Orvosi Hetilap, 1935. november (79. évfolyam, 44-48. szám)

1935-11-02 / 44. szám

79. évfolyam 44. szám Budapest, 1935 november 2 HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁ­MOSSY ZO­L­TÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUS­OVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSEK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság : TARTALOM. Szili Jenő: Női nemzőszervek gyulladásos betegségei. (1159— 1161. oldal) Bence Gyula: Kísérleti anaemia gyomorkiirtás után. (1162— 1164. oldal) Weninger Antal: Egy ritka nyaki fejlődési rendellenesség (Klippel-Feil syndroma). (1164—­1169. oldal) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (169—172. oldal.) Faragó Pál: A felső légutak gócos megbetegedésének jelen­tősége asthma bronchialeban. (1169—­1171. oldal) König Gyula és Sebesta Vilma: Adatok az A-vitamin immunbiológiai hatásához. (1171—1172. oldal) Lapszemle: Belorvostan — Sebészet— Szülészet— Gyermek­­gyógyászat — Bőrgyógyászat. (1172 —1174. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei (1174—1175. oldal) Rejtő Sándor: Hőgyes Endre irodalmi munkássága. (1175— 1177. oldal) Vegyes hírek (1177—1178. és a borítólap 3. oldalán) Hetirend (a borítólap 4. oldalán) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Női nemzőszervek gyulladásos betegségei. Irta: Szili Jenő dr., közkórházi főorvos. Az acut és chronikus gyulladásoknak az orvostudo­mány egyetlen ágában sincs­ talán olyan nagy jelentősége, mint éppen a nőgyógyászatban. Többnyire elhúzódó lefo­lyásuk által hosszú időre belenyúlnak a beteg egyén mun­kaképességébe, annak egyéni s a sexuális élet révén csa­ládi életébe is, másrészről a végbement gyógyulási folya­mat ritkán jelent egyszersmind teljes gyógyulást úgy subjectív, mint objectív értelemben. A gyulladásos folya­mat gyógyulása gyakran olyan állapotot teremt, amely a női nemiszervek élettani functiói szempontjából (fogam­zás, terhesség,, szülés) irreparabilis. A női nemiszervek gyulladásainak feltűnő gyakori­ságát főleg négy körülményre vezethetjük vissza: 1. A nemi csatornának kifelé tág nyílása van, ami által számtalan alkalom nyílik különféle szennyező ágen­seknek és infectióknak behatolására. Elég, ha arra utalok, hogy minden nőn, aki beleül a fürdőkádba, megvan a le­hetőség a fürdővíznek a hüvelybe hatolására. Ugyanez áll pl. a manapság annyira elterjedt homoki strandolás al­kalmával a porszerű homok szemcséire nézve. 2. A sexuális élet formája, vagyis az a körülmény, hogy a női szervezet a befogadó elem, amely a sexuális ténykedés alkalmával nemcsak a spermát, hanem az egy­idejűleg belefutott fertőző ágenst is könnyen átveszi. Ugyancsak a nemi actus, de méginkább az ekörül nem ritka abususok gyakran okoznak kisebb-nagyobb sérülé­seket: mindmegannyi fertőzési lehetőség, ami annál sú­­lyosabban esik latba, mert a női nemi csatornának alsó részlete a legkülönbözőbb baktériumokban bővelkedik, melyek között nem egyszer pathoganek is előfordulnak. 3. A nemi csatorna külső nyílása úgy van elhelyezve, hogy kívülről jövő insultusok ellen nagyjából védett, ez­zel szemben azonban a húgycső és a végbélnyílás között való elhelyezettség éppen a fertőzés szempontjából nagyon hátrányos. Elég, ha a hólyag- és vesemedencegyulladáso­­kat, vagy a különböző bélinfectiókat említem. 4. Talán mindezeknél lényegesebb az a gyulladásokra predisponáló momentum, amelyet a női nemiszervek gesta­­tiós elváltozásai okoznak. A terhességi felpuhulás s az ez­zel járó nagyobb sérülékenység, a magzatelhajtási célzat­tal végzett többé-kevésbbé erőszakos beavatkozások, a kü­lönben zárt belső méhszájnak a vetélés, avagy szülés kap­csán történő megnyílása és hosszabb ideig nyitvamara­­dása, a gyermekágyi lochiának kitűnő táptalaj volta és végül a vetélések és szülések kapcsán szükségessé váló be­avatkozások, mindmegannyi előidéző és elősegítő ténye­zője bakteriális gyulladások keletkezésének. A női nemiszervek gyulladásainak gyakoriságára jel­lemző, hogy nagy átlagban a különböző intézetekben ápolt női betegeknek 30%-a gyulladásos természetű. Osztályom 15 esztendős anyagában közel 40.000 beteg közül 25.000 volt szülés és vetélés és 15.000 női betegséggel ápolt, ame­lyek közül a különböző gyulladások 5000 esettel szerepel­nek, vagyis szintén 33%. Ez a szám azonban korántsem jelenti az osztályomon jelentkezett összes gyulladásokat, mert hiszen a könnyebb természetű lábos megbetegedé­sekkel jelentkezőket nem vettük fel, csakis a súlyosakat, lázasokat. Ezenkívül nem szerepelnek az összeállításban a szülés és vetélés kapcsán utólag támadt gyulladások, mert kórházadministratiós okokból ezek a vetélés, ill. szülés ro­vatban vezettetnek. Ha tehát ezeket és a kórházba fel nem vett eseteket is számba vesszük, az összes női betegeknek legalább felét vehetjük gyulladásos természetűeknek. Noeggerath annak idején még tovább ment és a nők 80 százalékára állította, hogy gonorrhoeásan inficiáltak, illetőleg megbetegedettek. Ha most ehhez hozzágondoljuk, hogy a többi női betegségek együttvéve csak 20%-ot tesz­nek, úgy ezen statistika szerint nem volna egészséges nő a világon. Szerencsére Noeggerath adatai erősen túl­zottak. Ha már most azt nézzük, hogy miben áll a női nemi­szervek gyulladásainak fontossága és jelentősége, akkor ezt nagyjából a következő négy pontban foglalhatjuk össze.

Next