Orvosi Hetilap, 1938. november (82. évfolyam, 45-48. szám)
1938-11-05 / 45. szám
82. évfolyam. 45. szám. Budapest, 1958 november 5. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY. SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC MISKOLCZY DEZSŐ GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ TARTALOM: Török Lajos: A bőrreactio változása ismételt vegyi és fizikai ingerekre. (1081—1085. oldal.) Füsthy Ödön: Enterobius (Oxyuris) vermicularis előfordulása féregnyulványokban. (1085—1080. oldal.) Sallay Imre: A dohányfüst hatása az Ekg.-ra. (1089—1093. oldal.) Hofhauser János: 750 operált golyva kórszövettani vizsgálatainak eredménye. (1093—1095. oldal.) Frenyó Lajos: Csecsnyujtvány-gyulladás középfül-tünetek nélkül. (1095—1096. oldal.) Frenyó Lajos: Gégerák és bujakór. (1096—1098. oldal.) Goreczky László és Ludány György: Calcium-befecskendezés hatása az alapanyagcserére. (1098—1099. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (177—180. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Szülészet. — Szemészet. Gyermekgyógyászat. — Bőrgyógyászat. (1099—1101. o.) Könyvismertetés: (1101. oldal) Egyesületek ülés jegyzőkönyvei: (1101. oldal.) Marikovszky György: Levél egy falusi orvoshoz. (1102. o.) Vegyes hírek és Hetirend: (1103—1104. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A bőrreactio változása ismételt vegyi és fizikai ingerekre írta: Török Lajos dr. egyet. c. rk. tanár, a Gr. Apponyi Albert poliklinika főorvosa.* Sokszor tapasztaljuk bőrbetegségek gyógyítása közben, hogy a bőr, mely valamely külsőleg alkalmazott gyógyszertől megsobosodott, a gyulladás elmúlása után ugyanazt a gyógyszert hasonló töménységben jól tűri és nem jön újra gyulladásba tőle. A bőrnek ezt a viselkedését többen tették kísérleti vizsgálat tárgyává. A vizsgálók kevés kivétellel azt állapították meg, hogy a bőr ellenállása a gyulladás után megnövekszik és hogy ennek következtében reactiójának foka az újabb izgatásra csökken. Osztályomon az évek folyamán sokszor tanulmányoztuk a bőr reactiójának megváltozását ismételt izgatások után. Kísérleteinket úgy végeztük, hogy az emberi, ritkábban az állati bőrön külső fizikális vagy chemiai ingerekkel bővérűséget vagy enyhe gyulladást idéztünk elő, gyakrabban pedig urticariogén anyagok oldatait fecskendeztük be igen kis mennyiségben az irhába, vagy egy cseppet helyeztünk belőlük a bőrre és azon keresztül felszínes beszúrást ejtettünk. A bőr izgatását csak akkor ismételtük meg, amikor a bőrreactio összes tünetei már elmúltak, vagy legalább is már erős visszafejlődésben voltak. Tapasztalataink szerint a bőrizgatást követő reactio, akár bővérűségben, akár csalánfolt, avagy enyhe dermatitis alakjában mutatkozott, az esetek túlnyomó többségében a második izgatás után nagyobb fokú lett. Intensitása igen gyakran még néhány további izgatás után is növekedni szokott. További izgatásra a reactio foka hirtelen, vagy fokról-fokra az eredeti szintre vagy az alá is süllyed. Ez akkor is bekövetkezik, ha az urti*) Előadta a Magyar Dermatologiai Társulat 1933. évi X Nagygyűlésén. Az előadásban megemlített kísérletek részletes leírását lásd az Annales de Dermatologie I. évi augusztus—szeptemberi és októberi számaiban. cariogen anyagokat a befecskendezések ismétlésekor minden alkalommal töményebben inficiáljuk. Ugyanakkor a kontrollképpen eddig nem kezelt helyen végzett befecskendezések a concentratio emelkedésével párhuzamosan mind nagyobb csalánfoltokat okoznak. Urticariogen anyagok befecskendezése után elvétve azt tapasztaltuk, hogy az egymást követő bőrreactiók foka ingadozik, kisebb fokú reactio után erősebb következik és hogy ez az ingadozás megismétlődhetik. Később azonban ezekben az esetekben is redukálódott a csalánfoltok terjedelme. Elvétve az is előfordult, hogy a csalánfolt már a befecskendezés első ismétlésére kisebb terjedelművé vált. Ezeket a ritka eshetőségeket azért emelem ki, mert a bőrreactivitás csökkenésének később előadandó magyarázatában fontos szerepük van. Arról, hogy urticariogén anyagok befecskendezésének első megismétléseire a bőrreactio fokozódni, majd további ismétlésre csökkenni szokott, rajtunk kívül csak Hecht emlékezik meg. Lehet, hogy mások inkább a feltűnőbb jelenségre, a további izgatásra csökkenő bőrreactióra vetettek ügyet. Talán éppen úgy nem ügyeltek az enyhe dermatitis fokozódására sem. De ez a magyarázat nem alkalmazható olyan kitűnő megfigyelőre, mint Thomas Lewis. De Lenis-nek a mienktől eltérő kísérleti eredményeit megmagyarázza, hogy akkor ismételte meg a bőr izgatását, amikor az előző izgatás által előidézett bőrgyulladás tünetei még megvoltak. Márpedig úgy az activ, mint a passiv bővérűség (a gyulladásos természetű is) mérsékli a gyulladás fokát. Ez az oka, hogy Lewis kísérleteiben nem fokozódott eleinte a bőr reactioja. Mi azonban Leillis-től eltérően megvártuk, amíg az előző gyulladás tünetei elmúltak és csak azután izgattuk a bőrt újból. Mi az oka a bőrgyulladás kezdeti fokozódásának és későbbi csökkenésének? Azt hiszem, hogy a fokozódást joggal tulajdoníthatjuk a bőr élő sejtjei által termelt, a histaminnal rokon és talán vele azonos H-anyagnak, amelynek hyperaemiát, nagyobb mennyiségben lobot fokozó hatását Lewis bebizonyította. Krogh szerint tartósabb gyulladásoknál más hasonló hatású anyagok is szerepelnek, amelyeket H-kolloidoknak nevez. Véle