Orvosi Hetilap, 1933. szeptember (77. évfolyam, 35-39. szám)

1933-09-02 / 35. szám

77. évfolyam, 35. szám, Budapest, 1933. szeptember 2. ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN Szerkesztőbizottság: ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR POOR FERENC REUTER KAMILLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR W*­ina HÜTTL TIVADAR ORSÓS FERENC­­ SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON KÖNYVI TARTALOM. Boros József: A rheumas szívbetegségekről. (769—772. oldal.) Neuber Ede: Adatok az erysipelas immunbiológiai kérdések­hez, különös tekintettel a fajlagos therapiára. (772—776. oldal.) Burger Károly: A szülés és szülészeti beavatkozás befolyása az újszülöttre. (776—779. oldal.) Fazakas Sándor: Adatok az alkalmazkodás tanához. (779— 781. oldal.) Kerekes Endre: Az 1932. őszi typicusjárvány tanulságai. (781—782. oldal.) Fekete Sándor: Adatok a lobos eredetű folyás gyógyításához. (782—783. oldal.) Lugosy István: Thallium-mérgezés. (784—785. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (137—140. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Szemészet. — Bőrgyógyászat. — Érzéstelenítés. (785— 788. oldal.) Könyvismertetés. (788. oldal.) Englanderné Brüll Klára: Történeti adatok Magyarország eltűnt forrásairól. (789—790. oldal.) Puder Sándor: Mit köszönhet az irodalom az orvostudomány­nak? (790—792. oldal és a borítólap II. oldalán.) Sz.:­­ Strom van Leeuwen W. (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek. (a borítólap IV. oldalán.) A Pázmány Péter Tud.­Egyetem I. belklinikájának közle­ménye (igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár). A rheumás szívbetegségekről.* (Klinikai előadás.) Irta: Boros József dr., egyetemi c. rk. tanár. A rheumás betegségek és szívbajok közötti szoros összefüggés ismerete majdnem 2 évszázadra nyúlik visz­­sza, mindazonáltal ezirányú ismereteink az utóbbi évek­ben sokat fejlődtek, főképen azért, mert ma már tisztább fogalmaink vannak általában a rheumás betegségekről is, mint még néhány évtizeddel ezelőtt. A klinikai megfigye­lések és vizsgálatok eredményeit messze fölülmúlták azok, amiket a kórbonctani, speciálisan a kórszövettani kutatás eredményezett, úgy, hogy a rheumás betegségek egész kli­­nikuma ezen ipathologiás leletek következtében nagyrészt átalakult. Aschoff 1904-ben Tawarával közösen először mu­tatta ki a rheumás polyarthritises betegek szívizomzatá­­ban azokat a kicsiny, lényegében granulatiós szövetből álló csomócskákat, melyek az acut rheumás betegségekre jellemzőnek bizonyultak. A későbbi vizsgálatok nemcsak, hogy megerősítették azt, hogy a rheumás betegek szívé­ben elenyészően kisszámú kivétellel minden esetben van ilyen specifikus myokarditis, de kiderült, hogy a szerve­zetben testszerte mindenütt a kötőszövetből kiinduló ha­sonló jellemző szöveti elváltozás támad; legfőképpen a kardiovascularis rendszer betegszik meg, a szív és az erek, főképen az aorta és artériás rendszer (Kiinge), az endo- és perikardium, az ízületek lágyrészei, a törzsizomzat, a bőr kötőszövete, a peritonsilláris szövet és az idegrend­szer (Huzella, Talalajev, Klinge és munkatársai és sokan mások). Klinikai szempontból fontos a szív és szövetek ezen betegségének lefolyása, a megbetegedett szervek további sorsa. Valószínű, hogy az Aschoff-csomócska nem a leg­első elváltozás, mely a lázas rheumás beteg szerveiben tá­mad, hanem az első a kötőszövet és izomzat lábos kocso­nyás duzzadása, amely folyamatot Schade „Gelosisnak“ nevez. A szövetek vizenyős gyuladását, mely az acut be­tegség második hetében kezdődik — csak később, a máso­dik hónap végén követi a granulatiós szövet képződése, amikor az Aschoff-csomók keletkezése kezdetét veszi. Is­mét hónapok telnek el, míg a heges gyógyulás szaka be­következik; kb. a hatodik hónapban kezdődik ez és olyan jellemző heges szövet képződik, mely Talalajev szerint „szövettani anamnesis“-re alkalmas, jelenlétéből lefolyt rheumás betegségre biztosan lehet következtetni. A leírt szöveti elváltozások jelentőségéből csak keve­set von le az, hogy sikerült hasonló csomócskákat scarla­­tinabetegek szívében is kimutatni (Fahr, Siegmund, Klin­ge), de megjegyzendő, hogy ezeknek a rheumás csomók­kal azonosságuk ma még teljesen bizonyítottnak nem te­kinthető. Másrészt megemlítendő, hogy a leírt és az erek mentén elhelyezkedő anatómiai elváltozások nagyon ha­sonlítanak más betegségben észleltekhez és különösen a chronikus kardiovascularis sepsis egyes alakjai, az endo­­arteriitis obliterans, a periarteritis nodosa elváltozásai ha­sonlóak. Ezen betegségek azonban ritkák és rheumától rendesen más jelenségek alapján is elválaszthatók. Az em­lített szöveti hasonlóság adott különösen alkalmat arra a széleskörű vitára, mely a rheumás elváltozások patho­­genesise és aetiológiája körül támadt és amely ma még lezártnak semmiesetre sem tekinthető. A szövettani vizsgálatok további során kiderült, hogy számos olyan szívbajos beteg szívizomzatában is feltalál­hatók az említett jellemző elváltozások, akiknek anamne­­sisében polyarthritis rheumatica nem szerepel. Ezen ese­tek egy részében korábbi choreára, nodosus rheumára, esetleg erythema nodosumra volt adat, de sok esetben semmiféle rheumásnak felismert vagy tartott betegség­re sem. Talalajev kb. 40 %-ra teszi az ilyen esetek szá­mát: rheumás szívbajosok, akiknek polyarthritise soha­sem volt. Ezen leletek alapján a pathologusok a rheumás betegségek egész klinikájának revisióját ajánlották és két­ségkívül nekik köszönhető a fellendülés, amely az utolsó évtizedben e tekintetben bekövetkezett és különösen a rheumás szívbetegségek terén sok eredményt hozott. Úgy látszik tehát, hogy a szív és érrendszer betegsége az, ami a rheumás tünetcsoport középpontjába került; a szív az esetek legnagyobb részében beteg. A classikus po­­ p) 1933. jan. 24-én tartott továbbképző előadás.

Next