Orvosi Hetilap, 1935. július (79. évfolyam, 27-30. szám)

1935-07-06 / 27. szám

79. évfolyam 27. szám Budapest, 1935 július 6 Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LEMN­OSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKU­SO­VSZKY LAJOS 1857-ben. TARTALOM: Kramár Jenő: A gyermekkori gümőkór megelőzéséről. (743— 745. oldal) Szelőczey Dénes : A csúcs összenövés miatt inkomplet pneu­­moth­orax műtéti kiegészítése pneumolizissel kombinált csúcsplasztikával. (745—751. oldal) Liebmann István: A 2000 gr-os és ennél kisebb súllyal szüle­tett magzatok további sorsáról. (752—755. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (105—108. oldal) Schmidt János: A thrombopéniás purpurénak agranulocyto­­sissal szövődött gyógyult esete. (755—757. oldal) A Ferenc József Tudományegyetem gyermekklinikájának közleménye. A gyermekkori gümőkór megelőzéséről. (Klinikai előadás.) Irta: Kramár Jenő dr., egyetemi tanár. A háború óta a gümőkór elleni küzdelem mind na­gyobb érdeklődéssel fordul a gyermekkori tuberculosis problémái felé. Ennek oka többszörös. Egyrészt felismer­ték, hogy a felnőttek gümőkórjának gyökere csaknem mindig a gyermekkorba nyúlik vissza, másrészt észre­vették, hogy a gyermekek kezdődő folyamatai a felnőttek inkább idült formáihoz viszonyítva jóval könnyebben gyógyulnak, a gümőkór elleni küzdelem tehát a gyermek­korban gazdaságosabb, e mellett a gyermekek kezelése, a családból kiragadása nem jár olyan szociális nehézséggel, mintha egy családfenntartó vagy csak időnként is kereső felnőttről lenne szó. A gümőkór elleni küzdelemnek a gyermekkorra eső része arra az alapvető megismerésre támaszkodik, hogy kulturált viszonyok között nem kerülhető el az, hogy az emberek zöme máig a gyermekkorban ne fertőződjék gümőbacillussal. Sok minden szól amellett, hogy ez az »átvészelés« szükséges is. Az eszményi cél az, hogy az át­vészelés szükségszerű anatómiai folyamata lehetőleg min­den gyermeken a klinikai érzékelhetőség alsó határa alatt maradjon, más szóval ne jelentsen betegséget. Ennek fel­tételei : 1. hogy az első fertőzés ne történjék meg már a korai gyermekkorban, mert minél fiatalabb a gyermek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fertőzés beteg­séghez fog vezetni; 2. hogy a szervezet állapota a fertőzés időpontjában az immunitás kialakulása szempontjából optimális legyen; 3. hogy a fertőzött szervezet kialakult, vagy kiala­kulóban lévő egyensúlyát gyakori superinfectio ne bil­lentse meg. Így adódik a védelem hármas feladata: arra kell tö­rekednünk, hogy az első fertőzés időpontját minél ké­sőbbre toljuk, hogy a fertőzés megtörténte után a szer­vezetet minden eszközzel támogassuk s végül, hogy a superinfectiók gyakoriságát lehetőleg csökkentsük. A Dósa András: Allergiás kísérletek blastomykinnel. (757— 758. oldal) Lapszemle: Belorvostan — Sebészet — Szülészet — Gyermek­­gyógyászat— Urológia — Bőrgyógyászat— Fülészet — Elméleti (758—761. oldal) Könyvismertetés (761. oldal) Vámossy Zoltán : Személyi változás a közegészségügyek élén. (761 — 762. oldal) Sz.: Kenyeres Balázs rector magnificus és Grósz Emil profes­sor kitüntetése. (763. oldal) Vegyes hírek (a boríték 3. és 4. oldalán) gyakorlatban a védelem másképpen alakul, aszerint, hogy a védendő gyermek milyen idős, hogy a családja egész­séges-e vagy sem, a mellett természetesen különbözők az egyéni- és tömeg­prophylaxis eszközei is. 1. A csecsemők és kisgyermekek fertőződését min­denképpen meg kell akadályoznunk (expositiós prophy­laxis). 1. Ha a család egészséges, a helyzet könnyű. Hiszen már a természetes körülmények is kedveznek: a kisgyer­mek még keveset mozog, kevés emberrel érintkezik s ak­kor is olyannal, kinek egészségi állapotát a család ismeri. Hogy ennek dacára sem ritka a korai fertőződés, annak oka, hogy még mindig nem ment át eléggé a köztudatba, hogy milyen veszedelmet jelent a kisgyermek számára a gyermekbarát tüdőbajos szomszéd, a levegő változásra jövő tüdőcsúcshurutos, »vérszegény« rokon s a beteg­ségéről nem tudó, vagy azt eltitkoló dajka vagy pesztonka. Ez tehát felvilágosítás kérdése s a népegészségügyi pro­paganda feladatai közé tartozik. E mellett azonban fontos szerep vár itt a háziorvosra is. Ő értetheti meg a család­dal legjobban, hogy a fiatal csecsemők szokásos »látoga­tása« nem nagyon kívánatos (e látogatások megritkításá­­val sok egyéb bajt is megelőzhetnek), hogy a csecsemő­nek, a kisgyermeknek betegeskedő, gyanús emberrel érintkeznie nem szabad. Miután legjobban neki áll módjá­ban a személyzet egészségi állapotának ellenőrzése, a gyermekeket ez oldalról fenyegető veszélyt is ő háríthatja el legkönnyebben. 2. Sokkal nehezebb a helyzet a beteg családban, ki­váltképpen, ha a szülők valamelyike a beteg. A következő lehetőségek jönnek számításba: a) a beteg egyén eltávolí­tása, b) az újszülött kiemelése a családból, c) házi isolá­­lás, d) az újszülött B. C. G.-vel immunizálása. E lehetőségek közül az elsőről, mint gyakorlatilag keresztülvihetetlenről, teljesen le kell tennünk. Erre a feladatra sokkal gazdagabb és fejlettebb közegészségügy­­gyel bíró államok sem vállalkoztak, annál kevésbbé, mert az isolálással együtt járna az elkülönítettek családjáról való gondoskodásnak kötelezettsége is. Már inkább megvaló­sítható a második lehetőség. Egyes országok (Egyesült Államok, Olaszország) külön intézeteket, u. n. preven­­tóriumokat létesítettek, amelyekben a beteg családok új­

Next