Orvosi Hetilap, 1955. április (96. évfolyam, 14-17. szám)
1955-04-03 / 14. szám - Babics Antal: 1945-1955
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCVI. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1955. ÁPRILIS 3 Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest, VII. Lenin körút 5. sz. Tel. 42-33-77 M. N. B. egyszámlaszám : 91.878.263-48 1945-1955 Két évszám egymás mellett!... Mindössze 10 év történetét határolják. A históriában 10 év általában nem jelentékeny időszak, de ez a tíz esztendő számunkra és az utánunk következők számára jelentőségében kimagasló marad és nem hasonlítható sem a magyar nép, sem a magyar orvostudomány múltbeli történetének egyetlen szakaszához sem. E két évszám közötti történelmi időszak minden orvostudományi eseménye szorosan összeforrott hazánk gazdasági, politikai és társadalmi átalakulásával és elválaszthatatlan felszabadítónk, a Szovjetunió barátságától, amit a babérkoszorúval övezett és lobogó fáklyával összekapcsolt nemzeti jelvényeink is szimbolizálnak. 1945. április 4. Ez a dátum sok mindent jelent számunkra. Jelenti a történelem leggonoszabb háborújának befejezését. Jelenti a múlttal szemben más, új életünk kezdetét és jelenti az emberi élet legnagyobb kincsét: a szabadságot. Ez a dátum emlékeztet is. Emlékeztet a fasizmus embertelenségére és pusztításaira, hogy abból is tanuljunk tántoríthatatlanokká lenni új életünk kialakításában. Emlékeztet határtalan lelkesültségünkre, amikor hozzáfogtunk szétdúlt országunk rendbehozatalához. És ez az emlékezés arra is figyelmeztet, hogy drága áron szerzett jelenünket és jövőnket mindennél jobban szeressük és óvjuk. Mi idősebbek ismerjük a régit, amelyben felnőttünk és emberi természetünk szerint ragaszkodtunk hozzá. De amikor 1945-ben könnyező szemekkel magunk köré tekintettünk, megkeményedett a szívünk és bátrakká lettünk elhatározásainkban: odaálltunk az Új mellé, amelynek eszméjét a Párt közvetítette számunkra. Ez a kemény elhatározás megtöltötte életünket a tavasz alkotó mozgásával. Ma már könnyű visszagondolni arra, amit 1945-ben nem volt könnyű elhatározni és végrehajtani. Nehéz volt még nekünk orvosoknak is, akiknek a foglalkozása nem lehet mesterség, hanem minden nap meg-megújuló érzelmekkel megtöltött hivatás. Hivatás, amely odaszólít bennünket a születés öröméhez, a szerencsétlenül jártak fájdalmához, a halál szomorúságához és a gyógyulók ujjongó boldogságához. Van-e szebb dolog a világon, mint mindenütt ott lenni, ahol az emberek éreznek? Van-e felemelőbb érzés, mint tettekkel segíteni az épülő új társadalmat, adni tudásunkból az embereknek, a hazánknak, hogy egészséges munkások dolgozzanak a gyárakban, izmos parasztok szántsanak és arassanak, pirosarcú gyerekek örüljenek a tavasznak és boldog öregek mosolyogják meg a hulló faleveleket. A magyar orvosok szíve együtt dobog a nép szívével, amint együtt dobogott akkor is, amikor minden tudásával, lobogó lelkesedésével állott oda az Új építéséhez és alkotni kezdett új módszerekkel. A feladatunk nem volt könnyű. A szocializmus, a nép és a szülőföld szeretete új formában határozták meg az orvosok feladatait. Járványvédelem, kórházi élet elindítása, a csecsemőkről való gondoskodás és hasonlók a legsürgősebb teendők. E nagy feladatok mellett bámulatos gyorsasággal már 1945-ben megalakulnak az orvostudomány szakcsoportjai, megjelenik az Orvosok Lapja, majd a népi demokrácia hagyománytisztelete újjáéleszti a nagymúltú Orvosi Hetilapot és megkezdi működését az Orvostudományi Dokumentációs Központ. A meginduló tudományos élet e kis csatornáin keresztül áramlanak a Szovjetunió felől új éltető ismeretek, gondolatok, hogy nemes oltóágakként tapadjanak meg a magyar orvostudomány hagyományokban gazdag törzsén. Új időszak kezdődött a magyar orvostudomány történelmében, új eszmék, új meglátások, gazdag hajtások indultak fejlődésnek. Soha nem tapasztalt lelkesedéssel és önkéntességgel indult el a gyógyító munka, a tudományos kutatás, amelynek rendszerezését és irányítását előbb a Tudományos Tanács, majd a megújult Magyar Tudományos Akadémia vette kezébe. Ezzel egyidőben egymás után nyílnak meg az újjá