Orvosi Hetilap, 1936. szeptember (80. évfolyam, 36-39. szám)

1936-09-05 / 36. szám

80. évfolyam, 36. szám, Budapest, 1936. szeptember 5. HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐ­GYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság: TARTALOM: Benedek László és Hüttl Tivadar: A cerebralis stereoarterio­­graphia jelentősége a haemangioma cerebri operativ keze­lésében. (839—842. oldal.). Sereghy Emil és Marcinkievics Andor: Az ellenállóképesség jelentősége a sebészetben. (842—845. oldal.). Bodon György: A gluconsav és a gluconsavas hexamethyl­­entetramin hatásáról. (845—849. oldal.). Vásárhelyi Béla: Periarteriitis nodosa. (849—851. oldal.). Sellei József: A hydroa vacciniforme s. aestivale keletkezése. (851—853. oldal.). Friesz Jenő­ és Marno Sári: A prostigmin hatása myastheniá­­ban (853—855 oldal.). Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (151—154. oldal.). Lapszemle: Belorvostan. — Szemészet. — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. — Urológia. (855—858. oldal.). Könyvismertetés. (858—859 oldal.). Héjjá Pál: A vízellátás Buda ostroma alatt. (859—861. oldal.). Zemplényi Imre: Aktualitások. (862. oldal.). Angyal Lajos: Megjegyzés Csépai Károly dr. „Insulinshok és insulinérzékenység” című cikkéhez. (862. oldal és a borítólap III. oldalán.). Bíró Sándor: Megjegyzés Lóránth Géza és Frank László dr. cikkére. (a borítólap III. oldalán.). Vegyes hírek. (a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Tisza István Tudományegyetem ideg- és elmegyógyászati (igazgató: Benedek László ny. r. tanári, és sebészeti klini­kájának, (igazgató: Hüttl Tivadar ny. r. tanár) közleménye. A cerebralis stereoarteriographia jelentő­sége a haemangioma cerebri operativ kezelésében. (Műmelléklettel.), írták: Benedek László dr. és Hüttl Tivadar dr. Az angiotopographiának változásai szervi folyama­tokban a kórjelzés céljaira első­sorban az agyvelő neo­­plasmánál hasznosíthatók. Ezen utóbbiak között is külö­nös jelentőséget nyertek az arteriogrammok a cerebralis érdaganatok esetében, miután az ezen eljárással, előállít­ható positív contrastképeknek felépítésében a daganatok constituáló elemei részt vesznek. A jelen esetben a stereoskopos felvételek a három­­dimensiójú érhálózatról, a racemosus arborisatióról, az utóbbiaknak vérellátási viszonyairól plastikus, testies képeket nyújtanak. Ezen észlelésünk egy nagyobb ter­jedelmű, jelenleg sajtó alá rendezés alatt lévő mono­­graphiának anyagából való (Benedek—Hüttl: Über die zerebrale Stereoangiographie, Berlin, 1936.). Az angioma artériáié racemosum-nak (s. cirsoideum) in vivo verificált alábbi észleletében a stereoarteriogra­phia nemcsak a kórjelzés felállításában, hanem egyszer­smind a műtétek közvetlen irányításában is tevékenyen közrejátszott. Emeli észleletünk érdekességét az a körül­mény, hogy a beteget már klinikánkra történt felvétele előtt más intézetben „hemisphaerium-tumor­“ diagnosisá­­val operálták a centro-parietalis tájának feltárásával. A tumort az Operateur csak a mélyben, homályosan vélte tapintani, ezért a duracsont- és lágyrész-lebenyt vissza­hajtva, azokat egyesítette. A decompressiv jellegű be­avatkozás után javulás csak annyiban következett be, hogy az epileptiform görcsök ritkábban jelentkeztek. A klinikánkon eszközölt arteriographia helyes irány­ba terelte a kórjelzést és határt, irányt szabott a sebészi eljárásnak, amennyiben egyedül célszerűbbnek látszott az arteriographia műtétének folyamán — újabb operatio nélkül — a carotis interna ligaturáját eszközölni. A mű­téti beavatkozás után lassanként bekövetkezett subjectiv (az intensív fejfájás) és objectiv javulás (izomerő, járás, érzészavar) az eljárást igazolta. Pathologiai és tü­nettani érdekesség, hogy a haem­­anginoma cerebri-t mindkét oldali art. et venae temp. superficiales ektasiái kísérték, amelyek a műtét után is kifejezettek. A carotis communis és ágai az angioma ol­dalán fali hypertrophiával tűntek ki. A carotis-ligatura után a jobb koponyafél felett phonendoskoppal hallható edényzörej tetemesen halkult és a fejtumor is jelenté­kenyen csökkent. A véredény-tumorok a ritkább agydaganatféleségek­­hez tartoznak a Cushing által a berlini I. Nemzetközi Ideggyógyászati Congressuson előadott és 2023 agyvelő­­daganatra vonatkozó statistikai beszámoló szerint, (mint annak tanui voltunk) — az intracranialis tumoroknak csupán 2%-át teszik ki. A cerebralis előfordulási formák között szerepelnek: az angioma teleangiektaticum, — főleg a kitágult, ka­nyargós hajszálereknek és kevés praeexistáló artériának és vénának gomolyával, —, az angioma racemosum, vagy cirsoideum, — hypertrophisált falú és kitágult artériák­kal, gazdag (átképzett) érelágazásokkal, amely utóbbi forma inkább az edényszövet fejlődési anomáliájának, mint valódi daganatnak fogható fel; az angioma caver­­­nosum — főleg visszeres vért tartalmazó barlangos üre­gekkel és többnyire érdús sövényekkel —, csak elvétve állapítható meg. Az idetartozó daganattypusok között külön említést érdemelnek az Arvid Lindau-féle haemangiotolastomák, amelyek főleg a IV. agygyomro­s area postrema-jának edény-előképzetéből indulnak ki. Lindau érdeme az, hogy felismerte ezen többnyire kisagyi cysták fali növedékei *) Előadatott a Debreceni Orvosegyesület 1936. márc 19-i tudományos ülésén betegbemutatással.

Next