Orvosi Hetilap, 1933. szeptember (77. évfolyam, 35-39. szám)
1933-09-02 / 35. szám
77. évfolyam, 35. szám, Budapest, 1933. szeptember 2. ORVOSI HETILAP HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN Szerkesztőbizottság: ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR POOR FERENC REUTER KAMILLÓ FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR W*ina HÜTTL TIVADAR ORSÓS FERENC SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON KÖNYVI TARTALOM. Boros József: A rheumas szívbetegségekről. (769—772. oldal.) Neuber Ede: Adatok az erysipelas immunbiológiai kérdésekhez, különös tekintettel a fajlagos therapiára. (772—776. oldal.) Burger Károly: A szülés és szülészeti beavatkozás befolyása az újszülöttre. (776—779. oldal.) Fazakas Sándor: Adatok az alkalmazkodás tanához. (779— 781. oldal.) Kerekes Endre: Az 1932. őszi typicusjárvány tanulságai. (781—782. oldal.) Fekete Sándor: Adatok a lobos eredetű folyás gyógyításához. (782—783. oldal.) Lugosy István: Thallium-mérgezés. (784—785. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (137—140. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Szemészet. — Bőrgyógyászat. — Érzéstelenítés. (785— 788. oldal.) Könyvismertetés. (788. oldal.) Englanderné Brüll Klára: Történeti adatok Magyarország eltűnt forrásairól. (789—790. oldal.) Puder Sándor: Mit köszönhet az irodalom az orvostudománynak? (790—792. oldal és a borítólap II. oldalán.) Sz.: Strom van Leeuwen W. (a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek. (a borítólap IV. oldalán.) A Pázmány Péter Tud.Egyetem I. belklinikájának közleménye (igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár). A rheumás szívbetegségekről.* (Klinikai előadás.) Irta: Boros József dr., egyetemi c. rk. tanár. A rheumás betegségek és szívbajok közötti szoros összefüggés ismerete majdnem 2 évszázadra nyúlik viszsza, mindazonáltal ezirányú ismereteink az utóbbi években sokat fejlődtek, főképen azért, mert ma már tisztább fogalmaink vannak általában a rheumás betegségekről is, mint még néhány évtizeddel ezelőtt. A klinikai megfigyelések és vizsgálatok eredményeit messze fölülmúlták azok, amiket a kórbonctani, speciálisan a kórszövettani kutatás eredményezett, úgy, hogy a rheumás betegségek egész klinikuma ezen ipathologiás leletek következtében nagyrészt átalakult. Aschoff 1904-ben Tawarával közösen először mutatta ki a rheumás polyarthritises betegek szívizomzatában azokat a kicsiny, lényegében granulatiós szövetből álló csomócskákat, melyek az acut rheumás betegségekre jellemzőnek bizonyultak. A későbbi vizsgálatok nemcsak, hogy megerősítették azt, hogy a rheumás betegek szívében elenyészően kisszámú kivétellel minden esetben van ilyen specifikus myokarditis, de kiderült, hogy a szervezetben testszerte mindenütt a kötőszövetből kiinduló hasonló jellemző szöveti elváltozás támad; legfőképpen a kardiovascularis rendszer betegszik meg, a szív és az erek, főképen az aorta és artériás rendszer (Kiinge), az endo- és perikardium, az ízületek lágyrészei, a törzsizomzat, a bőr kötőszövete, a peritonsilláris szövet és az idegrendszer (Huzella, Talalajev, Klinge és munkatársai és sokan mások). Klinikai szempontból fontos a szív és szövetek ezen betegségének lefolyása, a megbetegedett szervek további sorsa. Valószínű, hogy az Aschoff-csomócska nem a legelső elváltozás, mely a lázas rheumás beteg szerveiben támad, hanem az első a kötőszövet és izomzat lábos kocsonyás duzzadása, amely folyamatot Schade „Gelosisnak“ nevez. A szövetek vizenyős gyuladását, mely az acut betegség második hetében kezdődik — csak később, a második hónap végén követi a granulatiós szövet képződése, amikor az Aschoff-csomók keletkezése kezdetét veszi. Ismét hónapok telnek el, míg a heges gyógyulás szaka bekövetkezik; kb. a hatodik hónapban kezdődik ez és olyan jellemző heges szövet képződik, mely Talalajev szerint „szövettani anamnesis“-re alkalmas, jelenlétéből lefolyt rheumás betegségre biztosan lehet következtetni. A leírt szöveti elváltozások jelentőségéből csak keveset von le az, hogy sikerült hasonló csomócskákat scarlatinabetegek szívében is kimutatni (Fahr, Siegmund, Klinge), de megjegyzendő, hogy ezeknek a rheumás csomókkal azonosságuk ma még teljesen bizonyítottnak nem tekinthető. Másrészt megemlítendő, hogy a leírt és az erek mentén elhelyezkedő anatómiai elváltozások nagyon hasonlítanak más betegségben észleltekhez és különösen a chronikus kardiovascularis sepsis egyes alakjai, az endoarteriitis obliterans, a periarteritis nodosa elváltozásai hasonlóak. Ezen betegségek azonban ritkák és rheumától rendesen más jelenségek alapján is elválaszthatók. Az említett szöveti hasonlóság adott különösen alkalmat arra a széleskörű vitára, mely a rheumás elváltozások pathogenesise és aetiológiája körül támadt és amely ma még lezártnak semmiesetre sem tekinthető. A szövettani vizsgálatok további során kiderült, hogy számos olyan szívbajos beteg szívizomzatában is feltalálhatók az említett jellemző elváltozások, akiknek anamnesisében polyarthritis rheumatica nem szerepel. Ezen esetek egy részében korábbi choreára, nodosus rheumára, esetleg erythema nodosumra volt adat, de sok esetben semmiféle rheumásnak felismert vagy tartott betegségre sem. Talalajev kb. 40 %-ra teszi az ilyen esetek számát: rheumás szívbajosok, akiknek polyarthritise sohasem volt. Ezen leletek alapján a pathologusok a rheumás betegségek egész klinikájának revisióját ajánlották és kétségkívül nekik köszönhető a fellendülés, amely az utolsó évtizedben e tekintetben bekövetkezett és különösen a rheumás szívbetegségek terén sok eredményt hozott. Úgy látszik tehát, hogy a szív és érrendszer betegsége az, ami a rheumás tünetcsoport középpontjába került; a szív az esetek legnagyobb részében beteg. A classikus po p) 1933. jan. 24-én tartott továbbképző előadás.