Orvosi Hetilap, 1935. október (79. évfolyam, 40-43. szám)

1935-10-05 / 40. szám

79. évfolyam 40. szám Budapest, 1935 október 5 ORVOSI HETILAP Alapította M­A­RKUS­O­VSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TARTALOM: Verebély Tibor: A hasnyálmirigy sebészete. (1063—1068. oldal) Schilling Béla: Ritkább javallat alapján végzett császár­metszések. (1068—1072. oldal) Perémy Gábor : Vasomotoros zavar intermittáló sántítással encephalitis után. (1072—1073. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (153—156. oldal.) Kasztriner Iván: A húgyhólyagluesről. (1073—1075. oldal) Simkó Béla: Magas egyenes állás fejtett eltartással. (1075— 1076. oldal) Németh Lajos: A szaruhártya rácsos elfajulásáról. (1076— 1077. oldal) Lapszemle : Belorvostan ■— Sebészet — Szülészet — Gyermek­­gyógyászat —• Urológia —• Szemészet —• Bőrgyógyászat (1077—1079. oldal) Könyvismertetés (1079. oldal) Zemplényi Imre: Az orvosok és az OTI. (1079. oldal) Sz.: Grósz Emil ünnepe. (1081. oldal) Az Egyetem ünnepe. (1081—1082. oldal) Vegyes hírek (1082. és a borítólap 3. oldalán) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A hasnyálmirigy sebészete.* Irta: Verebély Tibor dr., egyet. ny. r. tanár. Huszonkét esztendővel ezelőtt foglalkozott a Magyar­ Sebésztársaság Pólya Jenő és Róna Dezső beszámolójá­ban a hasnyálmirigy sebészetével, melyhez Bence Gyula adott belgyógyászati aláfestést. Pólya a magyar iroda­lomban addig közölt 32 heveny megbetegedés — amelyek közül 8 volt saját észlelete — és alapvető állatkísérletei kapcsán a pancreatitis acuta, Róna pedig kizárólag iro­dalmi tanulmányok alapján a pancreatitis chronica, a hasnyálmirigy tömlők, daganatok és sérülések sebészi je­lentőségét ismertette. A lefolyt két évtized munkásságá­nak mérföldkövei e téren Guleke—Gross (1924) hatal­mas monographiája, Schmieden-nek (1927) a német se­­bészgyűlésen elhangzott beszámolója, Körte-nek (1928) újabb összefoglalása, a francia Brocq, az olasz Bernabeu tanulmányai és Gruber-nek (1929) a Henke—Lubarsch­­féle kórbonctani kézikönyvben megjelent kórtani mun­kája lettek, amelyek körül, mint meteoritek csoportosul­nak a kisebb-nagyobb közlemények százai. Ezeknek áttekintése, amiben nagy segítségemre vol­tak fiatal munkatársaim, azt mutatta, hogy a két évtized alig hozott mást, mint statistikai alátámasztást, vagy cáfolatot az egyes, már akkor felvetődött kérdésekre s alig valami újat a lényegre vonatkozóan. Igaz, hogy a hasnyálmirigy szorosabb bekapcsolódása az emésztés és belső elválasztás gyűrűibe növelte az aggodalmat a ve­szélyt illetőleg, mely a mirigy megbetegedései kapcsán a szervezetet fenyegeti, de a sebészet voltaképpen most is szükségképpen a bonctani nehézségek előtt torpan meg, melyek a hasnyálmirigyet, mint Scylla és Charybdis sziklái övezik. Így értelmezendő a svéd Mikkelsen kijelen­tése, hogy a pancreas sebészete több, mint problematikus. Nem a hozzáférhetés okozza a nehézséget, él mb­ől a supra­­gastricus, gastrocolicus és infracolicus út épúgy jól ki . A Magyar Sebésztársaság 1935 májusában tartott gyű­lésén elmondott referátum­ van dolgozva, mint a hátsó, ágyéki behatolás technikája. A nehézség egyfelől inkább abban a hatalmas ér- és ideg­hálózatban rejlik, mely a mirigyet valósággal körülfonja, másfelől abban a viszonyban gyökeredzik, melyben a mi­rigy kivezető csövei egymással és az epevezetékkel állanak. Az erek közül a vasa lienalia, az artéria pancreatico­­duodenalis superior és inferior, az artéria mesenterica superior, a két vena mesenterica a hasnyálmirigy állo­mányába vájt barázdákban futnak; mögötte fekszik az aorta és a vena cava inferior; felette egyesül három fő­ágából a vena portae és oszlik három ágra az artéria coe­­liaca. Az idegrendszer részéről a symphaticus fonatokon: plexus pancreaticus, hepaticus, aorticus superior és re­­nalison kívül a hasüreg nagy gyűjtő központja a ganglion coeliacum fekszik a fej mögött közvetlenül. A vezeték nemcsak a két mirigybeli főtörzsnek, a ductus Wirstngianus és Santorininek kölcsönös viszonyá­ban, hanem a kettőnek a főepevezetékhez és a Water­­szemölcshöz való vonatkozásában is nagy változatosságot mutat, ami a mirigy kórtanában döntő jelentőségű. Clairmont pontos bonctani vizsgálatai, amelyeket utóbb Schmieden a farok felől befecskendezett jodipin­­készítményes röntgenezéssel egészített ki, a két pancreas­­vezeték viszonyának tízféle változatát mutatták ki. A két szélső lehetőség közül az egyik az, hogy a két vezeték eggyé forrt és ilyenkor vagy a Water-papillába, tehát Wirsung-jelleggel, avagy a papilla minorba, tehát San­­torin-jelleggel (Schirmer, Opie) nyílik. A másik véglet az, hogy a két árterület egymástól teljesen el van külö­nítve s külön szájadzanak a duodenumba, különböző to­­pographikus elhelyezéssel (Charpi). A két vezeték külön­böző összeköttetései esetén a benyílás viszonyait további hét lehetőség érzékíti. Nagyobb veszedelemmel a bél felől a zárókészülék nélkül benyíló Santorin-vezeték, az epe­­utak felől a Water-szemölcsbe szájadzó Wirsung-vezeték fenyegeti a mirigyet. Teljesen elkülönített vezeték esetén viszont, minthogy a két vezeték egymást nem helyette­sítheti az egyik elzáródása a megfelelő mirigyterületen szükségképpen váladékpangást eredményez. A vezetékek e különbözése a mirigy fejlődésében leli magyarázatát. A pancreas a duodenum falából a kis szemölcsnek meg-

Next