Orvosi Hetilap, 1933. december (77. évfolyam, 48-52. szám)
1933-12-02 / 48. szám
77. évfolyam, 48. szám Budapest, 1933. december 2 FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ , ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIV. VÁMOSSY ZOLTÁN POOR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSOS FERE TARTALOM: Kramár Jenő: Kisgyermekek átmeneti pneumoniája. (1081— 1083. oldal.) Torday Árpád: A sósav kiválasztás kérdésse polyglobuliában. (1083—1084. oldal.) Lenárt György és Lederer Emil: A mellékpajzsmirigyműködés vizsgálata parathormon-eosinophiliával. (1084—1087. o.) Tóth Zoltán és Mészáros Károly: Látóidegsorvadás angiospasmusos alapon (1087—1089. oldal.) Cserna István, Engel Károly és Epstein Tibor: Az epe fénytörésének vizsgálatáról. (1089—1091. oldal.) Czigler József és Horváth József: Az asthmabronchiale és a chronikus bronchitis kezeléséről. (1091—1092. oldal.) Hollósi Károly és Horváth Zoltán: Az újszülöttek ikterusa és a haemoglobinindex. (1092—1093. oldal.) Dajbukát Jenő: Két érdekes mérgezés. (1093—1094. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdéssei. (189—192. oldal.) Lapszemle: Sebészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Szemészet. (1094—1096. oldal.) Könyvismertetés. (1096—1097. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (1097—1101. oldal.) Preisz Hugó: Roux Emil. (1101—1102. oldal.) Zemplényi Imre: Aktualitások. (1102. és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek. (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Ferenc József Tudományegyetem gyermekklinikájának közleménye (igazgató: Kramár Jenő ny. rk. tanár). Kisgyermekek átmeneti pneumoniája. Irta: Kramár Jenő dr. egyet. ny. rk. tanár. Míg a nagyobb gyermekek croupos pneumoniája s a csecsemőkorra jellemző gócos tüdőgyulladás határozott klinikai és kórbonctani képet adnak, az 1. év végén, a 2. és 3. évben mutatkozó pneumoniatypusok megjelenésükben s lefolyásukban olyan sajátságosak, hogy mint külön pneumoniatypusról, a kisgyermekek pneumoniájáról szoktunk róluk beszélni. Általában a croupos gyulladások közé sorolják őket: tényleg sok olyan tünetet látunk, ami erre a kórformára jellemző, miután azonban a betegség képe a maga egészében mégsem felel meg annak teljesen, hozzátesszük az atypikus jelzőt s egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a kisgyermekek ezen atypikus croupos pneumoniája nem mindig kezdődik hirtelen, de nem is végződik mindig kritikusan, a láz is egészen szeszélyes, sőt a „classikus“ croupos pneumonia kórbonctani kritériumait (unicentrikus fellépés, kiterjedt, de lebenyhatárokat méltányló beszűrődés, jellemző szövettani kép) is csak részben találjuk meg, így Loeswicker figyelte meg, hogy a gyulladás nem egyszer több gócból indul ki, Engels pedig úgy találta, hogy a kiterjedt lebenyes beszűrődés a kisgyermekkorban inkább a kivételek közé tartozik, a szabály a részleges infiltratio. Ha azonban így tovább folytatjuk, annyi eltérő sajátságra, annyi kivételre bukkanunk, hogy a végén jóformán alig marad valami a croupos pneumonia classikus képéből. Pedig a paediatria már amúgy is sokat módosított azon, engedményeket tett a classikus követelményekből, úgy hogy a croupos pneumonia fogalma mindjárt sokkal elastikusabb, amint gyermekgyógyász próbálja azt definiálni. A kisgyermekkorban azonban már annyira eltorzul a kép, hogy joggal kérdezhetjük, milyen alapon beszélünk egyáltalában croupos pneumoniáról, még ha hozzá is tesszük az „atypikus“ jelzőt. Hiszen ha gondosan mérlegeljük ezeket az eseteket, az az érzésünk támad, hogy ugyanolyan joggal beszélhetnénk confluáló gócos pneumoniáról is, amely szintén atypikus, mert egyes, erre a kórformára jellemző sajátságát a croupos pneumoniára emlékeztetővel cserélte fel. Hogy milyen nehéz a kisgyermekek tüdőgyulladását kórtani és klinikai szempontból megítélni, azt már régen észrevették. Már Wunderlich3) figyelte meg azt, hogy a croupos és a catarrhalis tüdőgyulladás között folyó átmenet lehetséges ( Henoch4) tankönyvében hangsúlyozza, hogy bizonyos életkorban a tüdőgyulladásnak olyan „köztialakjával“ találkozhatunk, amely a fibrines-lobaris pneumonia s a bronchopneumonia között foglal helyet s biztosan egyik csoportba sem sorolható. „Nem hiszem tehát“, írja Henoch, „hogy e két alakot*) az élőben mindenkor meg lehessen különböztetni.“ Azt hisszük, hogy Henoch ezen megállapítása ma is teljes egészében megállja a helyét: el kell ismernünk, hogy a modern diagnostika minden vívmánya segítségével sem tudjuk ezeket az eseteket helyesen értékelni s ha Henoch csak a klinikai megítélés nehézségeiről beszél, ehhez csak azt fűzhetjük, hogy ez a megkülönböztetés sokszor még a boncasztalon, sőt a mikroskop alatt is bizonytalan, ha nem lehetetlen (Loeswicke). Különös, hogy ezek a tények a modern tan- és kézikönyvekben alig szerepelnek. Egyszerűen utalnak a kisgyermekkori tüdőgyulladás különleges helyzetére s az egész érdekes kérdést az atypicitás hangsúlyozásával vélik elintézhetni. Csupán Holt és Howland() tankönyvükben, továbbá Moro6) egyik nem rég megjelent közleményében foglalnak állást a fentiek értelmében. A kisgyermekkori tüdőgyulladás mélyebb kórtani jelentősége s így ezen életkor sajátságos viselkedésének oka teljesen ismeretlen. Mi a tüdőgyulladásnak ezen formáit már régóta figyeljük. A pécsi egyetemi gyermekklinikán 5 esztendő alatt (1925-1930) összesen 359 primaer pneumoniában szenvedő beteget észleltünk. 97-et — bár ezek többségének *) t. i. a croupos és a bronchopneumoniát.