Orvosi Hetilap, 1955. április (96. évfolyam, 14-17. szám)

1955-04-03 / 14. szám - Babics Antal: 1945-1955

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCVI. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1955. ÁPRILIS 3 Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest, VII. Lenin körút 5. sz. Tel. 42-33-77 M. N. B. egyszámlaszám : 91.878.263-48 1945-1955 Két évszám egymás mellett!... Mindössze 10 év történetét határolják. A históriában 10 év álta­lában nem jelentékeny időszak, de ez a tíz esztendő számunkra és az utánunk következők számára je­lentőségében kimagasló marad és nem hasonlítható sem a magyar nép, sem a magyar orvostudomány múltbeli történetének egyetlen szakaszához sem. E két évszám közötti történelmi időszak minden orvostudományi eseménye szorosan összeforrott hazánk gazdasági, politikai és társadalmi átalaku­lásával és elválaszthatatlan felszabadítónk, a Szov­jetunió barátságától, amit­ a babérkoszorúval öve­zett és lobogó fáklyával összekapcsolt nemzeti jel­vényeink is szimbolizálnak. 1945. április 4. Ez a dátum sok mindent jelent számunkra. Jelenti a történelem leggonoszabb há­borújának befejezését. Jelenti a múlttal szemben más, új életünk kezdetét és jelenti az emberi élet legnagyobb kincsét: a szabadságot. Ez a dátum emlékeztet is. Emlékeztet a fasizmus embertelen­ségére és pusztításaira, hogy abból is tanuljunk tántoríthatatlanokká lenni új életünk kialakításá­ban. Emlékeztet határtalan lelkesültségünkre, ami­kor hozzáfogtunk szétdúlt országunk rendbehoza­talához. És ez az emlékezés arra is figyelmeztet, hogy drága áron szerzett jelenünket és jövőnket mindennél jobban szeressük és óvjuk. Mi idősebbek ismerjük a régit, amelyben fel­nőttünk és em­­beri természetünk szerint ragaszkod­tunk hozzá. De amikor 1945-ben könnyező sze­mekkel magunk köré tekintettünk, megkeménye­dett a szívünk és bátrakká lettünk elhatározásaink­ban: odaálltunk az Új mellé, amelynek eszméjét a Párt közvetítette számunkra. Ez a kemény elha­tározás megtöltötte életünket a tavasz alkotó moz­gásával. Ma már könnyű visszagondolni arra, amit 1945-ben nem volt könnyű elhatározni és végre­hajtani. Nehéz volt még nekünk orvosoknak is, akiknek a foglalkozása nem lehet mesterség, ha­nem minden nap meg-megújuló érzelmekkel meg­töltött hivatás. Hivatás, amely odaszólít bennünket a születés öröméhez, a szerencsétlenül jártak fáj­dalmához, a halál szomorúságához és a gyógyulók ujjongó boldogságához. Van-e szebb dolog a vilá­gon, mint mindenütt ott lenni, ahol az emberek éreznek? Van-e felemelőbb­ érzés, mint tettekkel segíteni az épülő új társadalmat, adni tudásunkból az embereknek, a hazánknak, hogy egészséges munkások dolgozzanak a gyárakban, izmos parasz­tok­ szántsanak és arassanak, pirosarcú gyerekek örüljenek a tavasznak és boldog öregek mosolyog­ják meg a hulló faleveleket. A magyar orvosok szíve együtt dobog a nép szívével, amint együtt dobogott akkor is, amikor minden tudásával, lobogó lelkesedésével állott oda az Új építéséhez és alkotni kezdett új módszerekkel. A feladatunk nem volt könnyű. A szocializmus, a nép és a szülőföld szeretete új formában határoz­ták meg az orvosok feladatait. Járványvédelem, kórházi élet elindítása, a csecsemőkről való gondos­kodás és hasonlók a legsürgősebb teendők. E nagy feladatok mellett bámulatos gyorsasággal már 1945-ben megalakulnak az orvostudomány szak­csoportjai, megjelenik az Orvosok Lapja, majd a népi demokrácia hagyománytisztelete újjáéleszti a nagymúltú Orvosi Hetilapot és megkezdi működé­sét az Orvostudományi Dokumentációs Központ. A meginduló tudományos élet e kis csatornáin ke­resztül áramlanak a Szovjetunió felől új éltető ismeretek, gondolatok, hogy nemes oltóágakként tapadjanak meg a magyar orvostudomány hagyo­mányokban gazdag törzsén. Új időszak kezdődött a magyar orvostudomány történelmében, új esz­mék, új meglátások, gazdag hajtások indultak fej­lődésnek. Soha nem tapasztalt lelkesedéssel és ön­kéntességgel indult el a gyógyító munka, a tudo­mányos kutatás, amelynek rendszerezését és irá­nyítását előbb a Tudományos Tanács, majd a meg­újult Magyar Tudományos Akadémia vette kezébe. Ezzel egyidőben egymás után nyílnak meg az újjá­

Next