Orvosi Hetilap, 1931. november (75. évfolyam, 45-48. szám)
1931-11-07 / 45. szám
75. évfolyam, 45. szám. Budapest, 1931 november 7. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ ■ FRITZ ERNŐ Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Bausweiler János: A méhnyak értágulatairól és szüléssel kapcsolatos életveszélyes vérzéseiről. (1075—1078. oldal.) Sas Lóránt: Haemorrhagiás cystitis kezelése a bacteriumtartalom megváltoztatásával. (1078—1082. oldal.) Meczner László: A máj állapotának hatása a hydraemiára. (1082—1085. oldal.) Hofhauser János: Sugárgombákhoz hasonló testecskék előfordulása a mandulákban. (1085—1086. oldal.) Weinstein Pál: A lencsetok és a lencse cysteinreactiójáról. (1086. oldal.) Balázs Gyula: Halálos chlórzink mérgezés. (1087—1088. oldal.) Szentkirályi Zsigmond: A magyar arsenobensol készítményről. (1088—1090. oldal.) Csapó József, Péterfy Mária és Pálfy Ella: Vizeletvizsgálatok Sauerbruch—Hermannsdorfer—Gerson diaetán tartott tuberculotikus gyermekeknél. (1090—1091. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (175—178. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Szemészet. — Gyermekorvostan. (1091—1093. oldal.) Könyvismertetés: (1093—1094. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (1094. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) Vegyes hírek: (A borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A kir. magy. Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. női klinikájának közleménye. (Igazgató Tóth István dr., egyet, ny. r. tanár.) A méhnyak értágulatairól és szüléssel kapcsolatos életveszélyes vérzéseiről. Irta: Batisweiler János dr., kiin. adjunktus. A terhességnek, szülésnek és gyermekágynak gyakori szövődményét képező különböző eredetű, sokszor életveszélyes vérezések gyakorlati jelentősége rendkívüli. Mivel pedig e vérzések gyógyítása a gyakorló orvos feladatkörének egyik igen fontos részét alkotja, mindig időszerűnek kell tartanunk a genitális vérzések problémáival való foglalkozást. Ezért nem csak ismeretterjesztő és továbbképző előadásokkal, valamint közleményekkel teszünk szolgálatot az ügynek, hanem, úgy vélem, hasznos munkát végzünk a részletkutatással is, aminek feladata, hogy rávilágítson a vérzések különböző eredetére és így az aetiológia tisztázását szolgálva elősegítse a helyes és okszerű therápiát. Tóth tanárnak 1928-ban- „A gyermekágyi vérzésekről“ és 1930-ban „A terhesség végén és a szülés alatt fellépő vérzésekről“ megjelent közleményei részletesen foglalkoznak e kérdések gyakorlati vonatkozásaival. Jelen tanulmányom tárgyát a vérzések változatos tömegéből kiragadott egyik csoport képezi, melynek jelentőségére klinikai észleletek alapján akarom felhívni a figyelmet. Ismeretes, hogy a terhességnek mélyreható biológiai változásokkal járó folyamata egyike azon hajlamosító tényezőknek, amelyek elősegítik a test különböző részein értágulatoknak, nevezetesen varixoknak a képződését. Tudjuk, hogy a terhesség alatt az álszárakon, a combokon és a külső nemzőszerveken gyakran lépnek fel nagyfokú varicositások, melyek külső behatásra vagy maguktól is megrepedhetnek és súlyos vérzést okozhatnak. Mivel azonban e varisok könnyen hozzáférhető helyeken vannak, ellátásuk nem ütközik nehézségekbe. Másként áll a helyzet az olyan értágulatokkal, melyek kívülről nem látható helyeken, tehát a szülőcsatornában, illetőleg a belső nemzőszervekben keletkeznek. Ezek között is megkülönböztetünk ú. n. „belső“ és „külső“ varixokat. A nemzőszervek belső varixai a méh serofája alatt és a széles szalag lemezei között képződnek és repedés folytán belső vérzést okozhatnak, vagy a szabad hasüreg felé, vagy a széles szalag lemezei közé. A nemzőszervek külső varixai megrepedve kifelé véreznek. Naujoks ez utóbbiakat is még két csoportra osztja aszerint, amint a szülőcsatornának felső, illetőleg alsó szakaszában fordulnak elő. A felső szakasz varixai a méh falában, főleg a lepény tapadási helyén, néha az egész corpus falában, az isthmusban és a cervixben keletkeznek. Az alsó szakasz varixai pedig a portio külső részén, a hüvelyben és a vulván találhatók. A nemzőszervek belső varixai által okozott vérzések a tágulás vagy kitolás szakában léphetnek fel és ha beavatkozás nem történik, gyorsan halálhoz vezethetnek (Abramovitsch, Fritsch, Gusserow, Knauer, Langes, Stephan, Stoeckel és Teuconi). A nemzőszervek külső varisai megjelenhetnek mint diffus teleangiektasiák a méh falában (Kaufmann) és mint körülírt teleangiektasiák vagy angiomaszerű képződmények a lepény tapadási helyén és a cervixben (Fáik), ill. a portión. Ez utóbbiak szinte haemorrhoidalis csomókra emlékeztetnek (Kaufmann). A nemzőszervek külső varisainak gyakorlati szempontból legfontosabb formája a cervix belsejében képződő varicositas, amikor a vénatágulatok a cervix falában keletkeznek, melyekből a szülés után súlyos, sőt halálos vérzések állhatnak elő. Az irodalomból több halálos vérzés esete ismeretes. Hecker esetében a negyedszer szülő asszonyon harántfekvés miatt fordítást és extractiót végeztek. Vérzés miatt leválasztották a lepényt, miközben kisfokú repedést állapítottak meg a méhszáj elülső ajakán. A gyermekágy 8-ik napján erős vérzés lépett fel. O. H. 1928. 5—6. sz. O. H. 1930. 32. sz.