Orvosi Hetilap, 1955. március (96. évfolyam, 10-13. szám)

1955-03-06 / 10. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Endes Pongrác - Takács-Nagy Lóránd - Rubányi Pál - Gömöri Pál: Adatok a malignus hypertonia pathogenesiséhez

ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCVI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM, 1955. MÁRCIUS 6 Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest, VII. Lenin körút 5. sz. Tel.: 42-33-77 M. N. B. egyszámlaszám : 91.878.263-48 ORVOSI HETILAP E­REDETI KÖZLEMÉNYEK A Budapesti Orvostudományi Egyetem III. sz. Sebészeti Klinikájának (igazgató: Rubányi Pál dr. egyet. tanár) és III. sz. Belklinikájának (igazgató: Göm­öri Pál dr. egyet, tanár) közleménye Adatok a malignus hypertonia pathogenesiséhez Irta: ENDES PONGRÁC dr. T­A­K A CS-N­A G­Y LORÁND dr., RUBÁNYI PÁL dr. és G­Ö­M Ő R I PÁL dr. Volhard és Fahr a »mephrosclerosis«-t primaer vesemegbetegedésnek tekintette és az ennek kap­csán fellépő magas vérnyomást a »­vesebaj« követ­kezményének tartotta (32). A klinikai, valamint a morphológiai kép alapján »benignus« és »malignus nephrosclerosis«-t különböztettek meg. Fahr (15) szerint a benignus formát a veseerek arterioscle­­rosisa, a malignus formát pedig a nekrotizáló és gyulladásos érelváltozások jellemzik. Ezt a felfo­gást építette tovább Schürmann és MacMahon (30), akik szintén specifikus arteriola elváltozásról írtak. Bár a malignus nephrosclerosis általuk fel­állított morphológiai ismérvei ma is helytállóak, az elváltozások eredetét illetően nagymértékben meg­változott a kutatók felfogása. Egyesek főleg állat­kísérleti adatai szerint a jellegzetesnek mondott arteriolanekrosist csupán a magas diastoles nyo­más determinálja, míg mások egyéb tényezőknek, így az uraemiának, a veseszövet pusztulásának is szerepet tulajdonítanak. Mai felfogásunk szerint a nephrosclerosis nem primaer vesebetegség, hanem a hypertoniabeteg­­ség következtében jön létre. A hypertoniabetegsé­­get két nagy csoportra szokták osztani, éspedig benignus és malignus alakra. Az elsőt a lassú le­folyás jellemzi és az eseteknek csak 10%-a hal meg veseelégtelenségben. A malignus alakot a gyors progressio jellemzi, a betegek rendesen 2—3 éven belül meghalnak, legtöbbször uraemiában. Ezen »primaer« malignus alak mellett beszélünk még a benignus alak »malignus fázisáról«, azaz azokról az esetekről, melyekben a progressio hirtelen meg­gyorsul és a malignus alakra jellemző tünetek fej­lődnek ki. A benignus hypertoniát Lang (22) nyo­mán ma neurogén megbetegedésnek tekintjük és a vesék ilyenkor csak másodlagosan betegszenek meg és vesznek részt a hypertonia fenntartásában. A malignus hypertonia eredetének kérdése azon­ban ma sem tekinthető lezártnak. Abrikoszov (1), Tarajen (31), MacMahon és Pratt (25), Kimmel­­stiel és Wilson (21) szerint a hypertoniabetegség két alakja pathogenetikailag különálló betegséget jelent, melyek között qualitatív különbség áll fenn. Lang (22), Anyicskov (4), Byrom és Dodson (10), Pickering (27), Gömöri (17) szerint ezek a hyper­toniabetegség könnyebb vagy súlyosabb alakját jelentik és köztük csupán fokozatú különbség van. Újabban Derrow és Altschule (12) nyomán egye­sek a malignus hypertoniát nem tekintik önálló kórképnek, csupán klinikai syndromának, mely vagy a primaer hypertoniabetegség, vagy valami­­lyen vesebetegség kapcsán alakul ki. Ilyen értelem­ben foglalt állást vizsgálataink alapján D­ömöri (18, 19) is a prágai Kardiológus Társaságban és a gottwaldovi hypertonia kongresszuson tartott elő­adásaiban. Mivel a malignus nephrosclerosisra jel­lemző nekrotizáló érelváltozásokat eddig mindig csak boncolási anyagon írták le, felmerült­ annak a valószínűsége, hogy ez csak a hypertoniabetegség uraemiával végződő, terminális állapotára jellemző. Jelen munkánkban több kérdéssel kívántunk foglalkozni, így elsősorban avval, hogy a malignus hypertonia és a benignus hypertonia között patho­­genetikai szempontból milyen viszony áll fenn, to­vábbá, hogy a malignus és benignus hypertonia, ill. a malignus és benignus nephrosclerosis között milyen kapcsolat található, hangsúlyozva, hogy mind a malignus, mind a benignus hypertonia ki­fejezést klinikai, míg a malignus és benignus nephrosclerosis kifejezést kizárólag morphológiai fogalom megjelölésére használjuk. A kérdést csak együttes klinikai és kórbonctani vizsgálatokkal

Next