Orvosi Hetilap, 1956. február (97. évfolyam, 6-9. szám)

1956-02-05 / 6. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Rauss Károly - Kétyi Iván: A dysenteria védőoltás eredményei

Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVII. ÉVFOLYAM 6. SZÁM, 1956. FEBRUÁR 5. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal : Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest VII. Lenin körút 5. sz. Telefon : 423-377, különlenyomat 223-896-tó 1­899-ig ORVOSI HETILAP ALAPÍTÓ T.T A: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA E­REDETI KÖZLEMÉNYEK A Pécsi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetének (igazgató: Rauss Károly dr. egyet. tanár) közleménye A dysenteria védőoltás eredményei írta: RÁÜSS KÁROLY dr. és RÉT­YI IVÁN dr. A dysenteria védőoltás problémája egyidős a kórokozó felfedezésével. A második világháború előtti irodalmi adatok javarésze a Shiga—Kruse védőoltással foglalkozik és talán nem túlzás annak megállapítása, hogy érdemen felül foglalkoztak e kérdéssel és mint egyszerűen megoldható feladat került elkönyvelésre a Flexner—Sonne fertőzések specifikus praeventiója. A Flexner—Sonne vakci­­nálás sikerébe vetett hitet az okozta, hogy mono­­valens vakcinákkal történtek a korai vizsgálatok, amelyekkel az újabb adatok szerint is eredmény érhető el. A Flexner—Sonne-csoport járvány­tani jelentősége pedig mindenkor az élen haladt. Az utóbbi évtizedben a Shiga—Kruse-fertőzés gyako­risága még tovább csökkent és a Közép- és a Távol­kelet országaitól eltekintve úgyszólván teljesen el­tűnt. Hazánkban is a 30-as években még 20% kö­rül számíthattunk Shiga-fertőzésre, most 1% körül van az arány (1). A második világháború alatt a figyelem ezért a Shiga—Kruse-fertőzések helyét lassan elfoglaló Flexner—Sonne-típusokra terelő­dött és így előtérbe került az immunizálási eljárás számtalan nehézsége. A dysenteria védőoltás iro­dalmának áttekintését a rendelkezésre álló hely nem engedi meg, így e kérdéssel is részletesen foglalkozó, újabban megjelent munka megfelelő fejezeteire utalunk (1). A védőoltás kérdésével eleve a problémát fe­leslegesen komplikáló Shiga—Kruse-faktor kizárá­sával kezdtünk foglalkozni és figyelmünket kizáró­lag a Flexner-csoportra fordítottuk, minthogy a dysenteria-fertőzések 99%-a ezektől a kórokozóktól származik (1). Mielőtt vizsgálataink és eredményeink ismer­tetéséhez kezdenénk, rámutatunk arra, hogy a po­­lyvalens védettség biztosítása képezi a Flexner— Sonne immunizálás legnagyobb nehézségét. Mono­valens vaccinák sikere kétségtelen szovjet és nyu­gati vélemények szerint, feltehetően azért, mert nem ütközik nehézségekbe az immunitás biztosítá­sához szükséges antigén beoltása. Ugyanekkor két­ségtelen a polyvalens vaccinákkal végzett próbál­kozások sikertelensége (1). Polyvalens vaccinában ugyanis a komponensek arányában a monovalens vaccina antigéntartalmának többszörösét kell al­kalmazni. A fokozott csíraszám ezért elviselhetet­len reakciókat okoz. A S. flexneri csoport seroló­­giai multiplicitása azonban polyvalens oltóanyag alkalmazását teszi szükségessé. Szerte a világon — így hazai viszonylatban is — bizonyos típusok uralma mellett valamennyi típus előfordul (1, 2), de ugyanakkor a fertőzés után keletkező immuni­tás a serológiai fajlagosság szabályait követi (1). Polyvalens oltóanyag képezi tehát a fajlagos véde­kezés alapjait. Cooper és munkatársai (3) szerint adagonként kb. 1,5 milliárd S flexnek­ képezi az elviselhetőség felső határát, de legalább 5 milliárd baktérium be­oltása volt szükséges az oltottak védőttzetének ki­fejezett emelkedéséhez. Barnes és munkatársai (4) ugyancsak 5 milliárd baktériumtartalmú mono­­vaccinával értek el sikert. A Flexner—Sonne­­csoportokkal szemben védettséget biztosító, 4 kom­ponensből álló vaccinának ezek szerint adagon­ként kb. 20 milliárd csírát kellene tartalmaznia, tehát olyan baktériumtömeget, amelynek beoltása toxicitása miatt kivihetetlen, illetve elviselhető részletekben adagolva a gyakorlatban nem meg­valósítható számú oltást jelentene. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a polyvalens vaccinákkal végzett próbálkozások sikertelenségét a vázolt technikai akadályok miatt alacsony anti­­génértékű oltóanyagok használatára vezetjük visz­­sza (1): 11* 21 141

Next