Orvosi Hetilap, 1955. június (96. évfolyam, 23-26. szám)
1955-06-05 / 23. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Budavári Róbert: Új vércsoportok
ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCVI. ÉVFOLYAM 23. SZÁM. 1955. JÚNIUS 5 Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest, VIL. Lenin körút 5. sz. Telefon: előfizetés 423-377, különlenyomat 223-896-tól 899-ig — M. N. B. egyszámlaszám: 91.878.263-48 ORVOSI HETILAP TOVÁBBKÉPZÉS A Budapesti Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének (igazgató: Incze Gyula dr. egyetemi tanár) közleménye Új vércsoportok Irta: BUDVARI RÓBERT dr. Miután Landsteiner és Levine 1927-ben felfedezték az MN és P vércsoportrendszert, a vércsoportok kutatása hosszú ideig újabb vércsoportrendszerek felfedezését nem eredményezte. A kutatás intenzitása azonban mégsem csökkent és ennek egyik oka az volt, hogy a transzfúziók alkalmazási területének kiszélesítésével és gyakoriságának rohamos megnövekedésével megnőtt a vércsoportok jelentősége is. A másik, nem kevésbé hathatós indítékot ehhez a kutatáshoz a vércsoportoknak a vitás származás (apaság) eseteinek kiderítésében való alkalmazhatósága szolgáltatta. A fordulópont 1940-ben következett be az Rhfaktor felfedezésével. Landsteiner és Wiener immunizációs kísérletsorozataik kapcsán— amelyek korábban az M, N és a P, p vércsoport antigének rendszerének felfedezéséhez vezettek — embervér’ helyett majom, a Macacus Rhesus vérét fecskendezték nyúlba és tengerimalacba. Az állatok a Rhesus-vörösvérsejtek antigénjére új antitest anti-Rh agglutinin képzésével reagáltak és ezen immunsavó segítségével felfedezett újabb emberi vércsoporttulajdonságot (antigént) később Rh)- nak nevezték el. 1945-ig az Rh-rendszer számos alcsoportját határozták meg. 1946 óta számos olyan újabb vércsoporttulajdonságot találtak, amelyek az Rh-rendszertől is függetlenek, úgyhogy 1953-ig ezekből 6 újabb vércsoportrendszer vált ismeretessé. Ezt az eredményt elsősorban az egyre többször adott transzfúziókkal kapcsolatban fellépett transzfúziós reakciók, szövődmények módszeres kivizsgálása tette lehetővé. Nem kisebb szerepe volt azonban ebben az anya magzati, terhesség alatti immunizációs folyamatok kutatásának. Az új vércsoporttulajdonságok (antigének) felfedezése éppen ezért ma már nem tekinthető csupán a véletlen művének. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ugyanaz az immunizációs folyamat, amelyet Landsteiner és Wiener pl. a Rhesus-vérrel mesterségesen végzett, ugyanúgy, sőt tökéletesebben végbemegy természetes körülmények között is. A vörösvér sejtek csoporttulajdonságait kezdettől fogva azért nevezték »antigéneknek« (agglutinogen), a savóban található agglutinineket »antitesteknek«, mert az egész agglutinációs mechanizmus nagyon hasonlított — a már régebben ismert — immunszérumok általi baktériumagglutinációhoz. Ahogy a baktériumantigének a szervezetben immunantitestek képződését váltják ki, éppen így válthatják ki vércsoportantitestek képződését a vércsoportantigének. A természetes immunizáció, vagyis a vörösvérsejtekben levő vércsoportantigén ismételt bejutásának lehetőségét adja meg az ismételt transzfúzió vagy az ismétlődő terhesség. Ezért nő az újonnan felfedezett antitestek száma a gyakori transzfúziókkal. Ha most az így nyert antitestekkel szisztematikusan vérmintákat hozunk össze, azokban kimutathatók az eddig nem ismert antigének. Az immunizációs folyamatoknál nyert antitestek éppen ezért »immun-antitestek« (agglutininek), szemben a vérben már preformáltan jelenlevő természetes vagy isoantitestekkel (isohaemagglutininekkel), mint pl. az anti-A vagy anti-B. Az immunantitestek egy része incomplet alakban van jelen a savóban (tehát pl. csak albuminban szuszpendált vörösvérsejteket agglutinál), szemben a természetes vagy isoantitestekkel, amelyek jól agglutinálják a konyhasóban szuszpendált vörösvérsejteket is, tehát completek. A terhességi immunizációs folyamatok kutatása egyébként a Landsteiner-féle kísérletektől