Orvosi Hetilap, 1951. október (92. évfolyam, 40-43. szám)

1951-10-07 / 40. szám - Hedri Endre - Szemző György - Zsebők Zoltán: A vagotomia késői eredményeiről

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI S­Z­A­K­S­ZE­R­V­EZET HI­VATALO­S SZAKLAPJA XCII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM, 1951. OKTÓBER 7. Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. • Szerkesztőségi titkár : LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V. Budapest, V., Akadémia­ u. 3. Tel.: 129-380. 97. m. o., 128-376. M. N. B. egyszámlaszám 1 936-343. A Budapesti Orvostudományi Egyetem 11. sebészeti klinikájának (igazgató: Hedri Endre dr. egyet. ny. r. tanár) és a Főváros Tanácsa emésztőszervi műszeres vizsgálatok osztályának (főorvos: Szemző György dr. egyet. m. tanár) közleménye. 90 A vagotomia késői eredményeiről* írta: HEDRI ENDRE dr., SZEMZŐ GYÖRGY dr. és ZSEBŐK ZOLTÁN dr. Két és negyed évvel ezelőtt, 1948 márciusá­ban beszámoltunk 64 vagusresectióról és 45 be­tegen a műtét­­utáni első 30 évben észlelt köz­vetlen eredményekről. Előadásunk összefoglalá­sában a következőket mondottuk: »A műtét értékéről nyilatkozni egyelőre csak pillanatfelvétel alapján lehet. A vagotomia után a gyógyulás az esetek jórészében bekövetkezik, egy részükben azonban elmarad. A betegek közül sokan mellékhatásokkal fizetnek a fekélypana­szok megszűnéséért. Az eredmények értékelése betegek és orvosok szerint különböző ... Azt hisszük, hogy a vagotomiáról végleges ered­ményt majd csak 8—10 év múlva lehet alkotni.« Összefoglalónkból arra lehetett következ­tetni, hogy az az időtájt talált állapothoz képest két irányban vártunk eltolódást. Egyrészt re­méltük, hogy a mellékhatások csökkenni fognak, másrészt tartottunk attól, hogy a mellékhatások csökkenésének is meg lesz az ára, és hogy mindaz, ami a csökkenésnek volt előidézője, egyszersmind visszaállítója lesz annak az álla­potnak, amely a tulajdonképpeni fekélykészség lényegét, kórélettani alapját képezi. Előadásunk óta 2 és negyed év telt el. Ez alatt az idő alatt a panaszokkal jelentkező bete­geket ismételten felülvizsgáltuk. 1950-re pedig elhatároztuk összes vagotomizált betegeinknek . A Sebész-szakosztály 1950. június 22-iki ülésén tartott előadások nyomán, rendszeres felülvizsgálatát a késői eredmény szempontjából. A vagotomia irodalma közben tetemesen megnövekedett, aminek oka az, hogy azóta kb. 11.000 ilyen műtétet végeztek és a vagotomiák többnyire 20—30—50 esetre vonat­kozó ismertetésekben kerültek közlésre, a szer­zők közül pedig többen folytatólag közölték ta­pasztalataikat és közlésre kerültek egyes spe­ciális, a vagotomia kérdésével kapcsolatos bonc­­tani, kórélettani, röntgenológiai, gastroskopiai és egyéb megfigyelések. Ilyen körülmények kö­zött az irodalom ismertetése során csak a lé­nyeges adatokat közölhetjük. A legértékesebb állásfoglalások a symposion-szerű összejövetele­ken alakultak ki. E symposionok közül legjelen­tősebb a leningrádi Pirogor társaság 1949-ben tartott konferenciája, amelyen Filatov, Szmirnov és Krüger, Jelszarovszkij, Kondratyev és Nyezsajeva, Brohovics, Szozon-Jarosevics, Vojt és Antonova, Petzko, Levitan és Jahnics tartottak előadásokat, illetve hozzászóláso­kat. A konferencián kialakult felfogást az elnöklő Dzsanelidze foglalta össze a kö­vetkezőképpen: »A peptikus fekély meg­oldására rendelkezésre álló műtéti mód­szerek nem elégítenek minket ki és kényte­lenek vagyunk új utakat keresni a gyomorfekély gyógyításához. Resectióval megfosztjuk a bete­get gyomrának felétől vagy negyedétől, ezért természetesnek látszott olyan új módszernek 1281

Next