágy, vagy egyéb gyulladásos megbetegedés nem ment előre, nyilván másban lelik magyarázatukat. Ugyancsak más okot kell keresnünk a méhen kívüli terhesség újabb években észlelhető rendkívüli felszapo­rodásának magyarázatára is. Tudjuk, hogy ezeknek leg­nagyobb része nem előrement gyermekágyi fertőzésen, vagy más a beteg tudomása szerint kiállott lábos megbe­tegedésen alapszik. Azt, hogy a meddőség és a méhen kí­­vüli terhesség létre­jövetelében és különösen azoknak utóbb említett csoportjában nagy szerepet játszik a tubának valamely elváltozása, már többen hangsúlyozták, így Hoehne, Rübsamen, Schmidthals, Engelmann, Graefe, Testa (lásd Hoehne, Halban-Seitz Band VII. 2.) nagy je­lentőséget tulajdonítanak a háború alatt és után rohamo­san elszaporodott bűnös vetélések következtében létrejött gyulladások szerepének. Ezek a gyulladások, ha teljes elzáródáshoz vezetnek meddőséget, ha pedig a tuba lumen­jében septumokat képeznek vagy azt megszűkítik, esetleg méhenkívüli terhességet okozhatnak. Parsanoff szerint Oroszországban a méhenkívüli ter­hességi esetek száma a háború óta háromszorta gyako­ribb. Ennek okát ő a terhesség megszakítása céljából adott intrauterin jódtinctura befecskendezésekben véli megta­lálni. Hasonlóan vélekedik László is. Hogy a méhűrbe bevitt vegyszerek valóban a tubába is eljutnak, az köztudomású. Döderlein és Zweifel már ré­gen kimutatták, hogy a méhbe fecskendezett vegyi anya­gok a petevezetékben is megjelennek. Ugyanezt bizonyít­ják újabban a hysterosalpingographiával nyert tapaszta­latok is. Ezen eljárás ugyanis, mint diagnostikai eszköz épen a petevezeték megtelődésén alapszik. Vannak azon­ban anyagok, melyeket a méhűrbe fecskendezni nem cél­szerű, így Rubin salpingographiánál nem alkalmaz már kollargolt, mert utána tuba összetapadást látott. (A jód­­injectiók alkalmával a petevezetőkbe, esetleg hasűrbe ju­tott jódtindtura okozza a nem egyszer fellépő heves gör­csöket, fájdalmakat, gyulladásokat is). E. Graff a sterili­tással foglalkozó közleményében hangsúlyozza is, hogy a jódtincturának méhbe fecskendezését is célszerű lenne teljesen elhagyni, de még a jódba mártott tampon hasz­nálatát is, mert az a nyálkahártyán maradandó roncsolást idézhet elő. Heynemann a jódinjectio utáni zavarokat inkább a befecskendezés alkalmával felvitt bacteriumok okozta fertőzésnek tulajdonítja. Heynemann és Baisch szükséges­nek vélik a bacteriumos gyulladásnak, a nem bacteriumos eredetűtől való megkülönböztetését. A különbség nem annyira a klinikai kép különbözőségében, mint inkább ab­ban van, hogy Heynemann szerint a bacterium okozta gyulladásos folyamat progresszóra hajlamos. A megkülön­böztetés végett Lahm 35 biztosan fertőzés okozta gyul­ladásból származó készítményt vizsgált meg. Ezeket össze­hasonlította ugyancsak 35 kb. hasonló elváltozásokat mu­tató, de ismert kórokozóval történt fertőzés utáni műtéti készíménnyel. Vizsgálatai alapján úgy véli, hogyha kis­­medencebeli gyulladás képe mellett nyitott fimbrialis"­sza.

Next