Orvosi Hetilap, 1933. március (77. évfolyam, 9-12. szám)

1933-03-04 / 9. szám

77. évfolyam 9. szám Budapest, 1933. március 4. ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR__________________________________________SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LA­J­O­S 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Ádám Lajos: A bárzsing tágulatairól és gardélyairól. (171— 176. oldal.) Udvarhelyi Károly: Az idült középfülgenyedés és gyógykeze­lése. (176—179. oldal.) Lőrincz Ferenc: A Magyarországon emberben előforduló bél­beli protozoonokról. (180—183. oldal.) Petrányi Győző: Az amidopyrintálló láz klinikai jelentősége a csecsemő és kisgyermek betegségeiben. (183—185. o.) Schranz Dénes: Lúgmérgezés esetében észlelt szokatlan bon­colási lelet. (185—186. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Lapszemle. — Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (186—100 oldal.) Sz.: Távozó és új elnökök az Országos Közegészségi Tanács­ban. (190. oldal és a borítólap III. oldalán.) Rejtő Sándor: Megjegyzések Treer József dr. ,,Az arcüreg űrtartalma és kiürülése élettani és kórtani szempontból” című cikkére, (a borítólap III. oldalán.) Orvoshumor, (a borítólap III. és IV. oldalán.) Vegyes hírek, (a borítólap IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A bárzsing tágulatairól és gardélyairól.* Irta: Ádám Lajos egyetemi ny. r. tanár. Ez alkalommal nem érintem a szűkületek felett keletkezett nyelőcsőtágulatokat és előadásomban csak e tartósan fennmaradó cardiospasmussal társuló anatómiai szűkület nélkül fennálló nyelőcső tágulásokkal foglal­kozom. 2 év előtt keresett fel először egy 48 éves férfi beteg, kinek egy év óta mindinkább fokozódó nyelési nehézségei voltak s akinek esetében sondával a cardián áthaladni nem tudtam, az oesophagoskopia és röntgen­­vizsgálat csak nyelőcsőtágulatot mutatott (1. ábra), a múlt év októberében pedig 2 év óta fennálló hasonló pa­naszokkal egy 25 éves férfi került a VIL számú sebé­szeti klinikára, szintén oly rossz, kiéhezett állapot­ban, hogy a tápláltatásuk végett sürgősen gastrosto­­miát végeztünk náluk s dacára­­ennek az utóbbi beteg 1 napon belül meghalt. A sectio alkalmával az összes szervek atrophiáján kívül nem találtak egyebet, mint cardiospasmus által okozott bárzsing-tágulatot. A má­sik beteg gastrostomiás nyíláson táplálkozik. Meg va­gyok győződve, hogy ha valamivel jobb erőbeli állapot­ba is kerültek volna hozzánk, ez utóbbit is meg lehetett­­volna menteni és a másiknak sem kellene gastrostomiával élni. Ez indított arra, hogy a bárzsing tágulatban és bár­zsing gordélyban szenvedő észlelt eseteimet összegyűjt­­sem. Az 1929-iki berlini sebész congressuson Albert From­me azzal kezdte előadását, hogy a cardiospasmus nem ritka betegség, mert Hacker és Lotherssen már 1926-ban 600 esetet gyűjtöttek össze és Stark már 1924-ben meg­írta, hogy a cardiospasmus élesen körülírt beteg­ség, melynek tünetei ismertek, mégis a betegek hosszú évekig vándorolnak egyik orvostól a má­sikhoz, míg a beteg egész szervezetét súlyosan bántal­mazó, kínzó betegséget felismerik. Okát abban látja, hogy a gyakorlóorvosok nem ismerik fel a bajt. Meg va­gyok győződve, hogy ha nálunk is reá irányul a figyelem, úgy járunk mint Fromme, kit 1921—1924. évek között csak két beteg keresett fel műtét végett, ezen esetek köz­lése után 1924—1929-ig már 11-et operált. Ha a nyelőcső tágulása bizonyos nagyságot elér, súlyos veszélyt rejt a betegre nézve, — még azok is, kik a gardélyukkal huzamosabb ideig életben maradnak, nyomorúságos életet folytatnak. Az irodalomban vagy 20 eset ismeretes, kik bárzsing tágulat, vagy bárzsing gordély miatt a szó szoros értelmében éhen haltak, so­kan pedig a bárzsing fekélyesedése, retropharyngealis, perioesophagealis kötőszöveti gyulladás, vagy félrenyelés folytán keletkezett tüdőgyulladás, tüdőtályog miatt pusz­tultak el,­­vagy akiknek nyelőcsövén levő fekély, vagy szűkület helyén rák lépett fel. Míg Hacker és Lotherssen 280 műtéti esetről számoltak be, nálunk csak Bársony és Campian írtak a nyelőcső gurdélyairól, illetőleg a cardiospasmusról . Lobmayer, Bakay, Winternitz mutat­tak be 1-1, illetőleg 2 igen érdekes esetet az Orvosegyesü­letben, pedig meg vagyok győződve, hogy nálunk is szá­mosan vannak, kik nyelőcső tágulásban, vagy nyelőcső gurdélyban szenvednek. Tudjuk, hogy a bárzsing sebészete még sok kívánni valót hagy maga után s ez érthető, mert a bárzsing nagyon rejtett, nehezen hozzáférhető helyen fekszik, közelében életfontos szervek vannak, oly idegek futnak rajta, melyekből kiinduló reflexek halálosak lehetnek, a fala szakadékony, nincs serosával fedve, csak helyenként mel­lül, miért is sebei nem tapadnak jól, környezetének fertő­zése pedig többnyire halálosan végződik. Ismeretes az is, hogy a nyelőcsőnek körkörös és hosszanti izomrostjai van­nak, melyek egy része akaratlagos, nagyrésze nem akarat­lagos összehúzódó izomzat. A nyelőcső működése a vagus, glossopharyngeus, a Sympathikus idegrendszer és a cardia autonóm idegdúcainak befolyása alatt áll, úgy látszik ezek zavara nyelőcső táguláshoz vezethet. A nyelőcső tágulások magyarázatára számos elmé­let van, melyek áttanulmányozása után azt mondhatom, hogy ezek nagyjában három csoportra oszthatók: az egyik elmélet ideghüdés és izom arom­ás ala­pon magyarázza a nyelőcső tágulásokat, a másik mechanikus akadályt és következményesen a felet­te levő rész tágulatát tételezi fel, egy részében *) A m. kir. Orvosegyesületben 1933. I. 20-án tartott elő­adás.

Next