Orvosi Hetilap, 1930. október (74. évfolyam, 39-42. szám)
1930-10-04 / 39. szám
74. évfolyam, 39.szám. Budapest, 1930 október 4. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR BÉLÁK SÁNDOR HÜTTL TIVADAR segédszerkesztő : FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Frigyesi József: A jódinjectio szerepe a meddőség és méhenkívüli terhesség előidézésében. (1001—1003. oldal.) Lévai József: A sebészeti drainezés revíziója. (1004 1005. o.) Lenart György és Reis Sarolta: Parathormoneosinophilia vizsgálatok egészséges gyermekeken. (1005—1008. oldal.) Petrányi Győző: A pneumonia befolyása a vérre. (1009— 1012. oldal.) Gerlóczy Géza: Lecithines insulin hatása a rendes és a kórosan fokozott vércukorra. (1012—1014. oldal.) Pogány János: A vénás nyomás mérése és hibaforrásai. (1014—1016. oldal.) Scholtz Andor: A carcinosis okozta csigolyaelváltozásokról. (1016—1019. oldal.) Cserba Zoltán: Adatok a felnőttek hítusfolyamataihoz. (1019—1920. oldal.) Jäger Gyula: A műtéti photographálás technikája. (1021— 1022. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (153—156. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. — Urológia. (1022—1024. o.) Könyvismertetés (1024. oldal és a borítólap III. oldalán). Vegyes hírek (a borítólap III. és IV. oldalán). EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. női klinikájának (igazgató: Frigyesi József dr., egyet, ny. r. tanár) közleménye. A jódinjectio szerepe a meddőség és méhenkivüli terhesség előidézésében. Irta: Frigyesi József dr., egyet. ny. r. tanár. Általános tapasztalás, hogy az utóbbi években úgy a meddőség, mint a méhenkivüli terhesség rendkívül gyakori. Feltűnő, hogy nem annyira az elsődleges, mint inkább a másodlagos meddőségek száma nőtt meg. Rend- kívül gyakran találkozunk ugyanis a meddőségnek azzal az alakjával, amely szülés, de még inkább abortus után következett be. A másodlagos meddőségeknek kóroktanában régóta ismert szerepe van a gyermekágyban kiállott fertőző betegségeknek s az általuk okozott tuba, illetve adnexum elváltozásoknak, megtöréseknek és elzáródásoknak. Ezek természetesen megmagyarázzák az utánuk következő meddőséget. A meddőségeknek azok az alakjai azonban, hol ép, jól fejlett női nemiszervek mellett lázas gyermekágy, vagy egyéb gyulladásos megbetegedés nem ment előre, nyilván másban lelik magyarázatukat. Ugyancsak más okot kell keresnünk a méhen kívüli terhesség újabb években észlelhető rendkívüli felszaporodásának magyarázatára is. Tudjuk, hogy ezeknek legnagyobb része nem előrement gyermekágyi fertőzésen, vagy más a beteg tudomása szerint kiállott lábos megbetegedésen alapszik. Azt, hogy a meddőség és a méhen kívüli terhesség létrejövetelében és különösen azoknak utóbb említett csoportjában nagy szerepet játszik a tubának valamely elváltozása, már többen hangsúlyozták, így Hoehne, Rübsamen, Schmidthals, Engelmann, Graefe, Testa (lásd Hoehne, Halban-Seitz Band VII. 2.) nagy jelentőséget tulajdonítanak a háború alatt és után rohamosan elszaporodott bűnös vetélések következtében létrejött gyulladások szerepének. Ezek a gyulladások, ha teljes elzáródáshoz vezetnek meddőséget, ha pedig a tuba lumenjében septumokat képeznek vagy azt megszűkítik, esetleg méhenkívüli terhességet okozhatnak. Parsanoff szerint Oroszországban a méhenkívüli terhességi esetek száma a háború óta háromszorta gyakoribb. Ennek okát ő a terhesség megszakítása céljából adott intrauterin jódtinctura befecskendezésekben véli megtalálni. Hasonlóan vélekedik László is. Hogy a méhűrbe bevitt vegyszerek valóban a tubába is eljutnak, az köztudomású. Döderlein és Zweifel már régen kimutatták, hogy a méhbe fecskendezett vegyi anyagok a petevezetékben is megjelennek. Ugyanezt bizonyítják újabban a hysterosalpingographiával nyert tapasztalatok is. Ezen eljárás ugyanis, mint diagnostikai eszköz épen a petevezeték megtelődésén alapszik. Vannak azonban anyagok, melyeket a méhűrbe fecskendezni nem célszerű, így Rubin salpingographiánál nem alkalmaz már kollargolt, mert utána tuba összetapadást látott. (A jódinjectiók alkalmával a petevezetőkbe, esetleg hasűrbe jutott jódtindtura okozza a nem egyszer fellépő heves görcsöket, fájdalmakat, gyulladásokat is). E. Graff a sterilitással foglalkozó közleményében hangsúlyozza is, hogy a jódtincturának méhbe fecskendezését is célszerű lenne teljesen elhagyni, de még a jódba mártott tampon használatát is, mert az a nyálkahártyán maradandó roncsolást idézhet elő. Heynemann a jódinjectio utáni zavarokat inkább a befecskendezés alkalmával felvitt bacteriumok okozta fertőzésnek tulajdonítja. Heynemann és Baisch szükségesnek vélik a bacteriumos gyulladásnak, a nem bacteriumos eredetűtől való megkülönböztetését. A különbség nem annyira a klinikai kép különbözőségében, mint inkább abban van, hogy Heynemann szerint a bacterium okozta gyulladásos folyamat progresszóra hajlamos. A megkülönböztetés végett Lahm 35 biztosan fertőzés okozta gyulladásból származó készítményt vizsgált meg. Ezeket összehasonlította ugyancsak 35 kb. hasonló elváltozásokat mutató, de ismert kórokozóval történt fertőzés utáni műtéti készíménnyel. Vizsgálatai alapján úgy véli, hogyha kismedencebeli gyulladás képe mellett nyitott fimbrialis"sza.