Orvosi Hetilap, 1933. június (77. évfolyam, 22-25. szám)

1933-06-03 / 22. szám

77. évfolyam, 22. szám Budapest, 1933. június 3. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ TARTALOM: Milkó Vilmos: Avertimnarkosis a gyermeksebészetben. (461— 464. oldal.) Barla-Szabó Jenő: A Heines Medin-kór kezelése lyssa ellenes oltásokkal. (465—466. oldal.) Tóth Zoltán: A könnylevezetés vizsgálatának újabb egysze­rűbb módja. (466—468. oldal.) Vajda Ákos: Pellagra betegek Zemplén megyében. (468—471. oldal.) Cholnoky László: A Szent Gellért Gyógyfürdő kolopi iszap­jának értéke a dermatologiában. (471—473. oldal.) Kristóf László: A bismosalvan solubile értéke a syphilis gyó­gyításában. (473—475. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (85—88. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Szülészet. — Gyer­mekgyógyászat. — Gégészet. — Bőrgyógyászat. (475— 476. oldal.) Könyvismertetés: (476—477. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei: (477—479. oldal.) Issekutz Béla: Új gyógyszerek. (479—480. oldal és a borító­lap III. oldalán.) Burger Károly: Megjegyzés Kovács Ferenc dr.: Aplasia cutis cong. esetére és debreceni bemutatására. (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hirek: (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Avertinnarkosis a gyermeksebészetben.* Irta: Milkó Vilmos dr- egyetemi magántanár, főorvos. A rectalis avertinnarkosis 7 éves alkalmazása óta sok lelkes évet, de sok ellenfelet is szer­zett magának. E feltűnő elibeiiitétnek az a ma­­gyar­ánata, hogy az eljárás értékének m­egítélé­­sében mindkét oldalról tévedések történtek. Téved­tek azok, akik az avertinnarkosishoz túlcsigázott vérmes reményeket fűztek, mert az nem bizonyult an­nak az ideális érzéstelenítő eljárásnak, melytől az inha­­latiós narkosis egyszer s mindenkorra kiküszöbölését várták. Ma sok százezerre menő, talán már az egymil­liót is megközelítő avertinnarkosis tapasztalataiból megál­­lapíthajuk, hogy minden előnye dacára az inhalatiós és főleg az aethernarkosist nem teszi nélkülözhetővé. A másik táborban nem lett igazuk azoknak sem, akik, mint Sauerbruch, Küttner, Loewe és mások az avertinnel szemben kezdettől fogva a merev elutasítás álláspont­jára helyezkedtek. Kétségtelen, hogy az avertin­ban szá­mos nem jelentéktelen árnyoldala ellenére egy igen jól használható, betegnek és orvosnak egyaránt kellemes, megfelelő tapasztalat és óvatosság mellett az aethernél alig veszélyesebb érzéstelenítő szert nyertünk, melyet kül­földi nagy klinikákon kiváló sebészek és nőgyógyászok ezres sorozatokban rendszeresen és jó eredménnyel hasz­nálnak, úgyhogy az eljárás jogosságát kétségbevonni nem lehet. Más kérdés az, hogy alkalmas-e az avertin arra, hogy vele mint kizárólagos narkoticummal minden eset­ben teljes bódítást létesítsünk. Erre a kérdésre az óriási irodalom áttekintése után ma már határozott nemmel felelhetünk. A legtöbb szerző, beleértve az avertint elő­állító gyár hivatalos orvos képviselőjét is, az avertint hasisnarkoticumnak minősíti, mellyel lehet ugyan teljes narkosist elérni, de az esetek jelentékeny számában több, kevesebb aetherrel inhalatiós bódítás szükséges, hogy a műtétet zavartalanul végig folytathassuk. Bizonyos, hogy a teljes narkosisnak magasabb avertinadagokkal ki­erőszakolása, amint azt némelyek még ma is propagálják, mindenképen helytelen és veszélyes eljárás. Hazánkban az avertinnarkosissal szemben kezdettől fog­va bizonyos tartózkodás nyilvánult meg s amennyire a rendelkezésre álló közlésekből megítélhető, aránylag keve­sen is próbálkoztak meg vele. Legtöbb tapasztalattal a Bakary klinika rendelkezik, honnan Klinikó már 1929-ben közölte 100 avertinnarkosisra vonatkozó tapasztalatait. Az avertin szerinte is jól használható basisnarkoticum, mellyel azonban nagy óvatossággal kell bánni, mert felnőtteken már testsúly kg­kint 6—8 d­gm-es adagoláson felül is veszé­lyes lehet. Körülbelül hasonló értelemben nyilatkozik Hudo­­verniff, ki a Sebésztársaság XVI-ik naggyűlésén tartott referáló előadásában 180 eset kapcsán arra a conclusióra jut, hogy az avertin elvileg, mint basisnarkoticum alkalmazandó, mely csak a műtét bevezetésére szolgálhat. Az analgesia beálltával tehát azonnal át kell térni az inhalatiós aethernar­­kosisra, melyre nézve Ombredanne módszerét tartja a legal­kalmasabbnak. Lobmayer szintén foglalkozott az avertinnar­kosissal, melynek a rectalis aethernarkosis feletti előnyeit nem ismeri el. Frigyesi az avertint 120 szülészeti esetben alkalmazta, majd az asepsis veszélyeztetése miatt elhagyta. Káros vagy veszedelmes mellékhatásokat nem látott, de kü­lönösebb előnyét sem tapasztalta. Véleménye szerint az aver­tin alkalmazása az érzéstelenítés problémáját nem vitte előbb­re. Elischer az intravénás avertinbódítással kísérletezett, de nem tudta megerősíteni a Kirschner és más német szerzők által közölt kedvező tapasztalatokat. Tóth prof. klinikájáról Szathmáry összefoglaló referátum keretében ismertette az avertinnarkosis kérdésének jelen állását. Ezeken kívül még Klekner Károly, Loessl és Tróján közölték az avertinnarkosissal szerzett többé-kevésbbé ked­vező tapasztalataikat. Mindezen szerzők elsősorban a felnőtteken szerzett tapasztalataikról számoltak be. Arról, hogy az avertint nálunk gyermeksebészeti esetekben és osztályokon na­gyobb anyagon rendszeresen alkalmazták volna, tudo­mással nem bírok. Ez a körülmény és a kérdés gyakorlati fontossága indított arra, hogy saját 350 esetre vonatkozó észleléseimről beszámoljak. Az avertkmarkosisnak a gyermeksebészetben használatára az iro­dalmi adatok, fő­képen Siegers és Drachter közlései bátorítottak fel, me­lyekből azt az impressiót merítettem, hogy az avertin- *)Az Orvosegyesületben 1933. Ápril. 7 -én tartott előadás.

Next