Orvosi Hetilap, 1936. március (80. évfolyam, 10-13. szám)
1936-03-07 / 10. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ 80. évfolyam, 10. szám. Budapest, 1936. március 7 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ ORSÓS FERENC TARTALOM: Beck Henryk: Művi hüvely készítése. (207—209. oldal.) vitéz Borsos László: Adatok a mellkas előtti nyelőcsőképzéshez. (209—211. oldal.) Erdélyi Mihály: Adatok a pankreasbetegségek röntgendiagnostikájához. (211—214. oldal.) Csekey László és Oppe Sándor: A dementia paralytica ,,pyrago” kezeléssel. (214—217. oldal.) Jósa László: A hasüregben visszamaradt daganatos here csavarodása. (217—219. oldal.) Kayserné Haspel Lujza: Adatok a pityriasis rosea kórokához. (219—220. oldal.) Móritz Dénes: Tuberculotikus exanthema meningitises betegen. (220—221. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (37—40. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani — Sebészet. — Szülészet. — Urológia. — Szemészet. — Bőrgyógyászat. (221—223. o.) Könyvismertetés: (223—224. oldal.) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei. (224—227. oldal.) Vámossy Zoltán: Törvényjavaslat a hatósági orvosi szolgálatról és ió közegészségügyi törvények módosításáról. (227—231. oldal.) Beznák Aladár: Pavlov Iván. (231—232. oldal.) Lévai Mihály: Megjegyzés Friedrich L. O. H. 9. számában megjelent „Histamonkezelés okozta gyomorpanaszok” c. cikkére. (232. oldal.) Vegyes hírek. (232—234. oldal és a borítólap III. és IV. o.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A varsói Pilsudszky József egyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikájának közleménye (igazgató: Czyzervicz Ádám ny. r. tanár.) Művi hüvely készítése. Irta: Beck Henryk egyetemi magántanár. A különböző műtéti módok szerint a művi hüvelyek három csoportra oszthatók. A legegyszerűbb a nyeles vagy nyeletlen bőrdarabok átültetése, melyekkel a hólyag és végbél között készített üreget kibéleljük. Kezdetben az ilyen műtétek nem sikerültek, később — a megfelelő módszerek kidolgozása után — közlemények egész sora számolt be kedvező eredményről (Kirschner-Wagner, Ollier-Thiersch). A második csoporthoz számítjuk azokat a műtéteket, melyek a művileg készült hüvelycsatornát a hashártyával bélelik ki (Ott, Stöckl). A harmadik csoportba azok a műtétek tartoznak, melyek egy béldarabból képezik ki a hüvelyt. Ezek között a legrégibb Gersuni (1897) és Baldwin (1904) műtété. Általában a művi hüvelyt készítő műtéteknek sok híve van, mert az utolsó öt évben az irodalomból összeállított statistika 700 műtétről számol be. Egy nemrég operált esetben én is az eredeti Baldwinféle módszert választottam, anélkül, hogy visszariadtam volna azoktól a nehézségektől és veszedelmektől, melyeket a szerzők elég nagy száma (Basala, Schubert, Ostroll) állít erről a műtétről. Ennek a módszernek a választására indítottak engem Stöhl, Rabinowitsch, Frakenberg, Corby, Zacharow és mások tapasztlatai, melyek szerint a concurrens módszerek — Schubert, Rüge, Popow, Quéno- Schwartz-félék — egyáltalában nem biztosítják a patiensnőket a postoperatív halálozási százalékkal szemben és ezenfelül nem ritkán nehezen gyógyuló végbélsipollyal és sphincterani bénulással járnak. Kraus szerint a végbélből egy résznek, részben harántul történt kimetszése, az art. haemorrhoidalis sup. és inf. átvágása következtében, kizárja az átplántált segmentumot a vérellátásból, ami nem csekély százalékban okozza az átültetett béldarab nekrosisát. Az ilyen műtétek javalatait és ellenjavalatait, valamint a socialis-moralis indító okait régóta több szerző kimerítően tárgyalta. Én csak Stöckl és Zuralsky nézetére hivatkozom, mely szerint a hüvely hiánya olyan fogyatékosság, melynek megszüntetését a sebész minden esetben vállalhatja, ha a patiensnő a műtét komolyságáról kellő felvilágosítást kap, s ezután is ezt határozottan kívánja. 1933. januárjában egy fiatal orvos hozzám hozta 24 éves testvérét L. K. hajadon tanítónőt. A patiensnő, nan egy jól fejlett, magas nő, rendes nemi jelleggel, sohasem menstruált. A külső nemi részek rendesen fejlettek, a hüvelybemenet táján a hymen fibriatus egy egészen sekély mélyedést fedett. A hüvely teljesen hiányzott. (1. ábra.) A végbél felőli vizsgálatkor kiderült, hogy az uterus hiányzik, ellenben a petefészkek rendes nagyságúak. A vizsgáló ujj csaknem közvetlenül a bélfalon át érezte a húgyhólyagba bevezetett kathétert. Miután megmagyaráztam a patiensnőnek az operativ veszedelmeit és a terhesség tekintetében céltalanságát, egyévi gondolkozási időt adtam. Ő másfél év múlva újból jelentkezett és kijelentette, hogy alapos megfontolás után elhatározta, hogy magát a műtétnek aláveti. Indokolta ezen elhatározását a psychikai érzéseinek romlásával, melyet fogyatékosságának a tudata és az ebből eredő csekélyértékűségének complexuma okoz. Most már úgy láttam, hogy jogosan végezhetem a műtétet. A műtéti beavatkozás 1935. július 24.-én balsoformnarkosisban történt. Gynaekológiai fekvésben a hymen helyzetének megfelelőleg egy harántmetszést tettem és a szöveteket tompán lepraeparáltam. A gátizomzat ellenállásának leküzdése után nehézség nélkül sikerült a kötőszövetben a húgyhólyag és a végbél között a medencehashártyáig felhatolni. Az így nyert üreget gazecsíkkal kitamponáltam. (2. ábra.) Most a hasüreget nyitottam meg Pfannenstiel szerinti harántmetszéssel. A nemiszervek megtekintése a következőket mutatta: mindkét oldalt normális petefészkek, a baloldalin egy sárga test, a petefészkek előtt fekvő rendes nagyságú kürtvégek medián felé haladtukban csakhamar vékony kötőszöveti kötegbe meny